Az eltelt hetünk elég nehéz volt, leginkább a napközbeni alvások miatt. Nagyon unalmas poszt következik!

Szóval még az óraátállítás napján voltunk ugye Esztergomban, ahol Tádé napi kettőt aludt, egyet az ódaúton, egyet délutáni séta alatta a babakocsiban. Aztán jött az óraátállítás, bár Tádé már szombaton hajnalban kelt, fél 6-kor, vasárnap is korán kelt és azóta minden nap nagyon korán kel. Belekalkuláltam a délutáni alvás megkezdésének idejébe, hogy egy órával előre állítottuk az időt, és 11 helyett 12-kor próbáltam altatni, majd fél 1-kor, 1-kor, fél2-kor, de volt olyan nap, amikor 3 előtt nem aludt el, rengeteget sírt és tiltakozott az alvás ellen, hisztizett. Első nap még sok türelemmel bírtam, de aztán lassacskán elfogyott a türelmem, tehetetlenül néztem szembe ezzel az új helyzettel. Nem titkolom, egész kiborultam már szerdára, csütörtöktől pedig rezignáltan álltam a helyzet elé, próbáltam a gyereket délelőtt vinni a játszótérre, hogy hátha kifárad jobban, de nagyon úgy tűnik, hogy hiába fáradt, most kialakult valami olyasmi, hogy fokozottan fél tőle, hogy kimarad valamiből, hogy az alvás más dologtól veszi el az idejét, hiába hullafáradt.

Most így délelőtt a teendőim miatt nem tudunk hova menni, délután az alvása miatt. Pedig olyan szép napirendünk volt! Olyan ideális, kedves, könnyen alkalmazható kis napirend, mindenre, ami igazán fontos, jutott idő.

Tamás szerint nem lehet elvárni a gyerektől, hogy kamaszkoráig ugyanabban a napirendben létezzen, teljesen természetes, hogy egyre többet bír ébren és bizony ehhez alkalmazkodnom, alkalmazkodnunk kell.

Nagyon nehezen lazul el, és nagyon éberen alszik, ráadásul nélkülünk csak napközben, de azt is hosszas altatás után. Szeretnék rajta segíteni, hogy könnyebben menjen neki az alvás és jókat aludjon, de nem tudom, hogyan tudnék. Vagy csak fogadjam el, hogy ő egy ilyen típus és így tud csak pihenni? Pedig olyan jó lenne, ha szépen és jókat tudna aludni, biztos kipihentebb lenne (ő is meg én is). Már azon is gondolkoztam, hogy alvásszakértőhöz kéne fordulni, ez a hét annyira nehéz volt.

De hát mi egy hét? Semmi. Lehet, hogy visszaáll, módosul még, vagy csak simán megszokom, hogy ez van. Mától minden esetre este is megpróbáljuk külön altatni, a kistesó érkezése előtt jó lenne, ha menne a megtanulása. Bár lehet, hogy ezzel pont rosszat teszünk, az alvása se lesz jobb, én is rohangálhatok éjjel hozzá és ő sem érzi majd magát biztonságban.

Bárcsak tudnám, mi a jó döntés, hogy tudnám segíteni jobban a gyerek alvási szokásainak alakulását.