17 665 lépés - ennyi volt a mai adag, a nagy része Budán, Pesten, a kisebb itthon, amikor átbeszéltük a napot. Pár tanulság:

> bp sokkal hangosabb és büdösebb, mint emlékeztem (a többiek szerint én már itt egy rezervátumban élek), de ez a gyereket kicsit sem zavarta, engem viszont megdöbbentet, hogy ennyire kevés idő elég volt ahhoz, hogy elszokjak

> nagyon piszkos, de nagyon, és a sok galamb kifejezetten kellemetlen

> sokkal kevesebb gondot okozott a közlekedés, mint gondoltam. A villamoson ugyan nem adták át a helyüket, hiába nem volt náluk babakocsi

> ezzel a bg Pockit járgánnyal bárhol elfértünk, nagyon klassz

> meglepően sokan segítettek volna lépcsőzni is a kocsival, de ezt is megoldottam, simán fel lehetett kapni kézbe és menni vele

> boltokba viszont még nem nagyon mertem bemenni, se beülős helyre; egy Frei Caféba eljutottunk ugyan, de nagyon körülményes volt bemenni, kijönni, kicsit az ajtó is szorult, nem győztem elnézést kérni - de igazából miért is kéne? ezekről nem én tehetek, igaz? és hát nekem is jár, hogy igyak egy jó kis kókuszos macchiatót

> érdemes megtervezni, mindent, az útvonalat, a és b tervet készíteni, ha az ember egyedül megy és gyakorlatlan

> check list!!! kaja, cumisüveg, cumi, pelusok, rágcsálnivaló, kis takaró, széldzseki, előke, időjárásnak megfelelő ruhácskát vinni, 

Amúgy sokat sétáltunk, parkban ebédeltünk, nézelődtünk, a gyerek aludt is egy jót, nem volt rossz egyáltalán. Nagyon örülök neki, hogy túlvagyunk rajta, nagy stressz volt. Pénteken újra nekiveágunk, hiszen Könyvfesztivál, aztán meg jó sokáig ki se mozdulok itthonról, az tutibiztos, mert azért csak itthon a legjobb.