Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu/atom
blfr2@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/06/04/anyu_sir_a_jatszoterezes_utan_mert_ilyen_is_van
Anyu sír a játszóterezés után - mert ilyen is van
2019-06-04T08:28:48+02:00
2019-06-04T08:28:48+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">A tegnap délutánt sírással zártam. Amíg Tamás fürdette a kicsit, csak ültem a fürdőszobában a lehajtott vécéülőkén és potyogtak a könnyeim. Fáradt is voltam nagyon, de leginkább túlérzékeny – a terhesség hormontúltengéssel jár.</p>
<p style="text-align: justify;">Voltunk játszóterezni. Most felkészültem, vittünk ennivalót, HÁROMFÉLÉT, természetesen alig evett belőle, vizet neki és nekem, homokozó szettet és kismotort. A labda most itthon maradt, nem elfelejtettem, csak arra gondoltam, elég lesz ennyi játék. Tádé már a kapunál integetett a gyerekeknek, ő ilyen, örül, nagyon szeret köszönni, mosolyog, aztán szinte egyesével köszönti a gyerekeket. Kiszállt a babakocsiból és habzsolva próbálta felmérni a terepet. Egy homokozó kislány volt ott, meg egy Tádénál kicsit idősebb kisfiú, labdákkal és egy nagy markolóval. Tádénak természetesen nem a saját játékai kellettek ekkor, hanem a kisfiúét akarta megnézni és játszani, amit a kisfiú azonban nem akart. A kisfiú most olyan korszakában van, amikor félti a saját dolgait, ez teljesen természetes, az én gyerekemnél meg elkezdődött az akaratos-hisztis korszak, amikor nehéz az akaratát irányítani. Így természetesen sírt, földre feküdt, nehezen tudtam elterelni a figyelmét, de sikerült. Aztán pedig folyamatosan ezzel a kisfiúval szeretett volna játszani, de a kisfiú nem akart vele, mert még kicsi. Az apukájával akart labdázni, és nem akarta Tádét bevenni. Az apuka ugyan adott egy labdát Tádénak is, és tudomásul vette, hogy a fia nem akar játszani mással. Aztán jött egy még nagyobb kisfiú, már óvodás, akivel szintén el akart kezdeni Tádé játszani. Kergette, ment utána, utánozta volna, de a nagyfiú elkezdte kicsúfolni, hogy gyáva kisbaba, kinevette, meg ilyenek. Ezt az én kisfiam még nem fogta fel, csak nevetett ő is, meg ment a nagyfiú után, aztán egy ponton meguntam, és megkértem a fiút, hogy ne csúfolja a kicsit. Később ez a két fiú összeállt, játszottak ketten, és Tádé is be akart szállni, de nem engedték. Lökdösték le a mászókáról, kiabáltak neki, hogy menjen onnan, nem játszhat velük. Én meg arrébb vittem a gyerekem, mondtam neki, hogy játsszunk valami mást, motorozzunk, homokozzunk, ilyesmi. De már ott majdnem sírtam, annyira rosszul esett, hogy nem akarták bevenni a játékba az én aranyos, egyetlen, barátságos kisgyerekem.</p>
<p style="text-align: justify;">Tudom, hogy felfújom. Tudom, hogy túlérzékenykedem és ennek le kéne pörögni. De most tapasztaltam először, hogy kiközösítik a gyerekem, nem akarják a társaságát, hiába próbálkozik kedvesen. Tudom, hogy ez csak egy egyszerű játszóterezés, és azt is, hogy nem fogja mindig mindenki szeretni a fiam, a gyerekeim, hogy majd neki is eljön az az időszak, amikor nem akar másokkal játszani, félti a játékát, a szórakozását. De nagyon rosszul esett. Az is benne van, hogy apukákkal voltak a gyerekek, és megfigyelésem szerin az anyukák azért jobban erőltetik és mondják a közös játék dolgot, mint az apukák, azok elvannak a gyerekeikkel, vigyáznak rájuk, játszanak velük, és ez így rendben is van. Egy rossz szavam sincs erre, csak megfigyelés.</p>
<p style="text-align: justify;">Tudom, hogy lesz még ilyen, sőt ilyenebb helyzet is Mégis, nemkívánatosnak éreztem magunk, az eleven, barátságos gyerekemmel nem akartak játszani, és ez nagyon fájt. Vigyáztam rá, próbáltam elterelni a figyelmét, más játék fele orientálni, de sokkal vonzóbb volt számára a viszonylag kortárs csoport, és ezt az undokságot ugyan ő még nem érti, nem veszi fel, de hú, nagyon szar volt. Mindegy, megyünk még, meg kell ezt szoknom, treníroznom kell magam, meg szoktatni őt a gyerekekhez, a saját tulajdon tiszteletéhez, meg ahhoz is, hogy nem mindig mindenki akar vele játszani. Megint csak azt tudom magamnak tanácsolni, hogy legyek lazább. Hátha egyszer menni fog.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F06%2F04%2Fanyu_sir_a_jatszoterezes_utan_mert_ilyen_is_van%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F06%2F04%2Fanyu_sir_a_jatszoterezes_utan_mert_ilyen_is_van%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F06%2F04%2Fanyu_sir_a_jatszoterezes_utan_mert_ilyen_is_van%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Anyu sír a játszóterezés után - mert ilyen is van"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/06/04/anyu_sir_a_jatszoterezes_utan_mert_ilyen_is_van#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14877616" border="0" /></a><br /></p>
játék
gyerek
terhesség
játszótér
anyaság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/31/a_napok_csak_ugy_telnek
A napok csak úgy telnek
2019-05-31T16:00:35+02:00
2019-05-31T16:00:35+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Azt a mindenit, csak párat kell aludni, és kétéves az én kisbabám! Aki még rajtam fekve alszik el délben, már ilyen nagyfiú. Nehezen fogom ezt fel, ebben mondjuk sokat segít, hogy nem beszél, persze vannak szavai és kifejezései sok dologra, egyet nem tudok csak, hogy mit jelent, és amúgy meg mindent megért. Ha beszélne, biztos még nagyobb fiúnak érezném.</p>
<p style="text-align: justify;">Az utóbbi hetekben nagyon sokat fejlődött a viselkedése, a játéka. Sok dologra rájött, egyre nehezebb kicselezni, ha valamit nem akarunk neki odaadni, mert például nem játék, vagy például nagyon is játék, a leghangosabb fajtából. Sajnos egyre többet sikoltozik, ha nem teljesül valami, amit ő kitalált magának, ez nem tudom, meddig fog még tartani, de az idegeim meg a füleim már nagyon unják, és Tamás is hasonlókról számol be. De sok jó dolog is történik: egyre ügyesebben manipulál a tárgyakkal, a formabedobós játéka már szinte unalmas neki, a madzsagon húzós fajátékaival egyre több türelemmel játszik huzogatósat, ha eldől, felállítja és húzza tovább. A duplóval napról napra ügyesebben játszik, ráadásul egyedül, öröm nézni. Összességében öröm nézni, ahogy játszik, néha meg nagyon megható is. És egyre több dolgomat figyeli ki és utánozza. Mikor reggel bevetem az ágyat, jön, és ő is felveregeti a párnákat, nevetés közben. Az ágytakarót segít megigazgatni. Ha végzett az evéssel-ivással, a koszos edényt a mosogatóba rakja. A tányéralátéteket pedig leszedi az asztalról, ha végeztünk, és viszi a helyére. A cipőit, szandálját is igyekszik egyedül felvenni, nagyon aranyos. Fürdéshez készülve a szennyesét kiviszi maga után a szennyestartó kosárba, kinyitja, beleteszi, lecsukja a tetőt. Az apja nem ilyen összeszedett. Locsolásnál is szépen mímeli, hogy ő is locsol. Összességében nagyon megható kis lény.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyon szeretek vele lenni, és egyre inkább féltve őrzöm a közösen töltött időt, és egyre hálásabb vagyok érte, hogy nem kellett bölcsibe adni. Nem mintha bajom lenne a bölcsivel, egyszerűen még nem érzem, hogy itt lenne az ideje, hogy különváljunk. Fura érzés ez, mert közben meg nagyon sokszor érzem, hogy jó lenne kicsit többet egyedül, kicsit komolyabban dolgozni, nagyobb projektekben részt venni, és mivel tudom, hogy még évekig nem lesz erre lehetőségem, néha még jobban fáj. De közben meg ha néha elképzelem, milyen lenne bejárni dolgozni, Tádét meg leadni a bölcsibe, hát kicsit összeszorul a szívem. De az idő telik, eltelt egy tanévnyi idő megint, szemben ovis ballagás van, még pár év, és az én gyerekem is el fog onnan ballagni. Fura, nem? Most kint ülök az erkélyen, kis friss levegő, kis együtt, de mégis különlét, mert ő meg a szúnyogháló túl oldalán játszik. Látom és hallom is, mégis becsapom kicsit magam és a kis falatnyi, snidlingszagú oázisomon ülök, néha felnézek a virágzó kaktuszomra, meg a többire is, ami még vagy sosem fog virágozni, legeltetem a szemem, nézem szemben az óriási hársfát az ovi előtt, és örülök, hogy itt vagyunk pár méterre egymástól.</p>
<p style="text-align: justify;">Közben itt a terhesség is, 25. hetet töltöttem be, már közelebb van a vége, mint az eleje. Durva. Már tudjuk a nevét, bár még egyszer tuti nekifutunk, nincs-e jobb, szebb, tetszőbb. Bár tegnap anyósomék ijesztgetni próbáltak, hogy hallottak már olyan történetet, hogy valakinél a 8. hónapban egy ultrahangon derült ki, hogy mégse kislány, hanem kisfiú. Na nem mintha nem örülnék nagyon egy kisfiúnak is, de már beleéltem magam, hogy kislány lesz, hogy lesz egy lányom, egy aranyos kis pogácsafejű kisjuditom, egy kis babalányom (aki majd jó lesz, szófogadó lesz, higgadt lesz, nyugis lesz). Szegénykémmel való terhességre kevésbé tudok figyelni, ugye itt van már Tádé is, meg igaz, minden terhesség más, de mégsem olyan új dolog, mint az első volt. Ez van. Persze nem hagyja, hogy elfeledkezzem róla, sokat rúg, sokat kínoz a hányással a mai napig, és hát a hasam is egyre nagyobb. Ami a leghihetetlenebb nekem az egészben, hogy ez a csepp gyerekem, a már kétéves kisfiam nagytesó lesz. Meg hogy lesz egy mégcseppebb gyerekem, egy kis gombócom, kis pólyásom, aki még semmit sem fog tudni, mindenben ránk, rám lesz utalva. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy tudok majd visszaszokni és ketté osztódni, nagy feladat lesz, az már biztos. Tamás már azon gondolkozik, hogy a pár négyzetméteres hálószobánkba hogy lehetne majd a kiságyat is bevinni, hogy minél háborítatlanabbul és nyugodtabban tudjunk majd aludni, mind a négyen, a lakás legkisebb szobájában. Én meg közöltem vele, hogy szó sem lehet róla, a gyerek külön alszik, és lassan Tádé is külön fog. Esküszöm!</p>
<p style="text-align: justify;">Telnek a napok, lassan készülök a második születésnapra. Két bulika lesz, mert egyszerre nem fér el az egész család a lakásban, meg nem tudok annyi emberre sütni-főzni, kicsi a konyha is. Közben véget ért a kis nyugalmam, Tádé megtalált, kijött ő is az erkélyre, rendezkedni, pakolni, ranadlírozni. Vége a kis meghittségnek, folytatódik az anyaság kicsit nehezebbik fele, a nem szabad, vigyázz, veszélyes, a türelem-kell-hozzá, idegek-kellenek-hozzá rész. De azért jó volt egy kicsit elmélázni.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F31%2Fa_napok_csak_ugy_telnek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F31%2Fa_napok_csak_ugy_telnek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F31%2Fa_napok_csak_ugy_telnek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A napok csak úgy telnek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/31/a_napok_csak_ugy_telnek#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14872456" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
anya
terhesség
mindennapok
anyaság
kétéves
várandósság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/27/hurra_nyaralunk_658
Hurrá, nyaralunk (?)
