Itt ülök a kitakarított szobában, csendben, egyedül. Tamás interjún, anyu hazament. Reggel még azt hittem, biztos fogok ma sírni, mert fogytán az erő. Mindig megvisel, ha anyu elmegy, és most még Tamásért is izgulok. De nem, nem sírtam és nem sírok. Az üres, csendes szobában azon gondolkozom,…

Tamás utál utazni. Tamás utál külföldre menni. Tamás már úszott nemhogy tengerben, de óceánban is. Neki ez nem nagy szám, és sok-sok ellenérzését kellett leküzdenie, amikor másfél hónapja azt mondta, Judit, menjünk most. MErthogy én meg még nem úsztam tengerben sose. (Persze másfél hónapja nem…

Már hetek óta nagyon várjuk, hogy eljussunk bátyámékhoz, ahova nyári sütögetésre voltunk hivatalosak. Ők az ellenkező agglomerációs irányban laknak, így amikor kiderült, hogy megint beszart a kocsi, eldöntöttük, hogy ha törik, ha szakad, mi megyünk, akkor vonattal, ha máshogy nem. De 2,5 óra lett…

Most akkor kicsit bővebben az elmúlt egy hétről, mert végre, most először, péntek délelőtt nem hajt a tatár, nincs nagy izgalom és van egy kis időm rendezni belül a dolgokat. Ahhoz meg mindig jól jön az írás. Szóval a gyerek megint alszik, mivel péntek, takarítós nap, úgyhogy reggel gyorsan…

Úgy adódott, hogy most több napot voltunk otthon. Otthon – nem tudom, mikor fogom nem arra azt mondani és érteni és gondolni elsősorban, hogy otthon, ahol a szüleim vannak. Most itthon vagyok, az itthon az más, az az, ahol mi vagyunk, a férjem, a fiam és én, de az otthon pedig ott van, ahol anyu…

Nehéz ezt magam mögött hagyni és az új körbe belekezdeni, de menni fog most már. Nem tudom, hogy a 2., 3., sokadik születésnap is ilyen sokat ad-e majd meg vesz el, mint ez az 1., hogy mindig ilyen nagy ünnep lesz-e ez a kis lelkemnek. Bár ha arra gondolok, hogy anyuval a mai napig felidézzük az én…

Az érzelmi készülődésről már esett szó bőven, most megosztom veletek, hogy a kisgyerek mellett hogy készültem fel a vendégségre. Persze nem nagy szám, én mégis nagyon kifáradtam és nagy űr maradt bennem azzal, hogy vége lett. Azt hiszem, szeretek készülődni és vendégeket látni, kicsit az esküvői…

Tegnap nagyon nem volt jó semmi. Ha 5-kor kelek, általában mindig rosszabb, egyszerűen nem tudok elindulni, ha azt a plusz egy órát nem kapom meg. És már akkor sokadjára keltünk 5-kor, persze Tamás nem, neki jár a pihenő. Jó, ez így igazságtalan: hagyom azért pihenni, nem lehet sétagalopp az sem,…

Már csak 18-at kell aludni, és itt az első születésnap. Lehet, a 18 nem is annyira „csak” lesz, főleg, ha továbbra is hajnalok hajnalán kelünk, úgy tűnik, nem elég leírni, hogy lekopogom, hanem ténylegesen le kellett volna kopognom, hogy juditkám, megveregetem a hátad, mert valami nagyot vittél…

Nemcsak a gyerek, hanem ez az írás is. Úgy tűnik, ez a vendégposztok hete, most Tamás is írt nektek pár sort arról, hogyan változott az élete, mióta apuka.  ----- És akkor megszületett. Hogy mi volt előtte? Őszintén? Nem emlékszem! De nem is érdekel. Néha számolgatjuk, hogy már lassan többet…