Újra csend van itthon, elment dolgozni. 6 hét itthonlét után nagy csend ez nekem, belül feszült vagyok, ott a gombóc a torkomban, még csak 20 perce ment el, de hiányzik. Ez nem egy szerelmeslevél, csak egyszerűen nagy a váltás. Egyszerre örülök, mert látom a lelkesedését és jó, hogy hamar talált munkát, és egyszerre sírok, mert HIHETETLENÜL sajnálom magam amiatt, hogy újra esti felség és egyedül levő anyuka vagyok.

Összekészültünk, kapott tízórait, kulacsot, szép ruhát, rágót és zsepit, hogy mindene meglegyen az első nap (a suliban).

A napok érezhetően rövidebbek, az éjszakák szeptemberiesebbek már, talán ezért is érzem nagyon ezt a back to school dolgot. Felőlem már jöhet az ősz, a szép, színes vénasszonyok nyara, a nagy játszóterezések, az őszi ablakpucolás, a gyereknek új ruhák, nekem újra a kocogás, biciklizés, mert ugye azt ki bírja 40 fokban, én ugyan nem, szóval jöhetsz ősz, kinyaraltam magam, és köszönöm nyár, hogy ilyen szép, hosszú, tartalmas, gazdag voltál nekem idén. Még lesz egy rövidke utazásunk a szülőkhoz, de ennyi, utána végérvényesen jön a szeptember, és vele valami új.

Tádé nagyon szépen visszaszokott a mindennapokba, alussza szépen a két alvását napközben, mászkál, intézkedik, csipeszek és cipők meg papírszatyrok vannak mindenhol. Tegnap nagy dolog történt: leszereltük a kiságyról a rácsot, hogy ne szoruljanak be állandóan a kis sonkái. Mert hiába tömködtem ki nem használt ágyneművel, habár gyönyörűen festett, kevés volt, ez egy erős gyerek, mit neki holmi textil, ha rúg és tol, akkor bizony két rács közt végzi az egyik végtag. Vicces, mert még nem esett le neki, hogy azzal, hogy nincs rács, könnyen kimászhat egyedül is az ágyból, hanem csak ül az ágy közepén és keservesen vinnyog, aztán nagy sértődve lefarol róla. Kétszer gurult le éjjel, amire számítottunk, mert ha köztünk alszik, látjuk, mennyit mozog éjjel is. Szóval odakészítettem a nagy babzsákfotelt, így nem koppant egyszer sem, csak felébredt rá, hogy hohó, más a terep.

Fura a csend még mindig. De meg fogom szokni, és hálistennek itt nem lesznek szerdai hosszú napok, váltott műszakok, csak korai kelés és korai hazajövetel. Most nagyon fontos, hogy ne sajnáljam magam, csak még ma talán egy picit, hanem hamar találjak egy ritmust. Nagy vízválasztó ez a hét, mert annak idején amikor Tamás felmondott, én pont akkor kezdtem el itthonról dolgozni, és így volt segítségem nap közben, ha befutott valami munka, hé Tamás, dolgoznék, most a te gyereked. És akkor ők elmentek szépen. Hé Tamás, minden csupa morzsa, légyszi, segíts felposzrívózni. Hé Tamás, olyan jó lenne most elmenni valahova, indulhatunk? Szóval ez most nem lesz, helyette viszont újra kitalálhatom, hogy hogy tartsak itthon rendet, kezdetnek pl a játékokat száműztük a gyerekszobába, ami tök jó, leszámítva hogy sokkal jobbakat játszik Tádé a fent említett csipeszekkel, a tejes dobozokkal, a konyharuháimmal, a hűtőajtóval, a konyhaszekrényajtókkal és a szintén fent említett cipőkkel, tulajdonképpen nem is értem, minek neki ennyi játék és saját szoba. Na mindegy, szóval rend lesz itt, meg próbálom az alvások idejére időzíteni a munkákat, hogy minél többet játszhassunk.

Csak ez a csend, érdekes, amikor itt van és folyamatosan beszél, akkor zavar EGY KICSIT, most meg, hát 6 hét az nagyon sok idő, az másfél hónap, szóval hiányzik, hogy folyamatosan beszéljen. Nem baj, túllendülök ezen is, mások is túllendülnek és csinálják szépen a napjaikat. Ugye? Meg hát nem vagyok egyedül, itt a gyerek, akit lassan ideje lenne megtanítanom beszélni, mert a könyv szerint már várható lenne az első szó, mi meg még mindig csak tátátátázunk meg dömdödömözünk. Ami halálcuki, de a néma koltósnak nem is fog megtanulni a gyereke egyhamar csacsogni, úgyhogy akármennyire is nehéz lesz, nekem kell beszélnem, anyu főz, anyu most kitereget, anyu, anyu, anyu, anyu, hol van apu, hol van tádé, baba, banán, ebéd, inni, nem szabad, pancsoljunk, játsszunk, gyere kisfiam, most aludni fogunk. Szeptembertől elkezdjük a napi egy alvást is, ha továbbra is ilyen rövideket alszik napközben, összevonom a kettőt egyre, gondolom én most, ugye, mintha egy szobafestést terveznék, aztán majd meglátjuk, hogy Tádénak lesz-e hozzá kedve.

Új fejezet kezdődik nálunk ma, új mindennapok más mintákkal. És szép lesz, nehéz lesz, izgalmas lesz, el is kezdem a ki multivitaminkúrám!