Ma van a férjem születésnapja, ami azt jelenti, hogy hamarosan összejövős évfordulónk is lesz. De még addig van pár nap, ma pedig szülinapot ünneplünk – visszafogottan, egyszerűen, szolidan. Nem tudtam idén ajándékot venni neki, mert nem volt semmi igazán jó ajándékötletem, úgyhogy csak egy tortát kap. Tegnap bevásároltunk hozzá, és most sül a finom répatorta. Merthogy azt kért.

Most épp játszanak a fiúk, mert ma Tamás szabadásgot vett ki a napra – ki szeret a születésnapján dolgozni? Inkább a játék, móka, persze azért a fiunk fegyelmezése is megy, mert bizony nagyon eleven.

Az elmúlt egy hétben nem történtek különösebb dolgok, leszámítva, hogy talán kezd itt lenni a tavasz, amit azzal ünnepeltünk, hogy kimentünk kétszer is a játszótérre. Tádé nagyon élvezte, nagyon jót játszott, rohangált, homokozott, csúszdázott, nevetett, kergetőzött. Aztán voltam mindenféle vizsgálatokon, laborban is, egész meglepő, de itt nálunk nem akadálymentesített a labor, így nem tudok az eredményekért elmenni babakocsival… Mindenben másra vagyok utalva, ez továbbra is nyomaszt és felidegesít.

Tádéval klasszul telnek a napok, tegnapelőtt betöltötte a 20. hónapot, ügyesen mozog, szépen játszik, és amit most a legjobban imádok, hogy van egy kedvenc könyve, A majom mamája, amit kér, hogy olvassak neki minden lefekvés előtt. A mese arról szól, hogy a kismajom elveszti a mamáját, és egy pillangó segít neki megtalálni, de mindig rossz állatot mutat neki, így a kismajom mondja: nem, nem, nem, nem ő az. És Tádé is lapozza a könyvet és mondja, hogy ne ne ne. Irtó cuki! Tegnap pedig elkezdte mutogatni a pelenkáját is, hogy cseréljük le, ez is új, lassan kezdhetjük a bilire szoktatást is. Csak legyek jobban. Duplobol is egyre komolyabb tornyokat épít, vannak szempontjai, és a kis duplokocsikat és szépen sorba rakja. Utánoz mimikákat, elkezdett szerepjátékokat is játszani, főzőcskézik, telefonál, alvósat játszik meg ilyenek.

Azon gondolkoztam, hogy milyen jó, hogy nem adtuk be bölcsibe, milyen jó, hogy megtehetem, hogy itthon legyek vele és mindent figyeljek, amit csinál. A hétvégén vettük menő gyerekzárakat az ikeában, és most így a konyhám is végre biztonságban van, meg Tádé is.

Ha nem kéne ennyi vizsgálatra járni és nem lennék ilyen álmos folyamatosan, már egész jó lenne minden. Enni is újra tudok, mondjuk nincs étvágyam és nem is kívánok semmit, de ételundorom sincs. Hányingerem is elmúlt, mondjuk vadakat álmodok, és sokat alszom, ami Tamásnak nem annyira tetszik, mert így teljesen kiesnek az estéink, hisz én már alszom el Tádéval este fél 8-tól, utána maximum egy jóéjt-re ébredek fel. De idővel ez is jobb lesz, pár nap és kezdődik a második trimeszter.