Már egy hete nem született bejegyzés, mióta van blog, nem is volt ilyen – na leszámítva azt a másfél évet, amíg a legelején, 30-at betöltve és az utolsó lányhónapokat élve el nem feledkeztem róla, hogy van ilyenem. Szóval az elmúlt egy hét. Tádé beteg volt, antibiotikum, köhögéscsillapító, kemény…

Mikor még nem volt gyerekem, egy elcsépelt közhelynek tartottam, hogy a gyerekesek semmi másról nem tudnak beszélni, mint a gyerekükről, főleg, a kisgyerekesek. Én ilyet ugyanis a közvetlen környezetemben nem vettem észre, bár az is igaz, hogy szerettem hallgatni, ahogy az ismerőseim megosztanak…

A gyerek eleven. Kérdeztem anyut, tudna-e ajánlani könyvet, ami több türelmet adna. Mondta, nincs ilyen, de csak nézzek rá a gyerekre! Hát ez nagyon romantikus hozzáállás, de szerintem maradjunk annyiban, hogy türelemre tanító szakkönyvre igenis lenne igény.  Na nem olyanra, hogy minden fejben dől…

Micsoda nyarunk volt! Két nyaralás, két felmondás apunak, két munka anyunak, Tádé megtanult járni, és ezzel fenekestül felordította a mindennapokat. Bicikliztünk, játszótereztünk, sokat ettünk, kicsit híztunk, barátkoztunk, családoztunk, melegünk volt, sokat strandoltunk, egyre kifinomultabban…

Elöljáróban: nem, nem létezik.  Hát hogy, hogy nem, ezen az első őszi napon, amennyire vártam, hogy végre kuckósabb ruhákba lehessen lenni, most annyira utálom, ugyanis kihíztam őket. Persze Tamás nem mond erre semmit, és nemcsak azért, mert ő is eresztett egy kis pocakot (a férfiaknak valahogy…

 Ma van két éve, hogy Tamással a családdal és szűk baráti körrel is megünnepeltük, hogy összeházasodtunk. Mi nagyon jól éreztük magunk, nekem már mindig kedves lesz augusztus 20. Két éve még nem sejtettük, hogy két év múlva milyen lesz majd ünnepelni. Két éve már nagyon terveztük, hogy majd lesz…

Van egy nagyon fura anyukaérzés, amit azzal, hogy a gyerek ilyen gyorsan fejlődik és egyre önállóbb, megint egyre sűrűbben érzek. Amikor először jelentkezett, akkor Tádé még kicsi volt, letettük aludni vagy az apjával volt vagy el kellett itthonról mennem, és úgy hiányzott, mintha egy űr lenne…

Újra csend van itthon, elment dolgozni. 6 hét itthonlét után nagy csend ez nekem, belül feszült vagyok, ott a gombóc a torkomban, még csak 20 perce ment el, de hiányzik. Ez nem egy szerelmeslevél, csak egyszerűen nagy a váltás. Egyszerre örülök, mert látom a lelkesedését és jó, hogy hamar talált…

Tegnap leültünk és megbeszéltük, hogy tulajdonképpen _mi a probléma?_. És az a vicces, hogy nincs probléma. És mióta erre rájöttem, azóta elfogadtam és egy kicsit zen nyugalom is jött rám. Nem probléma van, hanem folyamatosan változó élethelyzet. Persze, mondják, olvasom, látom, hogy így van, mégis…

Az elmúlt napokban gyönyörű helyeken jártunk. A Káli-medencébe mentünk nyaralni, jelesül Kékkútra, ami a Káli-medence legkisebb faluja, összesen 72 lakosa van. Gyönyörű tipptopp nádfedeles-spalettás házak, levendulaporták, hegyoldalak, átszaladó őzikék, szőlő, forrásvíz, meleg és medence, amit az…