2019-05-27T09:59:53+02:00
2019-05-27T09:59:53+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Május utolsó hétvégéjén elutaztunk egy napra, és ott is aludtunk egy aranyos vendégházban Velencén. Ha emlékeztek még rá, május legelején is elutaztunk, akkor két napra, Tihanyba, nekünk most ez a kettő amolyan nyaralásféle volt, és így a hónap végére úgy döntöttünk, soha többet nem megyünk sehova ottaludni – egy jó ideig legalábbis. És hogy miért? Mert ezerszer fárasztóbb nem itthon lenni, mint itthon lenni, kényelmetlenebb, pakolni kell, idegen helyen aludni, kajáról gondoskodni, Tádé üldözni. Erről bővebben lentebb.</p>
<p style="text-align: justify;">Még csak 4 hónapos volt a kisfiunk, amikor elkezdtünk vele utazni. Tihanyba mentünk 2 éjszakára tavalyelőtt ősszel, és nagyon jól éreztük magunk. Igaz, akkor még nagyon kicsi volt Tádé, csak akkor kezdtük el épp a hozzátáplálást, elfért Tádé a mózeskosárban és abban aludt kiságy híján, többször aludt napközben (milyen furcsa, hogy akkor az volt a napi rutin, ma meg már fogalmam sincs róla, hányszor meg hogy aludt, csak hogy fixen 3 óránként etettem).</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán tavaly tavasszal Parádsasvárra, mentünk, erről már a blogon is <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/03/18/hosszuhetveges_kirandulas_babaval">beszámoltam</a>. Itt már több gondunk volt Tádéval, erős akaratú kisbaba volt, emlékszem, Egerben meg akartuk nézni a camera obscura képét, de ahogy sötét lett, Tádé elkezdett ordítani, úgyhogy ki kellett jönnünk onnan. Amúgy ez volt az első hordozós kirándulásunk, és ekkor úgy tűnt, nem jön be a gyereknek a dolog – valószínűleg csak rossz hordozót próbáltunk.</p>
<p style="text-align: justify;">Utána nyáron két helyen is voltunk nyaralni, először <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/07/19/irany_a_szloven_tengerpart_nyaralas_az_egyevessel">Portorozba</a> mentünk anyuval, aztán <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/08/05/kiscsaladi_nyaralas_a_kali-medenceben">Kékkútra</a> csak hármasban. Itt már azért nagyon <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/08/05/hazajottunk_pihenni_nyaralas_egy_mindig_mozgo_13_honapossal">elfáradtunk</a> Tádé üldözésében és szórakoztatásában, 13 hónapos volt, a szlovén nyaralásnál frissen tanult járását ekkorra már egyre vakmerőbben használta. Szlovéniában nagy segítség volt, hogy ott volt anyu, sokat vigyázott Tádéra, altatta, etette, strandoltatta, így mi tudtunk időket tölteni kettesben, séta, pancsolás, alvás. Ugyanakkor nem jól mértem fel, mennyi és milyen játékot vigyünk magunkkal, így elég sok energiánkat felemésztette Tádé szórakoztatása. Kékkúton sokat mászkáltunk a Káli-medencében, sokat autóztunk, városnéztünk, kirándultunk, amit Tádé nagyon sokszor ordító sírással hálált meg – ekkor újra próbálkoztunk a hordozóval, és itt sem aratott nagy sikert; itt már biztos voltam benne, hogy nem jó típusú hordozóval próbálkozunk.</p>
<p style="text-align: justify;">Itt egy jó nagy szünet jött, leszámítva persze a hazaruccanásokat a szüleimhez. De a tanulságot már rég levontuk. Tádé nagyon aktív és nagyon nehéz vele idegen helyen lenni. Anyuéknál már kialakítottuk, hogy hogy kényelmes és nem balesetveszélyes, de már nehéz becsapni a kicsit a dolgok eldugdosásával, egyre leleményesebb, hamar megkaparint dolgokat, aztán vagy nem lehet tőle elvenni, vagy eldugja valahova őket. Nem könnyű, pedig hát van segítség, pont kétszer annyian vigyázunk ilyenkor a gyerekre, mint itthon, mégis, nem egyszer fáradtabban jöttem haza egy-egy ilyen hazai látogatás után, mint amennyire fáradt előtte voltam. Anyósoméknál hiába van pár játéka, sajnos a terep egyáltalán nem alkalmas Tádé felügyeletére, ott ugyan csak pár órát töltünk egyszerre, de hullamerülten jövünk haza tőlük.</p>
<p style="text-align: justify;">Épp ezért nekem nem nagyon volt kedvem elmenni, vagyis ez nem igaz, mert nagyon szeretnék világot látni, nem takarítani, nem főzni, hanem csak sétálni és egy menő helyen (l)enni, ahol legalább olyan kényelmes ott lenni, mint itthon, gyönyörködni a szépen lecsempézett fürdőszobában, jót aludni a vidéki levegőn, madárcsicsergésre ébredni, kiülni a hintaágyra az udvarban, este társasjátékozni. De már rá kellett jönnünk, hogy kisgyerek mellett ez nem megy. Mármint nagy része nem megy. Hatkor kelünk, Tádé diktál, nem várhatjuk el tőle, hogy egész nap szépen csendben elülön a babakocsiban, amíg mi élvezzük a kirándulást. Úgyhogy rá kellett jönnünk, hogy tudjuk gyerekkel is élvezni ezeket a kirándulásokat: korai keléssel, korai indulásokkal, sok sétálással, játszóterezéssel, nagyra pakolt hátizsákkal, tele tisztasági felszereléssel, ennivalóval, innivalóval, egyszerű, szabadtéren elfogyasztható kajákkal és kiülős kajáldákkal, kocsiban tisztába tevéssel, olyan szállással, ahol minket sem zavarnak és mi sem zavarunk senkit, van saját konyha, hogy ne legyünk az elmenős evésnek napi 3-szor kiszolgáltatva. A kocsiban töltött időt az alváshoz igazítani, ingergazdag helyen tolni a babakocsit, hogy Tádé ne unatkozzon. A szálláson megérkezés után egyből minden törékenyt, kiskulcsot, dísztárgyat eldugni jó magasra. Már kiságyat sem kérünk, úgyis köztünk alszik.</p>
<p style="text-align: justify;">És még így is fárasztó. Most Velencén egy egész házat kibéreltünk, három szobás, külön kis nyárikonyhával, óriási tévével, az udvaron hintaággyal és homokozóval, árnyékkal, paddal, terasszal. Húgomat is vittük magunkkal, így volt segítség a gyerekfelügyeletben, néha voltak 5 percek, amikor tudtam csak ülni és nézni magam elé. De a korai kelés, a felnőttidő kiesése, Tádé szórakoztatása és felügyelése rendesen elfárasztott mindhármunkat. Emellett azért tudtunk egy óriásit sétálni, 18 ezer lépést számlált a lépésszámlálóm, ettünk sajtos-tejfölös lángost, sok gyümölcsöt, jókat játszottunk nemcsak a gyerekkel, hanem este, altatás után egymással is tudtunk egyet társasozni, bár fél 10-kor már kidőltünk és nem is aludtunk éjjel valami jól.</p>
<p style="text-align: justify;">Tamással aztán itthon egymásra néztünk, és úgy döntöttük, feladjuk egy ideig a kikapcsolódásnak ezt a módját. Anyuékhoz lemegyünk, ott fogunk nyaralni is, strandolunk, 1-1 napra, szigorúan itthon alvással elmegyünk ide-oda, sokat fotózunk, jókat eszünk, magunkba szívunk minden jót, de tuti, hogy az estéket és reggeleket itthon fogjuk tölteni. Már csináltunk egyszer egy <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/04/30/otthoni_nyaralas_indul_1_nap">ilyet</a>, tavaly <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/05/01/otthoni_nyaralas_2_nap_szevasz_szigetszentmiklos_sziasztok_lovak">tavasszal</a> kivettünk mindketten 1-1 hét <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/05/03/otthoni_nyaralas_3-4_nap_juditvarr">szabadságot</a>, és itthon meg a <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/05/01/irany_a_dunakanyar_szentendren_tul_is_van_elet">környéken</a> töltöttük, jutott idő a hobbinkra is, nem hajtott a tatár, nagyon tartalmasan telt a hét. Barátokhoz látogattunk el, környező helyeken voltunk, játszótereztünk, itthon sétáltunk nagyokat, néha kaját rendeltünk, felemésztettük a mélyhűtő tartalmát, és nagyon jól jött ki minden. Nektek is ajánlom kipróbálásra az otthoni nyaralást, nemcsak anyagi megfontolásból, hanem pihenés szempontjából is. Amúgy érdekes tény, hogy Velencére ugyanannyi volt egy éjszaka, mint tavaly nyáron Szlovéniában az 5 éjszakából leszámolt 1 éj, és ezt nem felvágásból mondom, hanem csak elgondolkodtunk rajta, hol meg hogy éri meg jobban kikapcsolódni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190526_131539_211.jpg" alt="img_20190526_131539_211.jpg" class="imgnotext picomat-image" width="487" height="608" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190526_131539_212.jpg" alt="img_20190526_131539_212.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190526_131539_238.jpg" alt="img_20190526_131539_238.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190526_131539_240.jpg" alt="img_20190526_131539_240.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190526_205648_724.jpg" alt="img_20190526_205648_724.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007430.JPG" alt="r0007430.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007431.JPG" alt="r0007431.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007434.JPG" alt="r0007434.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007437.JPG" alt="r0007437.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007438.JPG" alt="r0007438.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F27%2Fhurra_nyaralunk_658%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F27%2Fhurra_nyaralunk_658%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F27%2Fhurra_nyaralunk_658%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hurrá, nyaralunk (?)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/27/hurra_nyaralunk_658#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14863770" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
velence
kirándulás
nyaralás
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190526_131539_211.jpg
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/24/mesenezes_kisgyerekkel
Mesenézés kisgyerekkel
2019-05-24T09:52:32+02:00
2019-05-24T09:52:32+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Ez biztos egy megosztó poszt lesz, de ez is hozzátartozik a mindennapjainkhoz, így itt a helye. Mesenézés, meseajánló azoknak a szülőknek, akik szintén nem tartják az ördögtől valónak ezt a tevékenységet.</p>
<p style="text-align: justify;">Pár napja jelent meg a médiában a <a href="https://divany.hu/szuloseg/2019/05/21/gyerek-kepernyo-ido/">hír</a>, hogy mennyi időt lehet a képernyő előtt töltenie egy 5 év alatti gyereknek. A WHO azt akarja ezzel az ajánlással elérni (?), hogy a gyerekek legyenek aktívabbak, visszábbhúzódjon az elhízás, jobban aludjanak. Olvassátok el a cikket, érdemes, hasznos lehet, jó iránymutató. A lényeg: 2 éves kor alatt egyáltalán nem ajánlják, 2-5 éves kor között napi maximum 1 órát nézhet tévét a gyerek. Szintén fontos, hogy nemcsak a tévézésről van itt szó, igazából az előbb nem is korrektül írtam, hanem képernyő előtt, tehát ebbe a telefon, tablet, számítógép is beletartozik. Szintén fontosnak tartom az alábbit is: „A jelenlegi ajánlások arra ösztönzik a szülőket, hogy a gyerekükkel közösen nézzenek például rajzfilmet, elismerik a videótelefonálás jelentőségét egészen csecsemőkortól kezdve, valamint felhívják a figyelmet az elektromos eszközökben rejlő tanulási lehetőségekre is.” Tehát lehet ez egy közös program, sok beszélgetéssel; a videotelefonálás sok esetben enyhíti a nagyszülők és unoka közti távolságot például, a gyerek egy csomó formulát megtanul vele. És akárhogy is nézzük, interaktív világban élünk, kár lenne ellene menni. Ennyit a cikkről, most jöjjön a valóság.</p>
<p style="text-align: justify;">Eleinte kicsit félve vallottam be, hogy mi bizony nézünk mesét (és a gyerek nem gyerekzenét hallgat, hanem azt, amit mi). Szégyelltem, azt gondoltam, rossz anyának fognak engem tartani a kortárs szülők. Ehhez képest nagyon-nagyon normálisan, nem elítélően reagáltak rá, még azok is, akik próbálják kikerülni a mesenézést, ami őszintén meglepett, és ma már simán vállalom, hogy a gyerekem mesét néz.</p>
<p style="text-align: justify;">Az egész úgy kezdődött, hogy kiskorában sokat sírt, volt, hogy nagyon nehezen tudtuk elaltatni. Valahol olvastam kezdő anyaként, hogy a zenehallgatás, a ritmikusság és a fehér zaj egyaránt segíthetnek, így fogtam a telefonom, letöltöttem egy applikációt, fehérzajoztunk, jó volt, használt sokszor. Aztán jött a zenehallgatás is, de hirtelen Halász Judit jutott csak eszembe, azt pedig egy idő után meguntam, így jöttek azok a zenék, amiket én hallgatok. Aztán beszállt apuka is a nyugtatásban és jött az ő zenei repertoárja. Amit őszintén gyűlölök, utálok hallgatni, de a gyerek megnyugodott rá. Leginkább a magyar rap és hipphopp jött be neki a maga monotonitásával, és tényleg, ekkor még csak pár hónapos volt. Innentől nagyjából hagytuk a gyerekzenéket, próbálkoztunk klasszikussal is, de az inkább felidegesítette – hát, mit tehettünk mást, mint követtük az igényeket. Kocsiban is rapre nyugszik meg és alszik be tőle, ami egy 2,5 órás útnál igen jól tud jönni. Valahogy úgy érzem, nem mi választottunk, hanem ő, persze nem akarom ráfogni, de mi tényleg próbálkoztunk mindenfélével, és ez jött be.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán amikor egyéves lett, elkezdtem itthonról dolgozni. A gyerek nem ment bölcsibe, itthon volt velem egész nap. Imádom ezt amúgy, de néha fárasztó. Tamás kezdett el neki mesét mutatni a gépén, Peppa malacot, kalsszikus magyar meséket, és tetszett Tádénak. Úgyhogy elkezdtünk mesét nézni, először még lelkiismeret-furdalással, aztán, hogy őszinte legyek, egyre nagyobb nyugalommal. Persze ehhez hozzátartozik, hogy ha eltelik egy nap tévénézés nélkül, a gyerek nem hiányolja, nem zombul be tőle és nem függ rajta és csak rajta órákon keresztül, hanem közben intézi a saját dolgát, játszik, reagál a mesére, utánozza őket, ugrál, hangokat próbál utánozni, simogat, ha a mesében simogatnak, ott hagyja a tévét, átmegy a másik szobába, ilyenek. Most már sokszor van, hogy csak alapzajnak megy, ami amúgy tudom, hogy nem jó, és mindketten intézzük a saját dolgaink, aztán kapcsolok, hogy megy a mese és átkapcsolunk inkább zenehallgatásra, hogy én se őrüljek meg a csend és sikongatás felváltott ritmusától, merthogy most sikongatós korszak van, elkezdődtek a hisztik és a dackorszak.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a poszt nem azért születik, hogy mentegessem magam. Becsülöm azokat az anyákat, akik az otthon töltött idő összes százalékát aktívan, értelmesen el tudják tölteni a gyerekkel, mesenézés nélkül. Nálunk a családban több gyerek is sok mesenézéssel nőtt fel, iszonyat gazdag szókincsük lett, dramatizáltakat játszottak, aktívak voltak, nem híztak el, nem néztek hülyeségeket. Anyu fél szeme mindig ott volt és van velük, viszont anyunak is kell egy kis lélegzetvételnyi idő és lehetőség, hogy haladhasson a dolgokkal, hogy amíg egyedül vigyáz a gyerekre, valami segítsége csak legyen és ne zombuljon bele teljesen az otthonlétbe. Én ezt így látom, remélem, nem ítéltek el érte. Még azt is elmondom, hogy nálunk több mint egy órát megy a mese, mondjuk nem tévéadást nézünk, hanem letöltjük őket, így legalább reklámok nincsnek és mi válogatjuk meg, mit nézzen a kicsi.</p>
