Tegnap olvastam egy félig-meddig ironikus posztot arról, hogy egy gyerekkel nem rendelkező nőt mennyire irritálják azok a kismamacsoportokból megosztott bejegyzések Facebookon, ahol a kismamák arról panaszkodnak félig-meddig ironikusan, hogy mennyire nincs idejük semmire és mennyire kialvatlanok…

Vannak napok, ezek az összekuckózós-huncutok, amikor se velem, se nélkülem, de inkább se nélkülem, a közelemben, kicsit rajtam, de amikor rajtam, akkor inkább nem rajtam. Gyönyörűen elvan, szépen elszöszmötöl egyedül, megy a szabad játék, én meg szintén elszöszmötölök, dolgozok, de igazából semmit…

Ez a 180 km sok. Sok nekem, sok anyunak, Tádénak meg az idő sok, amíg újra találkozunk. Most itt volt mama egy rövid látogatáson, és ugyan legutóbb 2 hete volt itt ugyanígy egy napot (se), azóta annyi minden történt! Napról napra fejlődik és egyre közelebb a beszéd, egyre koordináltabb a mozgás, egy…

Eltelt az első hét – kettesben. Amennyire féltem tőle, annyira jó és bensőséges volt. Tamás egy közeli településen talált munkahelyet, így mindössze 20 perc az út oda és megint 20 vissza – az így nyert idő tényleg megfizethetetlen. Járhat koránra dolgozni, és mivel mi úgyis korán kelünk, nekünk ez…

Ahogy ideért az ősz, egyre erősebb a honvágyam. Otthon vágyom sétálni, az ismerős utcákon, árnyas fák alatt. Na nem mintha olyan nagy szám lenne a szülővárosom, de biztos mindenki (majdnem mindenki) különös kötődéssel kapcsolódik a szülővárosához. Megint elöntöttek a gyerekkori emlékek, a…

Már egy hete nem született bejegyzés, mióta van blog, nem is volt ilyen – na leszámítva azt a másfél évet, amíg a legelején, 30-at betöltve és az utolsó lányhónapokat élve el nem feledkeztem róla, hogy van ilyenem. Szóval az elmúlt egy hét. Tádé beteg volt, antibiotikum, köhögéscsillapító, kemény…

Mikor még nem volt gyerekem, egy elcsépelt közhelynek tartottam, hogy a gyerekesek semmi másról nem tudnak beszélni, mint a gyerekükről, főleg, a kisgyerekesek. Én ilyet ugyanis a közvetlen környezetemben nem vettem észre, bár az is igaz, hogy szerettem hallgatni, ahogy az ismerőseim megosztanak…

A gyerek eleven. Kérdeztem anyut, tudna-e ajánlani könyvet, ami több türelmet adna. Mondta, nincs ilyen, de csak nézzek rá a gyerekre! Hát ez nagyon romantikus hozzáállás, de szerintem maradjunk annyiban, hogy türelemre tanító szakkönyvre igenis lenne igény.  Na nem olyanra, hogy minden fejben dől…

Micsoda nyarunk volt! Két nyaralás, két felmondás apunak, két munka anyunak, Tádé megtanult járni, és ezzel fenekestül felordította a mindennapokat. Bicikliztünk, játszótereztünk, sokat ettünk, kicsit híztunk, barátkoztunk, családoztunk, melegünk volt, sokat strandoltunk, egyre kifinomultabban…

Amúgy nem is tudom, én kismama vagyok-e, ezen sokat töprengtem, de én annyira szeretem ezt a szót, pedig lehet, inkább anyukának kéne hívnom magam még egy blogbejegyzésben is, de nem fogom, ha nem kifejezetten Tádéról van szó. Na ez csak egy kis nyitán, nem ez lesz a lényeg. Hanem az, hogy egy…