Tegnap leültünk és megbeszéltük, hogy tulajdonképpen _mi a probléma?_. És az a vicces, hogy nincs probléma. És mióta erre rájöttem, azóta elfogadtam és egy kicsit zen nyugalom is jött rám. Nem probléma van, hanem folyamatosan változó élethelyzet. Persze, mondják, olvasom, látom, hogy így van, mégis…
Sajnos a lendület elképzelése nagyobb volt a tényleges tettvágynál. De be kell látnom, nem lehet egyszerre mindent. Már megvan a dátum, amikor Tamás elkezd újra eljárni itthonról dolgozni, addig pedig nem fogom azzal sanyargatni magunk, hogy mindennek élére állított rendben kell lennie, a gyereknek…