<p style="text-align: justify;">És akkor egy kis KEDVCSINÁLÓ, na jó, vicceltem, szóval ajánló, mi miket nézünk. Sokáig nagyon idegesített a Peppa, de sajnos azt kell mondani, hogy ez az értelmesebb mesék közül való, és sok élethelyzetet bemutat, amivel majd később, ha nagyobb lesz, nem baj, ha mesében is találkozik. Úgyhogy mi a Peppával kezdtünk, aztán jött Manó Benő és Lili hercegnő apró királysága. Amit én nagyon élveztem, már nagyobb gyerekeknek való humor van benne, ami szülőket is elszórakoztathatja. Nézzük a Pingut, a Süsüt, a Medvetesókat, Hupikék törpikéket, Mölangot (neten), most elkezdtük a Dora, a nagy felfedezőt. Nagyjából ezek mennek, a régi magyar rajzfilmek sajnos még nem kötik le. Fontos elvem, hogy én Bartos Erikát semmilyen módon nem engedek be a gyerek környezetébe, se könyv, se rajzfilm formájában. Bébitévét se néztünk sose, se gyerekeknek szóló youtube-csatornákat, mint például a Kerekmese. Ezeket bugyutának tartom, idegesítenek, mi inkább kicsit felé lövünk a gyerek korának a kezdetektől fogva.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F24%2Fmesenezes_kisgyerekkel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F24%2Fmesenezes_kisgyerekkel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F24%2Fmesenezes_kisgyerekkel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mesenézés kisgyerekkel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/24/mesenezes_kisgyerekkel#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14855414" border="0" /></a><br /></p>
mese
tévé
anyaság
anyavagyok
mesenézés
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/22/_osanya_vs_vallalt_szaranya
"Ősanya" vs. "vállalt szaranya"
2019-05-22T13:51:57+02:00
2019-05-22T13:51:57+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Mára azt terveztem, hogy fél 7 körül felkelünk, kávé, reggeli, felöltözünk, levisszük a szelektív szemetet, kihúzzuk a kukákat, megfőzök, aztán besétálunk az Ofotértbe, mert megérkezett bevizsgálásról a napszemüvegem, lehet cseregaranciáztatni, aztán hazajövünk dolgozni, alukálni, délután mese, játék, várjuk haza Tamást, szóval semmi extra. Továbbá elhatároztam, hogy mától nagyon odafigyelek rá, mit eszek, mert hiába az egészséges ebéd, ha este a Good Girls alatt lecsúszik fél csomag csipsz, a kilók gyorsabban jönnek, mint szeretném, és hát rossz idő, rossz idő, de mozogni kell. Úgyhogy ha nem találok lehetőséget a napi sétára, bizony valami videót kell keresnem és itthon tornáznom, amíg Tádé rajtam ugrál. Látjátok, olyan lendületesen indult VOLNA a nap, de telejsen felesleges tervezni, úgysem az lesz, ami.</p>
<p style="text-align: justify;">Ehelyett Tádé 5 körül kelt, kicsit utána, elkezdett duplózni, mi addig még lustálkodtunk kicsit, behozta a duplót az ágyba, nagyon jó volt duplózörgésre magamhoz térni. 6-ig szépen ki is húztuk így, aztán Tamás felkelt vele, én még kábulhattam kicsit, fél 7-re bekészítve az én kávém is, nincs mese, indulnia kell a napnak. A kukák kikerültek, a szemét is lekerült, reggeli meg kávé is megvolt, meg a főzés is, ma répafasírtot csináltam magamnak, Tádé meg kacsasültet kap répával meg bulgurral, neki nem jött be ez a vega vonal. És akkor elkezdett beborulni és azóta is vígasztalhatatlanul esik.</p>
<p style="text-align: justify;">Úgyhogy amíg Tádéka eljátszadozott délelőtt, én egy nagyon mély és veszélyes internetes bugyorba pillantottam bele: celebanyukák, wmn új videója az anyaságról, insta influencer anyukák világába, és a végére arra jutottam, törlöm magam az internetről. Nyilván nem fogom, ez az egyetlen épkézláb hobbim, hogy blogolok, de erősen elgondolkoztam azon, milyen közösség ez az internetes anyukaság közössége, és hogy akarok-e ide tartozni – na nem mintha celebanyuka lennék vagy insta influencer, még csak szabadúszó blogger sem vagyok, akire előszeretettel mutogatnak.</p>
<p style="text-align: justify;">Három vitát is végigkövettem online, de mind ugyanarról szólt: „ősanyaság” vs. „vállalt szaranyaság”. Igény szerinti szoptatás, fejés, hordozás, cumizás, külön- és együttalvás és hasonló, az érintett társadalmon belül végtelenül megosztó témák. A wmn vidójánál elolvastam a kommenteket is, és elégedetten nyugtáztam, hogy nem csak én tartottam szarnak, mondjuk én egyenesen nézhetetlennek ítéltem, 5 perc után ki kellett kapcsolnom, annyira idegesített a műsorvezető Sena stílusa is és az egész szerkesztetlensége, mondanivalónélkülisége. Illetve a műsor címe is, függetlenül a Gyerünk, anyukám!-tól.</p>
<p style="text-align: justify;">Már elég idő eltelt a saját élményem óta, hogy kellő távolsággal és higgadtsággal tudjak visszagondolni rá, és ebben egyébként nemcsak a terápia, amire jártam, a sok beszélgetés az ismerősökkel, akik hasonló cipőben jártak vagy pont ellenkezőben (mondanak ilyet?), hanem az írás is sokat segített, meg alkalmanként a támogató hozzászólásaitok is. A gyengeségben minden együttérzés számít, meg amúgy is. De ilyenkor nagyon.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval visszagondoltam rá, hogy én hogy terveztem, képzeltem, és megint csak: fölösleges a tervezés, úgyis másképp lesz. Határozott elképzelésünk volt, hogy a gyerek külön aludjon, már az első pillanatól kezdve. Nem azért, mert nem szerettük volna a kis szuszmorgását vagy úgy egyáltalán, távolságtartóan akartuk volna nevelni, hanem úgy gondoltuk, nekünk is jár egy kis privát szféra, és az legyen az alvás. Akkor is, ha éjjelente sokszor fel kell kelni, megnézni, megnyugtatni, felvenni, ha sír (mert mi felvettük, a mai napig felvesszük, már ha hagyja, és nem épp földöhözvágós hisztit játszik), megetetni. Aztán először csak a fél éjszaka aludt nálunk, a második felét, most meg az egészet, mert igen: lusta vagyok ingázni, nem tudok aludni, ha nincs mellettem, és muszáj kipihentnek lennem, nagy feladat vár rám: újra gyereket fogok szülni.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem tudom, mennyire múlt rajtam, hogy csak (?) hat hétig tudtam szoptatni. Azt hittem, nekem sok tejem lesz ilyen termékenység ősanya alkattal, hogy simán menni fog, hogy imádni fogom a szoptatást. Aztán meg jött a valóság, mintha egy nagy vasszöget forgatnának a mellemben, annyira fájt, jött a gyulladás, a láz, a stressz, a megfelelési kényszer, és elment a tejem. Akkor már hagytam, de az volt életem leghosszabb pár hete. És ezt az egészségügy sem segítette, már a kórházban sem, eleve, micsoda kényelmetlenségben kéne tudni szoptatni, a csecsemősők vádló és egyáltalán nem támogató hozzállásáról nem is beszélve. Mintha tehetnék az anatómiámról, az adottságaimról. Aztán az élet úgy hozta, hogy a gyerek besárgult, nem evett, sokat aludt, a gyerekorvos azzal ijesztgetett, hogy kórházba kell vinni. A helyettes védőnő azzal ijesztgetett, hogy ha tápszeres lesz a gyerekem, nagyobb eséllyel lesz asztmás és allergiás. Sosem felejtem el, ott ültem sírva egy kényelmetlen széken a gyerekorvosi rendelőben, Tamás a hátam simogatta, kezemben a szintén síró gyerek, és felettem ott tornyosul ez a két vén matróna és csak a rémeket vetítik elém, közben nekem be kell mutatnom, hogy szoptatok, míg ők „tanácsokat” adnak, majd amikor nagy nehezen ment, nem engem dicsért meg a doktornő, hanem a védőnőt, hogy szép munka volt, Erzsike. Igen, az, nekem például traumatikus emléket okozott. Aztán ahogy már tudjátok, jött a tápszer, ez az isteni találmány, a gyerekem elkezdett gyarapodni, normális színe lett, nem többször másfél óráig tartott az éjszakai etetést, hanem háromóránként megkapta a szükséges millilitert, és elégedetten folytatta a napját. Így visszagondolva biztos küzdhettem volna még, járhattam volna szoptatási tanácsadóhoz, stresszelhettem volna tovább, kipróbálhattam volna más fejőgépeket. De nem tettem, és igazából nem bánom, hogy nem tettem, a gyerekem tökéletesen funkcionál, alig betegeskedik, és nagyon jó kapcsolata van velem. Nem hiszem, hogy a személyiségét mélyen formálta volna, hogy ő tápszeres lett végül, nem amiatt hiszitizik ,és nem amiatt alszik velünk. Innen pedig már csak egy lépés volt az állandó cumi, de ugye nem volt minek bezavarni, így mindegy volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Akivel még a terhességem alatt beszélgettem, tudja, hogy mennyire hordozásellenes voltam, mennyire nem tetszett nekem ez az egész, mennyire idegenkedtem tőle, hogy a gyerek egész nap az anyjához kötözve legyen. Hú, most amúgy biztos többen kegyetlennek tartotok, pedig nem ridegségből gondolom így, csak féltem tőle, hogy ha ezt szokja meg, sose fog rólam lemászni. Ma már tudom, hogy ez nem így van, és van hordozónk is, bár rendszerint nem én, hanem a férjem hordozza a fiunk, de szándékom, hogy ha meglesz a második baba, őt az elejétől kezdve hordozni fogom, mert sokkal kényelmesebb, mint egy tesóbabakocsi például, és hát Tádénak is lesznek kis igényei, kicsi még, szükség lesz a kezeimre. Sose ítéltem el a hordozós anyukákat, ne értsetek félre, egyszerűen csak idegenkedtem tőle, fullasztónak éreztem azt a megoldást, hogy a gyerek _mindig_ rajtam legyen.</p>
<p style="text-align: justify;">És végül itt van az, hogy császárral szültem, nagyon sok fájdalomcsillapítóval, és amikor először ideadták a babám, csak attól féltem, el ne ejtsem, de nem tudtam magamhoz szorítani, megölelni, felhőtlenül örülni neki. Olvasom most Hadas Kriszta könyvét, az Anyasorsot, és sok császáros anyuka története van benne, de sehol sem olvastam erről a kábaság okozta szerencsétlen viselkedéstől, mások mind, mintha mi sem történt volna, kaptak a babájuk után, amint lehetett, és hagyták, az orvosok hadd folytassák a dolguk, ők meg amíg lehetett, örültek a picinek, utána úgyis megy apuhoz. Jelzem, a szülést sem így terveztem, azt hittem, természetes lesz, Tamással, aki végig fogja majd a kezem, és meghallgatja, ha csúnyát akarok mondani a fájdalomtól. A mai napig emlékszem a császárműtét közben fájdalomra és utána a lábadozó fájdalomra is. Azt mondják, a természetes szülés az egyik legnagyobb fájdalom egy nő élete során, de valahogy ahogy túlvan rajta, elfelejti, milyen is volt. Nem tudom, fogok-e tudni szülni természetes úton, de a császártól nagyon félek, minden könnyebbsége ellenére.</p>
<p style="text-align: justify;">Velem ezek történtek. Aki tudott természetesen szülni, gyerekkel alszik, hordoz és kétéves koráig igény szerint szoptatja a gyerekét, az nagyon örüljön neki, szerencsés helyzetben van, hogy úgy alakultak a dolgai, ahogy szerette volna. De itt vagyunk mi is, akik hiába tervezték ugyanígy, másképp dobta nekik a gép. És minden alaklommal fáj egy kicsit, amikor az orrom alá dörgölik, hogy lehetett volna még küzdeni, másképp csinálni, mert tudjuk, mi minden van jószándékkal kikövezve. A gyerekem boldog, kiegyensúlyozott, kötődik hozzám, szépen eljátszik velem is, meg egyedül is. Ja, és akkor a mesenézésről még nem is írtam, merthogy az is van, és szereti is. Azt majd talán máskor.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F22%2F_osanya_vs_vallalt_szaranya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F22%2F_osanya_vs_vallalt_szaranya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F22%2F_osanya_vs_vallalt_szaranya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Ősanya" vs. "vállalt szaranya""><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/22/_osanya_vs_vallalt_szaranya#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14847562" border="0" /></a><br /></p>
anya
alvás
szülés
szüléstörténet
szoptatás
anyaság
anyuka
tápszer
ősanya
szaranya
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/21/receptrovat_sutoben_sult_sajtos-zabpelyhes_cukkinifasirt
Receptrovat: Sütőben sült sajtos-zabpelyhes cukkinifasírt
2019-05-21T10:40:53+02:00
2019-05-21T10:40:53+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">A terhességem alatt még inkább kívánom szénhidrátot, azon belül is a tésztaféléket, mint egyébként. Nagy kedvencem a sajtos péksütik sajttal, vajjal, vajkrémmel – hát ez nem is túl egészséges és bizony a kilók is gyorsabban gyarapodnak, mint kéne.</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanakkor nagyon sok kaját nem bírok, nem kívánok, például a pörköltes, paprikás alaptól eddig még mindig rosszul voltam, a nyers hagymát és a fokhagymát sem bírom és a paradicsommal is meggyűlik a bajom, sajnos rosszullét a vége. A húst is kevésbé kívánom, mint amúgy, elég sok gyümölcsöt és tejterméket eszem viszont.</p>
<p style="text-align: justify;">Node három napja nem kívánok semmit, lézengek a bolt sorai közt, hogy mit kéne. Semmi. Aztán észrevettem a hűtőben a nagy jolly jokert, a cukkinit, amit legutóbb vettem, és mondom, na, ez tökéletes lesz, finom is, egészséges is, csinálok belőle egy kis fasírtot. De nem akarok olajozni, büdös is, edény is kell hozzá, egészségtelenebb is, úgyhogy sütőben sütöttem.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem túl nagy szám a recept, de annyi fent van az interneten, szerintem ez is elfér.</p>
<p style="text-align: justify;">Hozzávalók 2,5 személyre:</p>
<ul style="text-align: justify;"><li>3 salátacukkini</li>
<li>2 tojás</li>
<li>egy marék reszelt sajt</li>
<li>két szál zöldhagyma</li>
<li>zabpehely, amennyi felvesz (pár evőkanál, hogy ne legyen túl vizes a massza)</li>
<li>só, bors</li>
<li>fokhagyma</li>
<li>2 kanál étolaj</li>
</ul><p style="text-align: justify;">Reszeld vagy aprítsd fel a cukkinit, én most aprítottam a szuper kis aprítómmal. Felszeleteltem a zöldhagymát, de szerintem lehet, hogy inkább snidlinget kellett volna használnom, az kevésbé erős, de már mindegy. Jól lesózóm, de nem hagyom állni és a levét sem nyomkodom ki. Hozzáadtam a két tojást, a maréknyi reszelt sajtot, és ugyan fokhagymát írtam, de én nem azt tettem bele, mert nem bírom most, hanem fokhagymagranulátumot, amit a Lidl-ben lehet kapni, nem fokhagymasót, hanem granulátumot!, aromája van, és valahogy ezt jobban bírom sokkal. Összekeverem, és attól függően, mennyi levet ereszt, teszek hozzá zabpelyhet. Megy hozzá egy evőkanálnyi olaj, borsozom, és jól összekeverem.</p>
