Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

A szolgálólány meséjének meséje

2018. június 02. 07:25 - juditvagyok

Valami miatt nagyon megfogott ez a könyv. Mondhatnám, hogy biztos azért, mert különösen lekötnek és érdekelnek a disztópiák, annak idején a szakdolgozatom is ebből írtam, de ezen túl van még benne valami. Mondhatnám azt is, hogy biztos azért, mert nő írta és sok dolgot csak nők tudnak nőkről írni, ezzel persze jól odavágnék a gender studiesnak, de akkor is így érzem, de még ez sem fedné amúgy az igazságot. Szóval nem tudom igazából, mi volt az, ami miatt nem tudtam letenni a könyvet és azóta is ezen gondolkozom, hogy befejeztem. Ajánló A szolgálólány meséjéről.

Kapcsolódó kép

Kezdjük a végével. Nem tetszett a vége, bár nem tudnék jobb véget elképzelni hozzá. Mondjuk nem hagyott bennem hiányérzetet, mint A huszonhetedik város, amit előtte fejeztem be, egyszerűen csak túl egyszerűnek és kicsit didaktikusnak éreztem a vége kimenetelt, aztán azt is, hát ez lehet, hogy kicsit spoileres, de mindegy, szóval hogy a végén egy konferencián próbálják megfejteni, mi igaz és hogy igaz és mikor történt és kivel történt ez valójában kérdéseket. Szerintem ennek semmi jelentősége, kicsit olyan lett tőle a könyv, mint egy elmagyarázandó sztori, a hézagok kötelező betöltésének igényével. De az igazi vége, mert lehet, jobb lett volna az utószónak szánt magyarázó fejezet előtt abbahagyni, na azzal sem vagyok kibékülve. Aki nem olvasta, annak kedvéért most nem írom le, mi a vége, vagyok ennyire jófej, úgyhogy haladok is tovább, mert ez eddig nem ajánló, hanem lebeszélő.

Kapcsolódó kép

Szóval a kiindulópont az, hogy a társadalom teljesen átalakult, a nők régi-új és kizárólagos funkciókat kaptak, ahogy a férfiak is. A nők vagy feleségek, vagy háztartást vezetnek vagy szolgálólányok (vagy nénik, akik őket tanítják), vagy nem-nők. És csak ezek. Az anyaság mint olyan, megszűnik, lesz egy szőlőgép, egy nevelő és egy a gyerekkel büszkélkedő, három teljesen elkülönülő funkció. A nőknek megszűnik minden előjoguk, minden joguk, minden szabadságuk. De igazából a férfiaknak is. Persze kiskapuk vannak, olyan még sosem volt, hogy ne lennének, léteznek azért kihágások, kurvák, föld alatti mozgalom, titkos viszonyok, hiába az elrettentés. Mi egy szolgálólány szemszögéből ismerjük meg ezt az új társadalmat. Vallásos, konzervatív, patriarchális társadalom ez, ahol a termékenység egy különös érték, ugyanis a sugárszennyezést követően sokak meddővé váltak – persze csak a nők, az, hogy a férfiak is nemzőképtelenek lehetnek, az csak kimondatlan lehetőség. A szolgálólányok gazdájuk után kapják új nevüket, azok tulajdona lesznek, mi Fred tuladjonának történetét olvashatjuk el.

Képtalálat a következőre: „a szolgálólány meséje könyv”

Igazából sokan megfogalmazták ezt, hogy ijesztő a párhuzam a jelen világunk és az itt leírtak között, erről nem is írnék, én azért nem szülőgépezetként gondolok magamra és másokra, akik szeretnének nagy családot. Nekem nem erről szólt ez a könyv. Hanem arról, hogy milyen ijesztő, hogy az ember lába alól egyik pillanatról a másikra kihúzhatják a talajt, hogy elküldhetik a munkájából (csak azért, mert nő), befagyaszthatják a számláját, aminek egyenlegét automatikusan legközelebbi férfirokonának számlájához csapják, hogy elvehetik a gyerekét. Hogy nincs kiút. Fredé mégis keres és talán talál is, azzal együtt, hogy sokszor az az olvasó érzése, elfogadta ezt a világot és a benne elfoglalt helyét, próbálja megőrizni ugyan az ép eszét, de arról fantáziál, hogy a szeretteivel minden rendben van. Próbál a múltjából feltöltődni, akkor is, ha az fájdalmas. Na ez eddig jó kegyetlennek tűnik, mi? Mégsem volt az olvasni. És akkor azt hiszem, mégis megvan, miért tetszett annyira ez a könyv.

Kapcsolódó kép

A nyelvezete. Icipicit archaikus, tükrözve ezzel azt is, milyen a társadalom, amiben él, de nem csupán a szóhasználatról van szó. Olyan íve van az egésznek, ami visz magával, megragadnak a mondatok és a történetmesélés, a múlt és a jelen szép különválása, a sok-sok nagyon érzékletes hasonlat. Igen, a hasonlatait külön szerettem, nagyon találónak éreztem őket. Biztos érdemes lenne eredetiben is elolvasni, majd egyszer talán arra is sor kerül.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, a sorozat körüli hájptól függetlenül. Persze én is onnan tudom, hogy egyáltalán létezik ez a könyv, de a sorozatot nem nézem és nem is szeretném nézni. Nekem ennyi elég volt és nagyon elég és köszönöm, Margaret Atwood, hogy írtál egy számomra ennyire olvasmányos regényt.

komment
süti beállítások módosítása