Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Minden anyukának kell egy hobbi

2018. április 06. 07:52 - juditvagyok

Nekem most a pozsgások mellett a filcek lettek a jó barátaim.

Mikor gyerek voltam, nemcsak, hogy kézműves szakkörre jártam, de otthon is sokat kézműveskedtünk, mivel apukám tartotta amúgy a kézműves szakköröket. Gyöngyöt fűztünk, varrtam gyöngyterítőt is, origamiztunk, szőttünk, barátság-karkötőztünk és varrtunk is. Különösebb tehetségem sosem volt, kreativitásom sem, nem úgy mint húgomnak. Ő csinált kis drótfát, talált ki hozzá gyöngybaglyot, csinált nekem bocikapárnát, ügyes dolgokat csinált már akkor is. Én azonban sosem. Felnőtt koromban, amikor elkezdett bejönni ez a Pinterest-őrület, azért kicsit felbátorodtam. Egyszer sütöttem a húgomnak szülinapjára egy répatortát, és vettem marcipánt, hogy csinálok rá egy marcipándinót. A képek alapján nem tűnt nehéznek, viszont túlzás nélkül állíthatom, hogy egy mutáns szörny lett, fura pikkelyekkel. De itt sem adtam fel, kerestem szabásmintát dinoszauruszhoz, és varrtam is neki is, meg barátnőm fiának is. Kicsit lábas ponty lett, de nekem ezek már jobban tetszettek.

Aztán abbamaradt ez az egész, mert elkezdtem élni meg lett izgalmas munkám is. Viszont pár hónapja, mióta a kisfiam mellett lehet mást is csinálni, nagyon erős lett bennem az önkifejezési és önmegvalósítási vágy, olyan dolgokat is akartam csinálni, amiket nem lehet megenni, mert szép dolog a sütés-főzés, de hízik tőle az ember. Főleg, ha kenyérrel kísérletezik. Ekkor beugrott, hogy fogok szőni egy azték mintás futót a dohányzóasztalra. Elő is szedettem apuval a padlásról a szövőkeretet, elkezdtem utánanézni, milyen fonalakat kéne vennem, de aztán valahogy szembejöttek velem azok az anyagok, amikből régen a lábas ponty dinókat készítettem, és innen már csak egy lépés voltak a filcállatkák, és azt mondtam magamnak, hé judit, de hisz te varrtál már pelenkaöltéssel! Levendulával töltött filc szívecskét ráadásul! Ez ne menne? Dehogynem menne!

Elmentem bevásárolni, vettem tűket, cérnát, szabókrétát, filceket, ollót, kapcsokat, és akkor nekikezdtem. Csináltam először egy Pinterest boardot, és aztán belevágtam egy kaktuszba. Utána egy vidrába, aztán jöttek a lámák és a kaktuszok felváltva. Az eredeti terv az volt, hogy csinálok egy kis ágy felé függeszthető mifenét, amin egy karikára vannak fellógatva különböző kis lények, hogy Tádé meg tudja gyönyörködni őket, de mire ez elkészülne szépre, az majd a 3. gyereknél lesz aktuális, úgyhogy most kitűzőket csinálok, meg kulcstartókat. Lassan már amúgy annyira elégedett vagyok velük, hogy ajándékozni is fogok belőle, bocs, lányok és család, sőt már ajándékoztam is két lámát.

Na nem mondom, hogy mestermunkák, de a #juditvarr projektet nagyon szeretem. Egyrészt gyors, másrészt jó gondolkozni rajta, hogy akkor hogy lehet egy-egy ötletet szépen kivitelezni, és nem okoz óriási csalódást az sem, ha nem sikerül elsőre. Nagyon jó látni a fejlődést is, elégedetté tesz. Pont azt hozta nekem ez az új kis hobbi, amit vártam tőle, kísérletezést, örömet, elégedettséget, szöszmötölést, feszültség-levezetést. Vágjatok bele ti is valamibe, mert sokkal többet ad, mint amennyit az időből elvesz. És tök jó érzés, ha megdicsérnek! Amikor a férjem őszinte lelkesedéssel leadott egy lámarendelést, hogy szeretne kérni egy neonzöld lámát lila nyereggel, és én megcsináltam neki, és tetszett neki, hát ez tök jó!!! 

Mutatok pár képet is, hogy eddig honnan hova jutottam, híreskedséből is meg bátorításból is.

 

dscf0970.jpg

img_20180222_172015750.jpg

img_20180306_131738_271.jpg

img_20180322_095017492.jpg

img_20180224_094741_014_1.jpgimg_20180405_065858_368_2.jpg

komment
süti beállítások módosítása