<p style="text-align: justify;">Én most nem lepénykéket kívántam, hanem a másik kanálnyi étolajjal kikentem kis muffinformákat és abba kanalaztam bele a masszát. Légkeveréses sütéssel, 180 fokon sütöm, amíg át nem sül, meg nem pirul szépen a teteje. Úgy tervezem, sós-borsos tejföllel fogom enni, ha lenne itthon túró, még egy kicsit abból is kevernék a tejfelbe, de nincs, úgyhogy így is nagyon finom lesz. Remélem, Tádé ízlését is elnyeri. És íme, a képek:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007182.JPG" alt="r0007182.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007183.JPG" alt="r0007183.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007186.JPG" alt="r0007186.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F21%2Freceptrovat_sutoben_sult_sajtos-zabpelyhes_cukkinifasirt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F21%2Freceptrovat_sutoben_sult_sajtos-zabpelyhes_cukkinifasirt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F21%2Freceptrovat_sutoben_sult_sajtos-zabpelyhes_cukkinifasirt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Receptrovat: Sütőben sült sajtos-zabpelyhes cukkinifasírt "><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/21/receptrovat_sutoben_sult_sajtos-zabpelyhes_cukkinifasirt#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14841856" border="0" /></a><br /></p>
recept
cukkini
egészséges_étel
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0007182.JPG
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/19/eljegyzesunk_tortenete
Eljegyzésünk története
2019-05-19T07:56:21+02:00
2019-05-19T07:56:21+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">3 éve május elsején döntöttük el, hogy összeházasodunk. Már előtte is volt róla szó, nézegettem a gyűrűket, találtam is egyet, ami nagyon megtetszett, nem győztem mutogatni Tamásnak, hogy nézd nézd, nekem ez a kedvencem, ez az apró feketegyémántos gyűrűcske, nem is drága, érted-e a célzást. Aztán volt egy eladó lakás a családban, ami gyönyörű környéken volt, abszolút jó lehetőségekkel. Ekkor merült fel bennünk, hogy érdemes lenne összeházasodni és belevágni minél hamarabb az otthonteremtésbe és családalapításba. Ekkor még albérletben laktunk, közösen tesómékkal, 17 nm-ünk volt, meg a közös helyiségek. Az a lakás nem jött össze, hanem inkább vidékiek lettünk, bár én először nagyon elleneztem. Csúnya városban lakunk, sok hátránya van, de azért megszoktunk itt élni az elmúlt 2,5 évben, nem nagyon akarunk innen elköltözni már.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval május elsején döntöttünk, bejelentettük a családnak is, aztán pár napra rá elmentünk gyűrűket rendelni. Nemcsak az eljegyzésit, de a jegygyűrűket is megrendeltük, azt Tamás választotta, jó vastag, klasszikus, egyszerű, mégis látványos gyűrű, Tamás biztosra akart menni, hogy egyértelmű legyen és mindenki lássa, férjnél vagyok. Egy nagyon kedves ékszerésznél rendeltük őket, jó élmény visszagondolni rá, gondolom nem csak nekem mondta, hogy igazi gyűrűmodell ujjaim vannak, mégis jól esett a nagy pillanatban.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán egy szerdai napon úgy volt, hogy munkából útközben hazajövet találkozunk, mert nálam nem volt kulcs, csak Tamásnál, és együtt megyünk haza. Telefonált, hogy nem fog összejönni, mert valamit a munkahelyén hagyott, vissza kell érte menni, várjam meg a hát előtt. Nagyon mérges voltam, mert nem erről volt szó, és ilyenkor én mindig nagyon mérges leszek, elég rugalmatlan vagyok. Aztán megint telefonált, még kétszer, variált össze-vissza. De addigra már több nap eljátszotta velem, hogy úgy csinált, mintha meglenne a gyűrű és mindjárt megkérné a kezem, jó nagy szemtelenség. Végül találkoztunk egy villamosmegállóban, mondtam, hogy na hol a gyűrű, mondta, hogy sehol, még nem telefonáltak. Menjünk boltba, aztán haza. Elmentünk neki cipőt venni az esküvőre, meg élelmiszerboltba, kicsit ugyan furán viselkedett, de elhittem neki, hogy nincs gyűrű, hisz megkérdeztem vagy ötször, mindig viszonylag meggyőző nemleges választ kaptam.</p>
<p style="text-align: justify;">Hazaértünk, átöltöztünk otthoni ruhába, még egyszer felpróbálta a cipőt, jó lesz, csinos volt nagyon, én meg nekikezdtem a vacsora elkészítésének. Aztán egyszer csak megjelent a konyhaajtóban, rongyos mackónadrágban és nagyon vigyorgott.</p>
<p style="text-align: justify;">- Judit, szeretnék kérdezni valamit. Azt akarom kérdezni, hogy</p>
<p style="text-align: justify;">- IGEN???</p>
<p style="text-align: justify;">- Játszhatok-e egy kicsit counter strike-kal?</p>
<p style="text-align: justify;">- Elmész a fenébe!</p>
<p style="text-align: justify;">Röhögött nagyon, aztán megkérdezte, hogy leszek-e a felesége, elővette a gyűrűt és meggyűrűzött. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagyon elérzékenyülök, de nagyon kivoltam, nagyon nagy dolognak éreztem az egészet, akkor készült ez a fotó egy csomó más fotóval együtt.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyon büszkén viseltem a gyűrűm, és abban a pár hónapban, amíg menyasszony voltam, minden reggel munkába menet, meg aztán hazajövet azon gondolkoztam, hogy akkor ez ennyi, eldöntöttük, nincs kilépés, szervezés van, pörgés van, és hát akárhogy is nézzük, férj és feleség leszünk. Néha nem akartam elhinni, próbáltam elképzelni, milyen lesz a másik gyűrű is, ezt meg hihetetlen büszkén viseltem. Igen, menyasszony vagyok, ezt kapjátok ki, én igen, ti meg nem, bibibí.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán eltelt a nyár, jött az augusztus. De ezt majd augusztusban, ma csak ennyi. Három éve lettem menyasszony, és ez az egyik legkedvesebb emlékem valaha.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20160519_191252658_hdr_1.jpg" alt="img_20160519_191252658_hdr_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F19%2Feljegyzesunk_tortenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F19%2Feljegyzesunk_tortenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F19%2Feljegyzesunk_tortenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Eljegyzésünk története"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/19/eljegyzesunk_tortenete#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14834696" border="0" /></a><br /></p>
esküvő
eljegyzés
emléke
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20160519_191252658_hdr_1.jpg
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/16/200_poszt_a_szuloi_szeparacios_szorongas_klassz_megeleserol
200. poszt a szülői szeparációs szorongás klassz megéléséről
2019-05-16T10:42:38+02:00
2019-05-16T10:42:38+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Sok hetes gondolkodás után úgy döntöttem tegnap este, hogy Tádét megpróbálom a saját ágyában elaltatni. Nem volt könnyű döntés, akármennyire is lényegtelen dolognak tűnik, vagy praktikus döntésnek. Ugyanis mióta Tádé nyugisan alszik el, nem kaparászva, ellenkezve, rúgkapálva, azóta nagyon szeretek vele esténként összebújni a nagy ágyban, betakarni a paplanommal, megfogni a kezét és szépen megvárni, amíg álomba szenderül, aztán pedig sorozatnézés után visszakúszni mellé, megpuszilgatni, gyönyörködni benne egy sort és elaludni, majd éjjel többször összebújni, hallgatni a szuszogását, reggel arra ébredni, hogy ő is ébredezik. Idilli, bensőséges, legkedvesebb dolog ez számomra, így talán már jobban érthető, miért nehéz lemondani róla. Az első lépés az volt, hogy Tamás vasárnap felajánlotta, hogy elaltatja Tádét, elvégre neki is meg kell tudnia csinálni, hisz ha jön a kisbaba, valahogy osztódnunk kell majd, nem csak altatáskor, de akkor biztos. Egymás után három estét bevállalt, én addig szépen vettem egy forró zuhanyt, bekucorodtam a fotelbe és olvastam. Hiányzott az altatás, de jól esett, hogy nem alszom el már fél 9-kor, meg a kis énidő is. Figyeltem olvasás közben, ahogy rugdos a kicsi, bebújtam a köntösömbe, élveztem a csendet és az egyedüllétet.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán tegnap mondta Tamás, hogy kéne neki egy kis pihenő, nagyon fáradt, altassam már én. Minden csoda három napig tart, mi? Szóval már fürdetéskor úgy döntöttem, hogy szépen megágyazok neki, odahúzom az új, kényelmes kis fotelem az ágya mellé és elaltatom, ha nem megy, még mindig át tudunk menni a mi ágyunkba. Meglepően jól ment. Bár néha kikérte magát az ölembe és jól hozzám simult, aztán könnyen vissza tudtam tenni az ágyába. Elég neki a bőr-bőr kapcsolat, a kezem fogása és szépen elaludt, nekem sem volt kényelmetlen, és ráadásul be sem aludtam közben, így viszonylag élénken tudtam kijönni a Good Girls évadnyitóját megnézni Tamással.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán sorozatnézés után még tudtam a saját ágyunkban olvasni is kicsit, és nagyon nehezen tudtam elaludni, konkrétan el sem tudtam aludni, amíg fel nem nyöszörgött és át nem hozhattam közénk.</p>
<p style="text-align: justify;">Hogy mikor fog tudni egy egész éjszakát az ágyában tölteni, nem tudom, de jól esett, hogy így is el tudtam altatni (aztán persze még jobban, hogy hozzám bújt éjjel és reggel). Egész sokáig aludtunk, negyed 8-kor ébresztett minket Tamás, hogy megy lassan dolgozni, kérek-e kávét (<3).</p>
<p style="text-align: justify;">Ma így frontmentesen kelve, sokáig aludva nagyon jól indult a napunk. Főztünk (sütöttünk) egy finom lasagnét, bukón nyitva van az ablak, végre nem esik, hanem madárcsicsergés hallatszik be, meg a szomszéd oviból a játszó gyerekek zsivaja, dolgoztam, rend van, Tádé cuki, most épp itt ül félig az ölemben és a zoknijaival játszik. Ha délután tényleg kisüt a nap, sétálni is elmegyünk kicsit.</p>
<p>A következő nagyobb lépés, a különaltatás után a szobatisztaságra nevelés lesz, de ahhoz meg akarom várni, hogy kicsit jobb idő legyen.</p>
<p>Amúgy ez a 200. bejegyzés. Örülök neki, hogy jó kedvűen írtam, lelkesen, jó élménnyel telve.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F16%2F200_poszt_a_szuloi_szeparacios_szorongas_klassz_megeleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F16%2F200_poszt_a_szuloi_szeparacios_szorongas_klassz_megeleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F16%2F200_poszt_a_szuloi_szeparacios_szorongas_klassz_megeleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=200. poszt a szülői szeparációs szorongás klassz megéléséről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/16/200_poszt_a_szuloi_szeparacios_szorongas_klassz_megeleserol#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14829864" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
anya
alvás
altatás
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/14/a_fenykepek_ereje
A fényképek ereje
2019-05-14T09:44:24+02:00
2019-05-14T09:44:24+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Az utóbbi napok nagy projektje volt nálam, hogy átválogattam 2,5-3 év fényképeit, és kiválogattam belőlük közel 300-at, amit szeretnénk előhívatni és albumba rendezni. Nagy projekt volt, nemcsak azért, mert sok időt vett igénybe, hanem mert érzelmileg is egy hullámvasút volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Jó volt felidézni az esküvőink emlékeit, végignézni a képeket, felidézni a dekorációkat, ízeket, látni, hogy voltam, sőt: voltunk vékonyabbak, barnábbak, sokat mosolygósak. Jó volt nézni azokat a képeket, amik egy-egy fontos pillanatban születtek, például amikor eldöntöttük, hogy megvesszük a lakást, amiben élünk, amikor eljegyzett Tamás, amikor elkezdtük a Tádéval terhes vagyok képeket készíteni, nézni, ahogy egyre nagyobb a pocak, a lakásfestést, bútorok összeszerelését felidézni. Sok-sok közös szelfi, főleg, amíg Tádé megszületett. Mosolygós, fiatal, boldog pár, tele tervekkel, várakozással.</p>
<p style="text-align: justify;">Imádtam nézni a terhesség és a Tádé szobájának alakításának képeit is, ahogy szereltük össze a babakocsit, a bútorokat, ragasztottuk fel a matricákat a falra; ahogy nőtt a pocakom, egyre mentünk bele a nyárba, egyre melegebb lett, és látszik az arcomon, hogy azért kimerít a dolog, de várom is nagyon, hogy megszülessen az első babánk.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán megszületett, az első napok bizonytalansága, anyukám segítségnyújtása, Tádé és az apukája, sok öröm, nevetés és sírás, emlékek a sárgaságról, a szoptatásról, az altatásról, a vasalásokról, tápszerre átállásról, végtelen nyárról és forróságról, első sétáról és így tovább. Aztán egyszer csak beőszült az idő, elkezdtük a hozzátáplálást, elkezdett beindulni a mozgásfejlődés és így tovább. Nagyon nagy dolog volt felidézni ezeket, főleg az elejét, mert most először nosztalgiával gondoltam vissza erre az időszakra, vágytam a forró nyárra, ahogy összeizzadok a gyerekemmel, altatás, etetés, babusgatás közben, ahogy naponta többször lemérjük, figyeljük, gyönyörködjük, pedig még semmit sem tud csinálni, csak létezik a maga kis összetett egyszerűségével.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán hirtelen felgyorsult minden. Jöttek a fogak, a kúszás, mászás, felállás, sétálás, mindent megevés, most már válogatás, rohangálás, motorozás, velünk alvás, duplózás, mesehallgatás, játszóterezés. Arányaiban ez is végtelen idő, mégis, valahogy összefolyik.</p>
<p style="text-align: justify;">Mert én is sokat változtam az elmúlt két évben, nem csak a gyerek. Az anyukaságban egyre magabiztosabb lettem, a háziasszonyságban egyre lustább, a feleségségben egyre elhanyagolóbb. Nem jó ezekkel az utóbbiakkal szembenézni, de ez az igazság. És akkor azt hozzá se teszem, hogy barátnak, testvérnek milyen elhanyagoló vagyok. Sokszor érzem, hogy érzelmileg mennyire kiegyensúlyozatlan vagyok, milyen bizonytalan és sokszor milyen kiszolgáltatott a környezetmnek. Ennél stabilabban kéne éreznem, állnom a két erős lábamon. És ami majdnem ilyen fontos, hogy szociálisabbnak, barátkozóbbnak, nyüzsgőbbnek, élénkebbnek.</p>
<p style="text-align: justify;">De nem megy. Minden energiám elveszi az, amit jelenleg adni tudok, anyaként, háziasszonyként, feleségként és dolgozó nőként. Pedig ezt is valahogy úgy képzelem, hogy az egyik élmény hozza magával a másikat, és egyre több, nagyobb lendületet ad majd. Minden nap úgy kelek fel, hogy majd ma, majd ma megváltom kicsit magam, minden nap bennem van az akarás, és mégsem nagyon lesz belőle semmi.</p>
