Ez már a bő második hét, amikor elromlott a gyerek. Először betudtuk annak, hogy ő is megérezte a múlt hét stresszét, bánatát, aztán annak, hogy belázasodott (amit először annak, hogy elfáradt), de már túl vagyunk ezeken, és még mindig kijelenthetem: a gyerekem elromlott. Hogy miben áll ez?…

Emlékeztek még rá, hogy mennyire ellene voltam a hordozóknak? Most meg napok óta várom az e-mailt, hogy mehessek a FoxPost automatához átvenni a sajátunkat. Az úgy volt, hogy a játszótéren van egy anyuka, aki a beszélgetések alapján elég sok mindenben hasonlóan gondolkozik mint én, és ők…

Azért csak nehezebb ez, mint gondoltam. Hétfő óta nincs velem Tamás, csak munka után. Egyedül maradtam a gondolataimmal, ráadásul fáj a derekam és a gyerek betegsége miatt is be vagyunk itthonra zárva. Tádét gondozni, ápolni kell, a maradék időben pedig a munkába „menekülök”, frissítem a…

Tádé nyáron, a nyaralásunk alatt tanult meg járni úgy igazán, egy portorozi apartmanban, ahova nagy valószínűséggel kicsit kevés játékot vittünk magunkkal, így nem volt mindig könnyű a szórakoztatása. Amúgy sem mindig könnyű, mert sokszor van, hogy túl nyűgös hozzá, hogy odafigyeljen rá, amit…

A szeparációs szorongás állítólag két felvonásban történik, először, amikor 8 hónapos kora körül kezd úgy igazán mozgolódni, másodjára pedig másfél éves kora körül, amikor már biztonsággal jár. Nálunk az első kimaradt. Kicsit fájt is, emlékszem, nyáron még bánkódtam is miatta, hogy úgy tűnik,…

Itt ülünk mindahányan a nappaliban, én Tádé mellett mesét nézek vele, Tamás meg programozni tanul. Tudom, tudom, mesenézés. Mi így döntöttünk, hogy közel másfél évesen már nézhet, úgyhogy én válogatok, Tamás letölti és együtt nézzük a meséket. Most épp Manó Benő és Lili hercegnő apró királyságát.…

Hétvégén otthon voltunk anyuéknál – mamánál és papánál. Legutóbb augusztus második felében voltunk otthon, még strandidő volt, és nagyon fárasztó volt, hogy Tádét vagy ölben kellett tartani, mert nyűgösködött, vagy állandóan ott kellett mellette lenni, hogy nézzük, mit csinál. Mindent pakolt le, és…

Vannak napok, ezek az összekuckózós-huncutok, amikor se velem, se nélkülem, de inkább se nélkülem, a közelemben, kicsit rajtam, de amikor rajtam, akkor inkább nem rajtam. Gyönyörűen elvan, szépen elszöszmötöl egyedül, megy a szabad játék, én meg szintén elszöszmötölök, dolgozok, de igazából semmit…

Eltelt az első hét – kettesben. Amennyire féltem tőle, annyira jó és bensőséges volt. Tamás egy közeli településen talált munkahelyet, így mindössze 20 perc az út oda és megint 20 vissza – az így nyert idő tényleg megfizethetetlen. Járhat koránra dolgozni, és mivel mi úgyis korán kelünk, nekünk ez…

Már egy hete nem született bejegyzés, mióta van blog, nem is volt ilyen – na leszámítva azt a másfél évet, amíg a legelején, 30-at betöltve és az utolsó lányhónapokat élve el nem feledkeztem róla, hogy van ilyenem. Szóval az elmúlt egy hét. Tádé beteg volt, antibiotikum, köhögéscsillapító, kemény…