<p style="text-align: justify;">A képeken is, ahogy néztem magam is, egyre láttam, ahogy hónapról hónapra egyre kevesebb energia süt belőlem, ahogy beleszürkülök a napokba, hízok, örömtelenebb vagyok. Rossz volt ez a felismerés. Tudom, hogy nem próbálni kell, hanem csinálni, nem kifogásokat keresni, hanem belevágni. Hiányzik az a régebbi én, bár lehet, hogy csak megszépülnek az emlékek és akkor is kemény napok voltak. Persze, hogy azok voltak, és nem is bírtam jobban őket, mégis, mintha nagyobb érzelmi sprektumon mozogtam volna, többet nevettem volna – és nem csak azért mondom ezt, mert a képek így mutatják (bár lehet, hogy nagyon becsapom magam). Nem tudok továbbra sem figyelni, nem kezdeményezek beszélgetést, nagyon kellemetlenül unalmasnak érzem magam továbbra is, hónapok óta. Már a terhesség előtt is ez volt, de most valahogy még erősebbnek érzem ezt. Beszélgettem erről szakemberrel is, és ő azt mondta, szerinte minden rendben van, örülnöm KÉNE (tudom), mindenem megvan (tudom), és inkább csak a várakozást látja rajtam, nem azt, hogy gond lenne.</p>
<p style="text-align: justify;">Hát akkor várakozok, nemcsak a gyerekre, de arra is, hogy jobban legyek, hogy megint sokat nevetek majd, érdekeseket beszélgetek és felveszem a fonalat a barátaimmal is.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F14%2Fa_fenykepek_ereje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F14%2Fa_fenykepek_ereje%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F14%2Fa_fenykepek_ereje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A fényképek ereje"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/14/a_fenykepek_ereje#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14825652" border="0" /></a><br /></p>
élet
család
gyerek
anya
emlék
mindennapok
anyaság
feleség
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/09/_anyavagyok
#anyavagyok
2019-05-09T09:42:34+02:00
2019-05-09T09:42:34+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Azt álmodtam, hogy megszületett a kislányunk, és pont úgy nézett ki mint Tádé, csak volt fülbevalója és már járni is tudott nem sokkal születés után. Teljesen az álmom hatása alá kerültem, és egészen furán nézek Tádéra, mintha egyszerre ő lenne mindkét gyerekem, gondolkozom rajta, milyen lenne kislánynak, emlékszem rá, milyen volt kisebbnek, képeket nézek a születése körülről, felidézem, milyen volt, amikor még nem tudott járni, hanem nagyjából csak feküdni.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán eszembe jutott, hogy egy éve kezdődött nagyjából, hogy <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/06/01/a_gyerek_meg_csak_no" target="_blank" rel="noopener noreferrer">lázban kezdtem égni</a> az <a href="https://harmincmultam.blog.hu/2018/06/04/anyu_nezd_de_szepen_jatszom" target="_blank" rel="noopener noreferrer">első születésnap miatt</a>. Hogy mennyire újraéltem minden egyes dolgot, és érzelmileg milyen mély és otthonos, kicsit zaklatott, nagyon várakozó, nosztalgikus állapotba kerültem. Azt gondoltam, ez az első születésnap miatt van, hajlamos vagyok mindig kicsit egy évvel ezelőtt is élni.</p>
<p style="text-align: justify;">Erre itt van ez a mai nap, jó kedvvel, furán, türelmetlenül ébredve, Tádéra úgy nézve, mintha egy csoda lenne, egyszerre két gyerek. Nekiálltam vasalni és nem tudtam másra gondolni, csak a közelgő szülinapra, szülinapokra, miközben a kis pólóit vasaltam, többek közt olyat is, ami még nagyon nagy rá, és az jutott eszembe, hogy ha ilyen gyorsan eltelt ez a két év, akkor pikk-pakk jók lesznek rá azok a pólók is. Arra gondoltam, most már nemcsak egy kis krumpli lesz a szülinapján, hogy valami dekoratív tortát kéne neki rendelni, mert tetszene neki, nem csak az én kis béna sütésemmel kéne beérnie. Lehet, hogy futóbiciklit kap, kértünk nagyszülőktől kis porcelán étkészletet, mert a műanyag már nem járja egy ilyen nagyfiúnak. Báty lesz, nagytestvér. Az idősebb. Az első.</p>
<p style="text-align: justify;">Ma összeszedtem reggel a megszáradt ruhákat. Tádé ellopott egy pólót, elszaladt vele és begyűrte a saját fiókjába, abba az egyetlenbe, amit elér és nincs legyerekzárazva sem. Aztán fogta az apja zokniját szintén a friss ruhák közül, a hotdogosat, levette a sajátját, és 10 percen keresztül azzal küzdött, hogy felvegye magára a nagy, 47-es zoknit. A kis 26-os lábára. Aztán jött, büszkén mutatta, mire jutott. Meghatott nevetés, zoknicsere, magyarázás, de alapvetően meg kell zabálni.</p>
<p style="text-align: justify;">Már négyféle gyümölccsel eszi a kis zabos joghurtját, idén az eper és az áfonya a sztár, nemcsak a banán és az alma. Kis parasztgyomra van, eszi a pacalt is, amit papa főzött, szafttal, krumplival, jó étvággyal. Az ikeában hotdogozik, pohárból issza az áfonyalevet, nem kell neki babakocsi mert elül a nagy kocsin, mindenkinek integet és köszön. Tényleg nagyfiú lett. Altatáskor már nem kaparászik, nem rúgkapál, csak megfogja a kezem és szép lassan elalszik. Néha eszébe út valami, feláll, elszalad érte, idehozza büszkén vagy csak játszik vele. Önálló kis gondolatok, akarat, cselekedetek, egyre gazdagabb mimika, játék az arccal, a hangokkal. Már nem mindig bodyban van, sokszor adok rá nagyfiús pólót. És tényleg olyan nagyfiús benne. Meghatottan nézem még a kis kezeslábas pizsamáiban, a nagy 86-os darabokban, hogy ebben még azért kisbabás egy kicsit, egész addig, amíg fel nem ül bennük a motorra és el nem kezd száguldani – szintén nagyfiú módjára.</p>
<p style="text-align: justify;">Néha rájövök, hogy ez a legszebb időszak, amikor mindent megfigyelhetek rajta, amikor tényleg én vagyok az elsődleges gondozója, ismerek mindent, amit csinál, előre tudom, mire készül, van lehetőségem napi 24 órát gyönyörködni benne. Persze azért nem minden rózsaszín, tegnap olyan 4-5 alkalommal vágta magát földhöz hisztizve, egyszer azért, mert nem adtam neki nyers krumplit enni, egyszer azért, mert nem adtam neki nyers húst enni, egyszer azért, mert fel kellett jönni az udvarról, és így tovább, semmi komoly, nem adunk neki teret, meghallgatjuk, megnézzük, elhisszük, hogy neki az a legnagyobb probléma abban a pillanatban, hogy tehetetlen, hogy nem tud a saját kis akaratával mit kezdeni, aztán elmúlik. Azonban ezek nem zavarnak különösebben, nem érzem magam eszköztelennek, tehetetlennek, életkori sajátosság, ez van, túl kell élni.</p>
<p style="text-align: justify;">Kíváncsi vagyok, fog-e beszélni hamarosan, azért már következne, és akkor megint minden nagyon izgalmas lesz, meg szerintem vicces is. Valahogy az az érzésem, hogy nagydumás lesz, hogy kimagyarázós lesz, hogy nagy teret enged majd a fantáziájának. Persze ezek csak megérzések, de hát kinek legyenek megérzései, ha nem az anyjának.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval így vagyok, várok, második szülinapot, születést, közben benne vagyok a közelmúltban is nagyon, nyakig. Nagyon gazdag érzés anyának lenni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F09%2F_anyavagyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F09%2F_anyavagyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F09%2F_anyavagyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=#anyavagyok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/09/_anyavagyok#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14816064" border="0" /></a><br /></p>
születésnap
gyerek
ünnep
anya
terhesség
mindennapok
baba
anyaság
várandósság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/08/terhesnek_lenni_varandosnak_lenni_vagy_aldott_allapotban_lenni
Terhesnek lenni, várandósnak lenni vagy áldott állapotban lenni?
2019-05-08T16:09:09+02:00
2019-05-08T16:09:09+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Én sosem tartottam csúnya, durva kifejezésnek azt, hogy terhesnek lenni, elvégre az ember több terhet cipel ilyenkor fizikailag is és lelkileg is, nincs ezen mit szépíteni. A várandósság kifejezetten szép kifejezés, elvégre ez a 9 hónap mással se telik, csak hétről hétre várakozással. Az áldott állapotot én viszont egyik terhességemnél sem éreztem, de láttam már nőket, akik igen.</p>
<p style="text-align: justify;">Várással telik hát minden nap, jobb így, mint mikor csak teherhordással. Már régóta kinéztem egy fotelt a gyerekszobába, és most, hogy kialakult mindennek a helye és várjuk a kisbaba érkezését, és a teher is egyre nagyobb, amit cipelek, megvettük végre, félig ajándéknak kaptam anyukáméktól, félig a konyhapénzből kell kikalkulálnom – kegyetlen férjem van. Tegnap elmentünk kérte és megvásároltuk, a fiúk összeszerelték, bekerült a helyére és most érzem úgy, így két év után, hogy kész a gyerekszoba. Fura, hogy egy-egy bútornak milyen fontos funkciója lehet (azon túl, hogy például le lehet rá ülni).</p>
<p style="text-align: justify;">Van egy nagyfiús nagyágy, van egy kislányos kiságy, a pelenkázó szerintem sose lesz szétszedve, ki van hagyva a hely az Adamo-hintának, vettem a kislányunknak egy kisplédet is, és várom. Valahogy egyre élesebb bennem a felismerés, hogy nem élvezem annyira ezt a terhességet, nem okoz annyi újdonságot, örömöt, mint az előző, viszont sokkal jobban és felkészültebben várom, ami utána jön. A babázást, és már előre félek, milyen gyorsan fog telni az idő.</p>
<p style="text-align: justify;">Elnézve a friss újszülötteket mondjuk az instagramon, nagyon irigy tudok lenni egy-egy nap, vágyom a babaszagra, arra a kis apró, törékeny, koordinálatlan testre, amit pólyában magamhoz ölelhetek, eszembe jutott még a köldökcsonk-ápolás is, a babaolajozás, babafürdetés, mert akárhogy nézzük, az én fiam már szinte megfürdik maga. A babusgatást se tűri, csak ha nagyon játékos, és nem olyan nagy élmény 15 kilót emelgetni, de azért természetesen szoktam. Aztán az is eszembe jutott, milyen fura lesz, megint egy kisbaba, összehangolni a nagybabával, vajon milyen lesz az altatás, az etetés, hogy fogunk a férjemmel ketté szakadni, kinek mi lesz a feladata, ki melyik gyereket fogja altatni, öltöztetni, Tádé szobatiszta lesz-e addigra. Eleve, hogy fogja fogadni a tesót? Az ölébe tudjuk-e majd adni (természetesen felügyelet mellett)? Milyen csodás lesz, ha majd megsimogatja meg megpuszilja! És vajon hány véletlen pofont fog kapni ezektől a lapátlengető izmoktól, amiket Tádé növeszt? Milyen lesz az az időszak majd a második gyerekkel, ami az elsővel nehéz volt, a betanulások kora, amikor még nem tud dolgokat, de már nagyon csinálná, a fogzás, az etetés, a szoptatás – vajon most lesz-e tejem? Sőt a szülés milyen lesz? Félelemmel vegyes kíváncsiság mindez. Összességében azért nagyon fura és ugyanakkor eléggé jó elképzelni, milyen lesz, ha négyen leszünk.</p>
<p style="text-align: justify;">Várom, kicsit türelmetlenül is. Teher a derékfájás, a növekvő has, a viszkető bőr, a gyakori pisilés, az álmosság, a vizsgálatokra járás, a nehéz mozgás. Terhesnek lenni nem rossz, nem ezt mondom, de egyáltalán nem könnyű. Szerencsére hízni nem hízok még mindig olyan mértékben, mint amitől félek, van, aki még észre se vette a pocakom, pedig van ám már, gömbölyödik rendesen.</p>
<p style="text-align: justify;">De ezen gondolkoztam tegnap meg ma, hogy tényleg milyen nagy különbség van a három kifejezés közt, mennyire lelki alkat kérdése is lehet ez. Nem mondom, hogy sosem érzem magam áldott állapotban, de amennyire vágytam ezt a terhességet, várandósságot, állapotot, annyira nem élvezem, sőt néha arról is elfeledkezem, hogy terhes vagyok. Persze teljesen természetes, hogy másodjára már nem lehet újdonságként megélni azt, ami első alkalommal még az volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán majd 4 hónap múlva meg, amikor már mindenórás leszek, vagy akár már túl a programozott császáron, minden más lesz, és az a 4 hónap szupergyorsan el fog telni, aztán majd megint eltelik egy kis idő és a hormonok megint átveszik a hatalmat és ahogy magam ismerem, megint nagyon vágyni fogom a terhességre, és még az is lehet, hogy Tamásnak lesz igaza, és nagycsaládosok leszünk. Hisz minden terhesség más és más…</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F08%2Fterhesnek_lenni_varandosnak_lenni_vagy_aldott_allapotban_lenni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F08%2Fterhesnek_lenni_varandosnak_lenni_vagy_aldott_allapotban_lenni%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F08%2Fterhesnek_lenni_varandosnak_lenni_vagy_aldott_allapotban_lenni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Terhesnek lenni, várandósnak lenni vagy áldott állapotban lenni?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/08/terhesnek_lenni_varandosnak_lenni_vagy_aldott_allapotban_lenni#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14815020" border="0" /></a><br /></p>
család
anya
terhesség
baba
anyaság
várandósság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/06/egy_esos_hetfo_reggelen
Egy esős hétfő reggelen
2019-05-06T09:05:26+02:00
2019-05-06T09:05:26+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Nagyon régóta ma kettesben leszünk Tádéval. Vagyis vagyunk, merthogy a férjem már elment dolgozni, mentünk az ablakba is integetni, kicsit összetapicskolni.</p>
<p style="text-align: justify;">Tudom, el vagyok kényeztetve azzal, hogy heti két napot itthonról dolgozik Tamás, és ráadásul az utóbbi hónapokban sokszor vett ki heti egy-egy nap szabadságot, így tényleg sokat tudtunk együtt lenni. A legnagyobb dolog ebben nem az, hogy ha fáj a derekam, segít feltenni a pelenkázóra Tádét, hanem, hogy tudunk beszélgetni.</p>
<p style="text-align: justify;">Mostanában kicsit be vagyok fordulva, és senkivel sincs igazán kedvem beszélgetni, leszámítva a szűk családot, ami leginkább a férjemet és az anyukámat meg a húgomat érinti. Nincs kedvem barátkozni, bandázni, kimozdulni, ugyanakkor kivételesen egyedül sem érzem magam, magányosnak sem, egyszerűen csak nyugira vágyom, semmi pörgésre, rendre magam körül, esetleg valami újra (kinéztem a gyerekszobába egy fotelt, de hálistennek a budaörsi ikeában nem kapható), fészekrakásra, jó időre. Ehhez persze hozzájárul nagyban, hogy hónapok óta nagyon unalmasnak érzem magam, beszédtéma-nélkülinek, sőt lusta vagyok beszélni és hallgatni is. Nem tudom, ez nem valami kismamabetegség-e, ez a témanélküliség, önmagamat érdektelennek érzés, azért nem voltam ám mindig ilyen. A napok egyhangúsága, hobbinélküliség eredménye lehet, azt hiszem.</p>
<p style="text-align: justify;">Apropó, tényleg jó lenne valami hobbi, amit Tádé mellett is tudok csinálni – a blogolás mellett. A kis filcvarráshoz megvan mindenem, csinálhatnám is, ha lenne valami olyan helyem, ahonnan Tádé nem kaparintja meg a tűt, ollót, cérnákat, filceket és egyebeket, mert így rohanva, kapkodva, arra ügyelve, hogy a gyereknek semmi veszélyes ne kerüljön a kezébe, nem túl nagy élvezet. Az alvásra a terhesség miatt szükségem van, tehát a Tádé alvásidejét olvasással és alvással töltöm még mindig, pedig azt a 2,5-3 órát akár mással is tölthetném. Emlékszem, amikor Tádéval voltam terhes, még tornázni is volt időm meg kedvem. Nagyon más a két terhesség. Láttam egy képet valakinél instagramon, ahol összehasonlítják a két terhességet. Az elsőnél egy trónuson ül a kismama királynőnek öltözve, mellette a férje és minden földi jó, a férje épp a talpát masszírozza. A második képen Hamupipókeként takarít-pakol-rendezget az anyuka, miközben a már meglévő gyerek ott sertepertél körülötte. Hát igen, akármennyire is hatásvadász, igaz. Nem panaszként mondom ám, de mióta az egésznapos rosszulléteim elmúltak, nem kapok ám akkora figyelmet és kényeztetést, pedig a hányás a mai napig megmaradt azért, csak hát látszik rajtam, hogy többet bírok és még kávézni is tudok. Teljesen természetes reakció a férjem részéről. De azért minden kismamának jár a végtelen babusgatás!</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval ma ketten vagyunk, itt tartottam, itt kezdtem, újra dolgozom, vége a nyaralásnak és a hétvégének, újra házimunkázom, rendbe kell tenni a konyhát, a könyvespolcot is kéne, mert óriási a rendetlenség rajta, mivel mindent oda pakoltunk, amit Tádé nem érhet el. Jó lett volna elsétálni gyümölcsért és kávéért, de esőben és 9 fokban ez nem fog megtörténni. Majd játszunk, mesélünk, ma is teszek egy kísérletet a mondókázásra, bár hogy őszinte legyek, eddig még mindig kudarcot vallottam vele. Lehet, valamit rosszul csinálok, de abszolút nem érdeklik a mondókák a hóc-hóc katonás ölemben pattogáson kívül, pedig már nagyon időszerű lenne, hogy lekösse, jó lenne a beszédfejlődés szempontjából, amiben már egyáltalán nem hiszek egyébként, szerintem az én gyerekem sose fog beszélni fejlődni, hanem egyszer csak egyik nap folyamatosan fog beszélni hozzánk. Évek múlva. </p>
<p style="text-align: justify;">Fura azért így kettesben, mindig fura, ha elkezdődik egy hét, habár Tádé sokszor sokkal nyugisabb, ha csak kettesben vagyunk, én is jobban haladok a dolgaimmal, mert nem kell tekintettel lennem arra, hogy Tamás itthonról dolgozik. Az időnk is jobban be tudjuk osztani, és jó szokott lenni a nap. Remélem, ma is az lesz, csak tudnék valami jót, valami igazán jót kitalálni, amivel tartalmasnak érezném az időtöltést és nem csak az idő múlásának. Értitek a különbséget vagy csak bennem van ez? Judit, össze kéne szedned magad végre, ennél sokkal több van benned.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F06%2Fegy_esos_hetfo_reggelen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F06%2Fegy_esos_hetfo_reggelen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F06%2Fegy_esos_hetfo_reggelen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy esős hétfő reggelen"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/06/egy_esos_hetfo_reggelen#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14810272" border="0" /></a><br /></p>
munka
gyerek
anya
hétfő
anyaság
anyuka
minennapok
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/05/egy_faradt_anyuka_anyak_napjan
Egy fáradt anyuka anyák napján
2019-05-05T07:56:28+02:00
2019-05-05T07:56:28+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Mi hatkor kelünk vagy még korábban. Úgy kezdődik, hogy Tádé szeme kipattan és elkezd engem kaparászni. Jó 20 percen keresztül megy ez a kaparászás és kellemetlenkedés, ahelyett, hogy szépen csak hozzám bújna, aztán kirohan a hálószobából (ugye együtt alszunk), megkeresi a kismotrot, és kezdődik a nap: a motor zörgő hangja az egész lakásban, Tádé beszédével tarkítva, tárgyak esnek, puffannak, au-k hangzanak el és valamelyikünk gyorsan utánamegy, hogy ugyan ezen a 60 nm-en mi történhetett. Én már a legtöbb hangot felismerem, Tamás még néha kicsit rutintalan. Ma ő kelt, hétvégenként általában ő kel korábban Tádéval, engem még hagynak pár percig lustálkodni, bár az már úgysem megy, zaj is van meg a gyerek úgyis állandóan rám ront. Ma például a papucsokat hozta be, és amíg feküdtem, próbálta a lábam kibogozni a paplan alól és felhúzni rá, aztán a telefonom kaptam meg, aztán egy bilit, aztán a férjem papucsát, aztán meg úgy döntöttem, jobb a folytatásnak egy kávéval nekimenni.</p>
<p style="text-align: justify;">A kávé már fel volt készítve, nekem csak tejet kellett melegítenem, megvártam, míg lefő, köntösbe bújtam, közben Tamás meg Tádé már zenét hallgattak, én leültem a fotelba a kávéval és folytatódott minden, könyvekkel dobált, felmászott rám, a papucsommal szenvedett, betakarta, s a többi. Még nem volt 7 óra, de én már vissza akartam bújni az ágyba, csendre vágytam, egyedüllétre, nyugalomra, és mindeközben irtó lelkiismeret-furdalásom volt, hogy türelmetlen vagyok, hogy minden reggel nyűgös vagyok, hogy én nem tudok olyan gyorsan elindulni, mint a fiúk, hogy nekem idő kell, körülmények kellenek és nincs egyikre se lehetőségem, és ez hosszú távon kimerít. Fél 8-kor már a deles pihenőt várom, hogy majd akkor kicsit utolérem a szükséges szintem, hogy akkor ha túl leszek rajta, nem fogok türelmetlenkedni a férjemmel, aki már háromnegyed 7-kor az ingatlanpiacról és az elektromos rollerekről akar beszélgetni. Fel kell vennem az energiát valahonnan, ma is, meg kéne próbálnom energikus(abb)nak és kedves(ebb)nek lennem, érdeklődőnek és nyitottnak. Ez lenne a feladat minden nap.</p>
<p style="text-align: justify;">A nyaraláson túl vagyunk, másfél-két nap volt az egész, de kifáradtam. Nem a sok kirándulástól, hanem a máshol alvástól, a nehezebb altatástól, a Tádéra való konstans figyeléstől, a sírásától, hogy nem csinálhat azt, amit akar, hogy nem rohangálhat Tihany belvárosában.</p>
<p style="text-align: justify;">Néha úgy érzem, ez az anyaság nem a legjobb szerepem, nem tudok neki megfelelni. Hogy könnyedebben, lazábban, ugyanakkor energiadúsabban kéne viselkednem, vennem az akadályokat csak úgy, nem mindent ilyen mereven és komolyan venni, nem lelkiismeret-furdalásokkal telve tölteni a napokat. Ma, így anyák napján ezekkel a gondolatokkal indult a reggelem, hogy nem jól csinálom, meg sem érdemlem a kis figyelmességet, ugyanakkor kimerült vagyok, a sírás határáig merülve. Még jó, hogy a virágárusok nem találták fel a feleségek napját, mert akkor még rosszabbnak érezném magam, de hát mit csináljak, ha ki vagyok merülve, hogy folytassak érdekes beszélgetést az elektromos rollerekről és a helyi ingatlanpiacról felébredés után 10 perccel? Nem is az én hibám. Talán ha hasonlóbb ritmusunk lenne, az milyen jó lenne, de ezen lehet változtatni? Azt hiszem, nem.</p>
<p style="text-align: justify;">Közben meg nagyon aranyos a gyerek, és ő se tehet róla, hogy felébred és turbó üzemmódban van a következő alvásig. Nincs egy 5 perc, hogy ne kellene rá figyelni, de néha olyanokat csinál, és egyre sűrűbben, hogy meg kell zabálni. Tegnap például fogta a száraz, összehajtogatott ruhákat a lavórból és vitte a saját fiókjához beletenni őket, mert megfigyelte, hogy én úgy szoktam. Segít kipakolni a mosogatógépből és most a reggeli után a kis tányérját betette a mosogatóba. Pakol mindent, és néha nagyon meghatóan rendezgeti a dolgait, egyre többször valamilyen rendszer szerint. Szóval van bőven aranyos dolog, egyre gyakoribb érzelemkifejezés, egyre differenciáltabb viselkedés, tényleg nem lehet nem imádni.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem is vele van a baj, hanem velem, tudjátok, a régi lemez, főleg így terhesen, amikor már a pocakom is akkora, hogy nehezíti a mozgásom, fáj a derekam és még sorolhatnám, de tudjátok mit, inkább nem fogom, hanem szépen rendbe szedem magam kívülről és belülről is, és élvezni fogom az anyák napját.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F05%2Fegy_faradt_anyuka_anyak_napjan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F05%2Fegy_faradt_anyuka_anyak_napjan%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F05%2F05%2Fegy_faradt_anyuka_anyak_napjan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy fáradt anyuka anyák napján "><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/05/05/egy_faradt_anyuka_anyak_napjan#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14805786" border="0" /></a><br /></p>
gyerek
ünnep
terhesség
mindennapok
baba
anyák_napja
anyaság
anyuka
várandósság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/29/a_terhesseg_felenel
A terhesség felénél
2019-04-29T14:40:09+02:00
2019-04-29T14:40:09+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Már túl vagyok a betöltött 20. héten, ez a 21., holnap kezdődik az újabb hét. Hogy őszinte legyek, nagyon kettős visszagondolnom erre az első félre. Egyfelől nagyon gyorsan elteltek ezek a hónapok, másfelől pedig mégis lassan vánszorog az idő. Nagyon régi és hosszan tartó élménynek tűnik így utólag a terhesség első pár hónapja az intenzív rosszulléttel, ugyanakkor szinte tegnap volt, hogy kiderült, hogy újra babát várunk. Egyfelől nagyon várom, hogy megszülessen a kicsi, másfelől nagyon megszenvedem a terhességet és félek a szüléstől és az első napoktól.</p>
<p style="text-align: justify;">Ma megyünk genetikai ultrahangra, és ha minden igaz, az is ki fog derülni, fiút vagy lányt várunk-e. Eddig inkább arra kaptunk utalást, hogy mintha kislány lenne, de én nem éltem bele magam. Tamás nap mint nap megkérdezi, örülök-e neki, hogy kislányunk lesz, és persze, örülnék, de ugye még nem biztos, meg persze a kisfiúnak is ugyanígy örülnék. Jó lenne Tádénak egy vagány kisöccs, de egy strapabíró hugit is el tudok neki képzelni. Magam mindig is lányos anyukának gondoltam, meglepett, mikor még az első terhességnél mondták kollégáim, ismerőseim, hogy olyan fiús anyuka vagyok, jó, hogy fiam fog születni.</p>
<p style="text-align: justify;">Mióta tért vissza az energiámból, Tádéval is jobban elvagyunk, nem érzem magam rossz, elhanyagoló anyukának. Néha a terhességről azonban megfeledkezem, annyira eltereli a figyelmem a más meglévő gyerek. Más ez, mint az első volt, sokkal összetettebb és mégis egyszerűbb, nyugodtabb és lassabb, mégis izgalmas és félelmetes. Tamásra kevesebb energiám jut, a háztartásra is, és irigylek minden kismamát, aki kicsattan a boldogsághormontól, én a fáradságtól kókadok le. A hasam is mintha gyorsabban nőne, mint Tádénál, már néha egész kényelmetlen, leginkább, mikor Tádé után pakolom össze a játékokat vagy a cipőmet kötöm be, pedig még jó messze van a szeptember. Tádénál kifejezetten kedves, szép, aranyos kismamának éreztem magam, aki jól tartja magát, most meg megláttam valamelyik nap magam egy óriási tükörfelületen közeledni, és mintha egy lábas bálna vonszolná magát a földhöz tapadva, szörnyű érzés volt. Eddig azt hittem, hogy oké, ugyan öregedtem, amit leginkább a nyakamon meg a bőrömön látok, de azért még nem vészes, aranyosak a kismamaruháim és jól éreztem magam bennük. Erre csak a nagy has, terebélyes test, hát mondhatom, megint van mivel küzdenem testkép-fronton.</p>
<p style="text-align: justify;">De ez legyen a legnagyobb gondom, amúgy minden rendben van a terhességgel. Újra megy a kávézás, persze igyekszem mértéket tartani, egyre több a finom zöldség és gyümölcs, egyre könnyebb egészségesen táplálkozni. A kávénak és a napközbeni alvásnak hála újra van erőm este sorozatot nézni a férjemmel, néha kis popcorn is lecsúszik, lehet, innen a kiterjedt has, olvasok altatás közben és a rémálmokat leszámítva jókat alszom. Ma persze egész nap feszült vagyok a délutáni vizsgálat miatt, de ez nem jellemző az utóbbi napokban – szerencsére.</p>
<p style="text-align: justify;">Azt viszont érzem, hogy egyre kevesebbet bírok fizikailag, szellemileg és érzelmileg is, és ez még biztos csak fokozódni fog. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy terhes nő mellett milyen nagy szerepe kell, hogy legyen egy támogató férjnek. Néha úgy érzem, Tamás is elfelejti, hogy terhes vagyok, és kicsit jobban leterhel, mint ami nekem még jól esik, többet beszél, többet vár el tőlem, mint amit nyújtani tudok. De alkalmazkodunk egymáshoz, kisebb surlódásokkal szépen telnek a napok, ami jó. Most pedig kezdünk készülődni a vizsgálatra, remélem, minden rendben lesz.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F29%2Fa_terhesseg_felenel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F29%2Fa_terhesseg_felenel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F29%2Fa_terhesseg_felenel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A terhesség felénél"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/29/a_terhesseg_felenel#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14793616" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
anya
apa
terhesség
baba
anyaság
anyuka
várandósság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/27/kaktuszvasaron_jartunk_immar_harmadik_alkalommal
Kaktuszvásáron jártunk, immár harmadik alkalommal
2019-04-27T17:05:17+02:00
2019-04-27T17:05:17+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Két helyről szerzem be a kaktuszaimat és pozsgásaimat, az egyik az az apukám kertje, a másik pedig a helyi, minden tavasszal megrendezésre kerülő kaktuszkiállítás és –vásár. A kis családunkban immár hagyomány, hogy ellátogatunk, ez volt a harmadik vásárunk: első évben terhesen, Tamással szereztünk be pár szép kaktuszt és pozsgást, tavaly már Tádéval, idén újra terhesen ÉS Tádéval.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem tudom, nagy vásárnak számít-e, 4-5 kiállító van, akik elhozzák a gyűjteményük szép darabjait is, és persze vásárolni is lehet tőlük.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190427_135853741.jpg" alt="img_20190427_135853741.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190427_135928781.jpg" alt="img_20190427_135928781.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190427_140848860.jpg" alt="img_20190427_140848860.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190427_141406305.jpg" alt="img_20190427_141406305.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190427_141811295.jpg" alt="img_20190427_141811295.jpg" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;">Mi nagyon szeretünk nézelődni, és ugyan egyikünk sem ért a növényekhez, mégis lelkesen gyűjtjük őket, eddig még az összes, vásáron beszerzett növény életben maradt, bár némely pozsgás felnyurgult kicsit. Igyekszem őket sok törődéssel és szeretettel ápolni, tulajdonképpen meghálálják, pedig még a nevüket sem tudom.</p>
<p style="text-align: justify;">Idén elhatároztuk, hogy nagyobb darabokat fogunk vásárolni, mert az egészen picik már nem férnek és nem valami tempósan nőnek. Úgy döntöttünk, inkább kevesebb, idősebb darabot fogunk vásárolni, és csak olyanokat, amik mindkettőnknek tetszenek. Így esett a választásunk négy szép kis növényre, az egyik, ha jól bánok vele, elvileg szeptemberben virágot fog hozni, a másikon vannak bimbók is (ezt elfelejtettem lefotózni), a harmadik pedig egy nagyon aranyos kis fácska, a negyedik pedig egy rózsaszín pozsgás.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006402.JPG" alt="r0006402.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006398.JPG" alt="r0006398.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006405.JPG" alt="r0006405.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p style="text-align: justify;">Tádé a háromból négy árust elvarázsolt, integetett nekik, mosolygott rájuk és kedveskedett nekik, így a bácsi, akitől két kaktuszt is vettünk, búcsúzóul adott egy virágzó kis kaktuszt neki ajándékba, mondván nem lehet elég hamar gyűjtővé válni. Irtó jól esett mindhármunknak.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006399.JPG" alt="r0006399.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F27%2Fkaktuszvasaron_jartunk_immar_harmadik_alkalommal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F27%2Fkaktuszvasaron_jartunk_immar_harmadik_alkalommal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F27%2Fkaktuszvasaron_jartunk_immar_harmadik_alkalommal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kaktuszvásáron jártunk, immár harmadik alkalommal"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/27/kaktuszvasaron_jartunk_immar_harmadik_alkalommal#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14789340" border="0" /></a><br /></p>
hétvége
család
program
mindennapok
kaktusz
kaktuszkiállítás
kaktuszvásár
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190427_135853741.jpg
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/25/konyvek_nelkul_konyvfesztivaloztunk
Könyvek nélkül könyvfesztiváloztunk
2019-04-25T16:21:51+02:00
2019-04-25T16:21:51+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Merthogy így jár az, aki elnézi a nyitási időpontokat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ahogy tegnap realizálódott bennem, hogy a hétvégén lesz a Könyvfesztivál, egyből elkezdtem vágyódni. Mióta dolgozom, a könyvek világában vagyok, dolgoztam is régebben kint, amikor kis kiakóknál voltam (imádtam), mióta meg itt dolgozok, szintén minden évben kinézek, és büszke vagyok, hogy az én munkám gyümölcse is jelen van a standnál. Vásárolni nem nagyon szoktam, főleg, mióta e-könyvezek, de idén szerettem volna Tádénak pár mesekönyvet venni; és ha már ott vagyok a Millenárison, beugrani a Mammutba kismamanadrágot venni.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem nagy, világmegváltó tervek, mégis nagyon sok bátorításra és ösztönzésre volt szükségem, hogy fogjam magunk és bemenjünk a városba. Nehéz ezt a vívódó, pánikoló lelkiállapotot leírni, most épp ugyan nem vagyok benne a depresszióba, de azért tudni kell, hogy nehezemre esik a napi rutintól eltérő dolgokba belevágni. Szóval tegnap óta agyalakok rajta, hogy legyen, borítsam-e fel a kis napirendünk, Tádé és az én alvásom beáldozzam-e, vonatozás, nagy kerülő a délinél, babkocsitologatás, kéttáskázás, meg ilyenek. Láttam magam előtt az utunk minden részletét, és féltem tőle, hogy Tádé nyűgös lesz, hogy többet akar mozogni, mint amennyit egyedül biztosítani tudok neki, hogy ki akar majd jönni a babakocsiból, hogy sír majd és én meg nem tudom megnyugtatni. De közben meg nagyon vágytam a Millenárisra, a Könyvfesztivál hangulatára.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán összeszedtem magam és minden nyomorúságom legyőzve lelkesedést merítettem a sok bátorításból, amit kaptam a környezetemtől, és elindultunk Budára. Szépen megvettem már itt a retúr jegyet, hogy ne kelljen a Déliben visszafele szenvedni vele, és megvártuk a vonatot, felszálltunk rá és utaztunk. Tádénak eddig még minden alkalommal nagyon tetszett ez a rövidtávú vonatozás, tőlünk 15 perc alatt bent van a Déliben a zónázó, és nem is áll meg, csak Kelenföldön. A Déliben leszálltunk, átsétáltunk a Mammutba, szerencsére az első nadrág, amit a kezembe vettem, jó is lett, a pénztárnál előre engedtek minket, csupa jó élmény. Aztán irány a Millenáris!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190425_104815367_2.jpg" alt="img_20190425_104815367_2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Kedvesen leszólítottak a munkatársaim, beszéltünk pár szót, aztán viszont nagy meglepetés ért: csak 3-kor nyitott a vásár, a gyerek részleg elvileg délben, de mi ott maradtunk délig és sajnos az se volt még látogatható akkor. Úgyhogy csak sétálgattunk, megnéztük a kacsákat, a halakat, Tádé dobált pár kavicsot a tóba, egy faszi be is szólt, hogy nem szabad, mintha én nem épp neveltem volna a gyerekem, aztán ettünk egy hotdogot, elnéztünk a játszótérre, ami inkább nagyobb gyerekeknek való, próbáltunk más gyerekekkel játszani, de Tádé nagyon nyűgös volt, sírt, sokan csúnyán néztek ránk, érdekes módon anyukák is, nem akartak a gyerekemmel játszani az ő gyerekeik.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006338.JPG" alt="r0006338.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006342.JPG" alt="r0006342.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006340.JPG" alt="r0006340.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/r0006346.JPG" alt="r0006346.JPG" class="imgnotext picomat-image" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190425_115320125_1.jpg" alt="img_20190425_115320125_1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">De tudjátok mit? Nem vettem magamra. Tudom, hogy csak azért sírt, mert fáradt volt, álmos, és nagyon szépen kibírta az egész délelőttöt, és azt is tudom, hogy az itteni játszótéren kis népszerű és kedves, és ha a (kitöröltem a jelzőket) gyerekek nem akarnak játszani az én gyerekemmel, az az ő bajuk, mi kibírjuk. És nagyon érdeklődően nézte a forgalmat, imádta a vonatot, integetett az embereknek, kedves és nyitott gyerek, igazán talpraesett, és nagyon büszke vagyok rá.</p>
<p style="text-align: justify;">Kicsit sajnálom, hogy nem tudtunk könyveket nézni és venni, hisz elvileg azért mentem, de nagyon jó próba volt ez nekem, hogy ugyan minden spontaneitást mellőzött a mai akcióm, de képes vagyok kilépni a komfortzónámból és belevágni valami olyanba, ami másnak kis falat, de nekem igenis nagy. Fél óra alvás volt ma a szokásos 3,5 óra helyett, de jókat evett, és sok inger érte, hátha éjjel jót alszik majd. Örülök neki, hogy elmentünk, a nadrágnak is, meg annak is, hogy ilyen vagányul tűrt mindent a gyerek.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190425_122933949_1.jpg" alt="img_20190425_122933949_1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F25%2Fkonyvek_nelkul_konyvfesztivaloztunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F25%2Fkonyvek_nelkul_konyvfesztivaloztunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F25%2Fkonyvek_nelkul_konyvfesztivaloztunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Könyvek nélkül könyvfesztiváloztunk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/25/konyvek_nelkul_konyvfesztivaloztunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14786118" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
program
anya
kirándulás
anyaság
könyvfesztivál
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://m.blog.hu/ha/harmincmultam/image/img_20190425_104815367_2.jpg
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/24/az_enido_hianya
Az énidő hiánya
2019-04-24T14:38:28+02:00
2019-04-24T14:38:28+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Egyre erősebben érlelődik bennem, hogy valami tartalmasabb énidőre lenne szükségem. Hogy pontosan mire, az még csak érlelődik bennem, de mindenképp valami olyanra van szükségem, ami feltölt, mert így csak vegetálok szellemileg. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá, mert fél év sincs a baba érkezéséig, és addig minden energiatartalékra szükségem lesz.</p>
<p style="text-align: justify;">Irigykedve nézek másokat, akik hátukon a gyerekkel eljárnak például edzeni, vagy csak simán be mernek vállalni lazább gyerekes programokat. Persze az igazi a tádémentes program lenne, de jobb híján jó lenne valami olyan is, amit a gyerekkel vagy mellette tudok csinálni. Hogy őszinte legyek, az ez évvel ezelőtti posztjaimat is irigykedve olvasom, amikor még lehetett Tádé mellett ezt-azt csinálni. Egy éve mentem be először Tádéval kettesben Pestre, mikor eldöntöttem, hogy visszamennék pár órában dolgozni. Nem gondoltam, hogy ennyire belém ég majd az a nap, de tisztán emlékszem egy csomó részletére, hogy milyen nagy feladatnak éltem meg az egész megszervezését, mennyire hiányzott belőlem mindenféle spontaneitás. Pár napra rá szintén bementünk Tádéval, akkor Könyvfesztiválra, barátnőkkel találkozni, akkor már kicsit jobban el mertem magam engedni és nem egy irtó feszes napirendet követtem.</p>
<p style="text-align: justify;">Egy éve jobb voltam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat süllyedek egy év alatt, hogy ennyit öregszem és ennyire megviselnek majd a mindennapok kihívásai. Félreértés ne essék, én nagyon szeretek a gyerekemmel lenni, csak egyszerűen csalódtam magamban, olyan fantáziátlanul éljük túl a napokat – az én szempontomból. Már a központba sem megyünk le sétálni, mert mondjuk egyrészt utálom a központot, másrészt Tádéval nem lehet nézelődni, vásárolni úgy igazán. Tádéval semmi ilyesmit nem lehet, nagy a mozgásigénye, nagy az akarata – és nem hiszem, hogy ez nevelés kérdése lett volna, ő egyszerűen ilyen. Talán ha annak idején nem lettek volna azok a betegségek, eljutottam volna vele a kismamajógára, és nem így alakult volna a közös programoktól való félelem, de végül a jóga is elmaradt és hamar nem lett, nem is volt sok alkalmam eljutni.</p>
<p style="text-align: justify;">Írni is jobban szerettem egy éve, úgy érzem, több dolog volt bennem. Sokszor eszembe jut, hogy abbahagyjam a blogolást, mert annyira unalmasak és semmitmondóak a mindennapjaink, hogy arról nincs mit írni. A saját belső kis küzdelmeimnek meg nem biztos, hogy itt a helye.</p>
<p style="text-align: justify;">Meg vagyok kicsit ürülve, és úgy érzem, tele vagyok hellyel és olyan jó lenne megtölteni magam mindenfélével (a finom falatokat nem számítva), sok élménnyel. Kell az énidő, kellene valami rendszer, amire tudok támaszkodni a gyerek alvási ritmusán kívül is. Ami rólam szól. Aminek köszönhetően nem ilyen öregen nézek magamra vissza a tükörből minden nap mackóban. Nem tudom, hogy csúszott le idáig a színvonalam, az biztos, hogy a terhesség első harmadának folyamatos rosszullétei és energiátlansága nem segített benne túl sokat, hogy jobban érezzem magam a bőrömben.</p>
<p style="text-align: justify;">Emlékszem, mikor a Tádéval való terhesség során itthon voltam, milyen egyszerű, jó és várakozással teli volt minden. Mennyire bánt, hogy az alatt a két év alatt, amit itthon töltöttem, sokkal többet öregedtem kívülről is és belülről is két évnél. De úgy érzem, ezt még el lehet kapni, vissza lehet fordítani, még utol tudnám magam érni, fel tudnám tölteni nemcsak a ráncokat, de a belső űrt is. Csak ki kéne találni, hogyan és mivel.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F24%2Faz_enido_hianya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F24%2Faz_enido_hianya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F24%2Faz_enido_hianya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az énidő hiánya"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/24/az_enido_hianya#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14784142" border="0" /></a><br /></p>
élet
anya
mindennapok
hobbi
anyaság
anyavagyok
énidő
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/23/22_honap_es_a_mindennapok
22 hónap és a mindennapok
2019-04-23T10:05:44+02:00
2019-04-23T10:05:44+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Minőségi változás történt Tádé viselkedésében: tök sokszor szót fogad! Persze ma is kellett már az ablakpárkányból lekapni, hogy ne essen le, ne törje össze az ott tartott vázákat és lámpát, de alapvetően egyre többször szót fogad, amitől el vagyok ragadtatva. No azért még mindig zsiványkodik, feszegeti a határokat és nem mondom, hogy nem rossz alkalmanként. Hétvégén anyukáméknál voltunk, és ott tűnt fel, hogy a gyerek egyre többször elfogadja a nem szabadot – tényleg örülök neki.</p>
<p style="text-align: justify;">Egyre jobban szeret táncolni és utánozni minket, meg amit a mesékben lát – mozdulatban és hangokban is. A kismotorjával csak úgy száguld! Hétvégén otthon sétáltunk egy nagyot barántőmékkel, és a vízparton kötöttünk ki a híd alatt, ahol Tádé a nagyobb fiúkkal együtt kavicsokat dobált a vízbe, és nagyokat sikongatott, élvezve a visszhangot. Egész nagyfiús volt minden, amit csinált, az apja bátorítására falat is mászott.</p>
<p style="text-align: justify;">Ahogy dobálja fel a google photos az egy évvel ezelőtti képeket, hihetetlen nézni, mennyit fejlődött azóta a gyerek, külsőre, belsőre, pedig már ott is nagyon nagynak és mindennél ügyesebbnek láttam. 10 hónapos volt, szuper jó idő volt és vártam már nagyon az első születésnapját. Ami mintha tegnap lett volna, holott még 2 hónap, és már 2 éves lesz. Jönnek az utolsó fogak is, annyira nem szenved meg tőle, de azért érezzük.</p>
<p style="text-align: justify;">Mesélni is tudok neki, szépen tűri, figyeli az illusztrációt, megbeszéljük, mik vannak a képeken.</p>
<p style="text-align: justify;">A beszéd azonban továbbra sem indult be, a mondókázást, ölbéli játékokat továbbra sem szereti. Úgy látom, ő is prózapárti lesz, mint az anyja meg az apja. Azért vannak szókezdemények, hangutánzó szavak is bővülnek, de a mondatokban beszéléstől szerintem még mérföldekre vagyunk. Próbálnak tapasztaltabb anyukák azzal nyugtatni, hogy az eleven mozgású gyerekek később beszélnek és hogy majd meglátom, egyik napról a másikra be fog ez indulni, de jelenleg ezt elképzelhetetlennek tartom.</p>
<p style="text-align: justify;">A gyerekkel tehát minden rendben van, szépen eltelnek vele a napok, imádom, ahogy az érzelmeit kifejezi, ahogy ölel, puszil, kergetőzik, öltöztet és egyre elmélyültebben játszik, hallgatja a mesét és hihetetlen jókat alszik napközben. A külön altatásba még nem vágtunk bele, vagyis szüneteltetjük, így pontosabb, mert én egyszerűen nem tudok aludni, ha nem velem van, ugyanis folyamatosan felébredek, hogy minden rendben van-e vele, illetve hogy vajon mikor kell majd hozzá átmenni visszaaltatni. Hétvégén anyuéknél megpróbáltuk, szinte az egész éjszakát a kiságyéban aludta át egyik éjjel, de én tényleg nem tudtam közben aludni. Lehet, hogy ez amúgy szuperönző dolog, és ha egy kicsit több energiám lesz, akkor ESKÜSZÖM már tényleg belevágunk, mint ahogy a biliztetésbe is.</p>
<p style="text-align: justify;">Én azonban voltam már jobban, ez a terhesség továbbra is teljesen kiürít. Még mindig szokott lenni hányásos rosszullét, rengeteget alszom és mégis kialvatlan vagyok a rémálmok miatt. Energiám még főzni sincs, a napjaim leginkább a Tádéban való gyönyörködéssel telnek, ami amúgy csúcsszuper, csak nem túl tartalmas. A húgom hétvégén elkezdett hímezni tanulni, amire apukám nagyon büszke és mondta, hogy én is válasszak valami hobbit, amit tudok csinálni. Jó lenne, igen, néha elővszem a varrást, és tényleg javult a helyzet Tádéval, de annyira érdeklődő, hogy nem tudok mellette varrogatni. A legnagyobb teljesítmény egy gyors ebéd összedobása illetve a múltkor a növényültetés volt, amit meg tudtam mellette csinálni. Pedig jó lenne, emlékszem, egy éve nyertem a Gombolda webáruház kreatív pályázatán és még mindig vannak azokból a menő anyagokból, amiket akkor nyertem. Egy éve sokkal aktívabb tudtam lenni, nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de egy kicsit de.</p>
<p style="text-align: justify;">A múlt héten, mielőtt elkezdődtek volna az ünnepek, nagyon aktív napjaink voltak, elkezdtük rendbe tenni a gyerekszobát. Rendeltem még falmatricákat és jól felpöttyöztük a falakat, és eltakarítottuk a szobából azokat a tárgyakat, amikre nincs szükség. Hamarosan beállítjuk a kiságyat is a megfelelő magasságra, és mivel jövő hétfőn kiderül a baba neme, VÉGRE, így elkezdhetem a kisruháit is előkészíteni. Mondjuk nagyon szeretek túrkálni, és hétvégén otthon nem bírtam ki és vettem neki egy kis bodyt meg egy kis pizsamát, ha kislány lesz, tökéletes lesz, ha nem, akkor sem dobtam ki az ablakon nagy összegeket. Olyan jó lenne, ha ez a múltheti energia kitartana, de én ezekkel a frontokkal sem tudok mit kezdeni, a teliholdtól nem tudtam aludni, és amúgy is, a tököm tele van már magammal és a teherbíró képtelenségeimmel.</p>
<p style="text-align: justify;">Jó, hogy Tamás heti két napot itthonról tud dolgozni, de azt vettem észre, kicsit kapcsolatfüggővé és lustává tett ez, és emiatt soksor nehezebben viselem az egyedül töltött napokat. Továbbra is az alvások és evések irányítják a nap ívét, ennyire rugalmatlan vagyok a napirendet illetően. Na mindegy, valószínűleg már nem fogok tudni megváltozni, legalább elfogadnám magam és annyival könnyebb lenne.</p>
<p style="text-align: justify;">Beiktattunk jövő hétre egy családi kirándulást, amit várok, és addig MINDENKÉPP összeszedem magam. Visszalátogatunk Tihanyba, ahol akkor voltunk, mikor Tádé még csak 4 hónapos volt. Nagyon tetszett nekünk a város, igazi csatangolós, jó hangulatú, szép hely, és mivel még a gyerek kicsi volt, sok látnivalót kihagytunk, amit majd most be tudunk pótolni. Most hétvégén pedig a helyi kaktuszkör tart kiállítást és vásárt, ahova már hagyományosan évek óta ellátogatunk – idén sem lesz ez másképp. Jó lesz, remélem, sőt tudom!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F23%2F22_honap_es_a_mindennapok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F23%2F22_honap_es_a_mindennapok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F23%2F22_honap_es_a_mindennapok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=22 hónap és a mindennapok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/23/22_honap_es_a_mindennapok#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14781432" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
anya
terhesség
mindennapok
anyaság
anyuka
várandósság
anyavagyok
22_hónapos
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/11/mindjart_a_terhesseg_felenel_tartok
Mindjárt a terhesség felénél tartok
2019-04-11T09:24:53+02:00
2019-04-11T09:24:53+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Néha már úgy érzem, mintha mozogna a kisbaba, de aztán elbizonytalanodom teljesen. Tamás már a kiszemelt néven hívja a kicsit, én még nem merem, mert nem akarom magam beleélni, hogy kislány, hisz csak két gyenge utalást kaptunk rá, hogy MINTHA. És tegnap elkezdett bennem beindulni a fészekrakó ösztön is: már nem Tádé szobájának hívom a helyiséget, hanem gyerekszobának, és rendeltem bele még falmatricákat, ugyanis még Tádé születése előtt tettünk fel párat, bézs színű körmatricákat, ami a sok fehér bútorral nagyon harmonizál, de nem túl fiús, nem túl lányos, inkább lágyítja a szoba egyhangúságát. Azonban azóta már sokszor átrendeztük a szobát és most „nem jó helyen” vannak a falmatricák, korrigálásképp még fel kell kerülnie pár csomagnak. Alig várom, hogy megérkezzenek, és felragaszthassam őket.</p>
<p style="text-align: justify;">A kiságyat is rendbe tesszük hamarosan, és tényleg ki kell találnom azt is, hogy a babaruhákat hol tartsam, mert a Tádé komódjába nem nagyon fér. Nyár végén az Adamo hintát is lehozzuk a padlásról, a hely már megvan neki, de hát hol van még a nyár vége.</p>
<p style="text-align: justify;">Hétfőn voltunk Tádéval egy játszótérről ismert testvérpárnál vendégségben, ahol decemberben született egy kishúg. Nagyon jó kislány, szépen kivárja a sorát, eszik, nézelődik és alszik, az anyukája szerint nagyon jó alvó. És a fiúk és jól kijönnek vele, szépen elnézegetik, babusgatják, békén hagyják, nem bántják. Kézbe is fogtam a kislányt, és istenem, milyen kis picike, törékeny volt az én 15 kilós Tádém után! Egész megjött a kedvem a kisbabázáshoz. Az anyuka azt mondta, hogy a kisfiúk után teljesen más a kislány, sokkal könnyebb vele foglalkozni – nem tagadom, felcsillant egy kicsit a szemem, mert Tádé bizony eleven, mint a tűz.</p>
<p style="text-align: justify;">A hasam is egyre látványosabb, amit élvezek. Tegnap a játszótéren már meg is jegyezte az egyik anyuka, hogy látszik. Úgy örültem neki, olyan jól esett.</p>
<p style="text-align: justify;">Múltkor jól esett kiírnom magamból, hogy félek dolgoktól. Sokszor mondtam már nektek, hogy milyen jó, terápiás szerepe van nálam az írásnak. Segített felidézni az emlékeket, és újra és újra átgondolva talán egyre erősebbé tesz majd ez az egész. Ahogy egyre inkább megyünk bele a tavaszba és aztán majd a nyárba, emlékszem, milyen jó volt nagy hassal mászkálni, mennyire emberszerű volt már a vége felé az ultrahangon a baba, és mennyire vártuk őt. Lassan a terhesség felénél tartok, most kezdődött a 19. hét. A baba tényleg bármelyik pillanatban elkezdhet rúgkapálni, és onnan már megállíthatatlanul telik az idő, ha jól emlékszem. Hónap végén lesz legközelebb uh, akkor már egész biztos kiderül, fiunk lesz-e vagy lányunk. És akkor én bizony elkezdem megvenni az első kisruhákat, már ugye, ha lány lesz. Az Ikeában is kinéztem egy csodálatos kis sárga plédet, ami kötött és az egyik sarkába egy kisállat van hímezve, igazi kislányos darab, hátha.</p>
<p style="text-align: justify;">A súlygyarapodással is jól állok, köszönhetően az első hónapok fogyásának. Ha jól sejtem, itt se lesz nagy növekedés, ahogy Tádénál sem volt, és emiatt nagyon büszke vagyok magamra. Tudok már kiegyensúlyozottan táplálkozni, nem csak pár ételt kívánok, elmúlt a minden után kellemetlen utóíz érzése is. Egyedül a kávé és leginkább a hatása hiányzik, egy kis plusz lendület hiányzik. Sokaknál olvastam, hogy a tea is megteszi a hatását, na annyi, minthogy én nem szeretem a teát.</p>
<p style="text-align: justify;">Ma jó kedvem van, és hetek óta először nem volt éjjel rémálmom. Igaz, élénken emlékszem rá, de legalább nem rossz élmény. Remélem, kitart egy ideig ez a jókedv és a kipihent éjszakák is. Szurkoljatok.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F11%2Fmindjart_a_terhesseg_felenel_tartok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F11%2Fmindjart_a_terhesseg_felenel_tartok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F11%2Fmindjart_a_terhesseg_felenel_tartok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mindjárt a terhesség felénél tartok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/11/mindjart_a_terhesseg_felenel_tartok#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14757701" border="0" /></a><br /></p>
család
anya
terhesség
anyaság
anyuka
várandósság
anyavagyok
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu
https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/08/ket_eve_itthon_kismamakent
Két éve itthon, kismamaként
2019-04-08T10:12:52+02:00
2019-04-08T10:12:52+02:00
juditvagyok
https://blog.hu/user/1088070
<p style="text-align: justify;">Április 15-én van két éve, hogy itthon vagyok. Akkor még úgy terveztem, hogy másfél éves korában beadjuk Tádét bölcsibe vagy Tamás itthon marad vele egy fél évet és én visszamegyek dolgozni és ilyenkor már újra irodábajárós életet élek.</p>
<p style="text-align: justify;">Ehhez képest jóval hamarabb kezdtem el dolgozni, júliusban lesz egy éve, igaz, itthonról, Tádé nem jár bölcsibe, és nem is fogok még egy jó ideig visszamenni az irodába, mert ugye újra babát várunk.</p>
<p style="text-align: justify;">Az utóbbi hetekben, habár nagyon várom a kisbaba érkezését, azért többször megfogalmazódott bennem, hogy mi van, ha elsiettük? Nagyon félek még mindig a szüléstől is és az újszülött korszaktól is. Élénken él bennem a császármetszéses műtét közben átélt fájdalom és kábaság, az első pillanatok, amikor Tádéval találkoztam és szinte magamról sem tudtam, így örülni sem tudtam neki úgy, ahogy „illene” – furcsállták is, az anesztes mondta nekik, hogy annyi fájdalomcsillapító van bennem, hogy csoda, ha ennyire is észnél vagyok és tudok reagálni a dolgokra. Aztán emlékszem az aranyórákra, a mellre tevés sikertelenségére és utána az egész szoptatás körüli fádalomra és kínlódásra, a hallucinációkra a fáradtságtól, a sírásokra, és arra, hogy sose tudtam magam elengedni kicsit sem, mert féltem, hogy mindjárt felsír a kicsi. Valahogy most ezek domborodnak ki, nem az, hogy milyen jó is volt szagolgatni, öltöztetni, nézni, beosonni hozzá, amikor alszik és csodálni, átállni a tápszerre és megélni az etetés könnyűségét. Úgy él bennem, hogy nagyon nehéz volt az első 6-12 hét, nagyon sok fájdalmam volt, lelki is és testi is, és szinte rettegek tőle, hogy megint ez lesz. Közben meg irtó kíváncsi is vagyok rá, milyen lesz az új kisbaba, hogy fog kinézni, milyen természete lesz, mekkora lesz, hasfájós lesz-e, mosolygós lesz-e vagy akkora karakter lesz ő is, mint Tádé volt a kis pofavágásaival. Már persze sokkal rutinosabb leszek, nem fogok félni, ha felsír, rutinosabban fogom felvenni az ölembe, a pólyába fektetni, bebugyolálni, ringatni, magamhoz ölelni, táplálni és nyugtatni. Mégis, mi van, ha nem. Félek. A kórháztól is, bár sokat szelídült az élmény, azért a fenének van kedve kórházba menni meg nst-re, olyan élmények után, ami Tádé születése során ért. Persze ezt is túlreagálom és a rosszat domborítom ki, nem tudom, ha vártunk volna még, akkor tovább szépülnek az emlékek és mindentől kevésbé félek, vagy ugyanez lett volna. Amikor terveztük a babát, én olyan felkészültnek éreztem magam, most meg nem.</p>
<p style="text-align: justify;">Az se tesz jót, hogy sokat vagyok a saját gondolataimmal, elmerülök, elveszek bennük és így nehéz nem arra gondolni, amitől félek. Amikor Tádéval voltam terhes, ugye minden újdonság volt, nem tudatm igazán, mire számíthatok, így inkább a kíváncsiság domborodott ki, nem a félelem. Közösségben is voltam, dolgoztam is, leszámítva azt a két hónapot, amit a végén már itthon töltöttem. Emlékszem, olyan jó volt készülődni, vártuk a neten rendelt babakocsit, megvettük az első kisruhákat, anyu ágyneműt varrt, ikeáztunk és bútorokat vettünk, összeszereltük, felpöttyöztem Tádé szobájának frissen festett falát, igazi fészekrakás, volt. Imádtam a nagy hasam, meg hogy rugdos, de elképzelni sem tudtam, hogy nézhet majd ki. Most úgy képzelem, hogy egy kislány Tádé lesz, mintha a lány ikertestvérét várnánk. A kiságyra csak vissza kell szerelni az oldalát, venni új takarót és kispárnát, ha tényleg kislány lesz, kislány ruhákat és helyet csinálni azoknak. Babakocsik is vannak, hordozó is van, bár az még az első hónapokra nagy lesz neki, ahhoz kell még beszereznünk megfelelőt, mert Tádé mellett azt tervezem, hogy hordozni fogom a kicsit, itthon is, meg amikor sétálni megyünk, akkor is. Szóval sok minden más most, mint két éve volt.</p>
<p style="text-align: justify;">És ami a legfurább, az az, hogy pikk-pakk elrepült ez a két év. Mégis napról napra érzem a hatását, hogy itthon vagyok és kikerültem a közösségből, új életem lett, bizonyos szempontól sokkal változatosabb, tele új kihívásokkal, más szempontból meg sokkal beszűkültebb, ami szintén új kihívásokat jelentenek. El sem tudom képzelni az életem gyerek nélkül, és már mackó nélkül sem. Nem tudok nem Tádéra gondolni, mindig ott van, ha mást nem hátul, a gondolataim legmélyén, de mégis nagyon közel hozzám. Nagyon sok örömöt kapok tőle, ami nélkül tényleg nem tudnám már elképzelni az életem. És tudom, ha megszületik a második gyerek, akkor még több örömöm lesz, persze több kihívás is, de bizonyos szempontból azokkal már biztos könnyebb lesz megbirkózni. Gazdag két év volt ez, sok új feladattal, amiket mindig szerettem volna jól megoldani, de lehet, hogy nem mindig sikerült. Minden esetre a legjobb tudásom szerint csináltam mindent, najó, majdnem mindent. Kíváncsi vagyok, a következő két év milyen lesz.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F08%2Fket_eve_itthon_kismamakent%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F08%2Fket_eve_itthon_kismamakent%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fharmincmultam.blog.hu%2F2019%2F04%2F08%2Fket_eve_itthon_kismamakent%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Két éve itthon, kismamaként"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://harmincmultam.blog.hu/2019/04/08/ket_eve_itthon_kismamakent#comments"><img class="item_ctp" src="https://harmincmultam.blog.hu/rss/image/post/id/14748269" border="0" /></a><br /></p>
család
gyerek
terhesség
kismama
mindennapok
várandósság
0
Harminc múltam
https://harmincmultam.blog.hu