Egyéves a harmincmultam.blog.hu, és a Facebook oldal, hurrá!

Mikor jött a blogírás ötlete, épp betöltöttem a 30-at. Arra gondoltam, hogy mindenféléről fogok írni, ami egy harmincas nő mindennapjaiban felbukkanhat, sorozatnézéstől a lakásvásárlásig, esküvőszervezéstől a gyerekvárásig. Aztán ebből nem lett semmi. Egy éve azonban, amikor abbahagytam a pszichoterápiát, úgy döntöttem, hogy újraélesztem a blogot és félig-meddig terápiás célzattal írni fogom, mi minden történik velünk.

Sajnos vagy nem sajnos, de nem egy harmincas nő szerteágazó mindennapjairól írok, hanem egy anyukablogot hoztam létre, egy vidéki anyuka- és feleségblogot.  A napjaink egyáltalán nem olyan változatosak, hogy igazi tükröt tudjak mutatni egy harmincas nő életéről, bár amennyiben egy harmincas nő az egy vidéki anyuka és háziasszony, úgy de.

Nyomon követhettétek Tádé fejlődését, a kételyeimet és örömeimet a gyerekneveléssel kapcsolatban, kirándulásainkat, játszóterezéseinket, bepillanthattatok kicsit abba is, hogy élünk Tamással. Hogyan ünneplünk, hogyan éljük a hétköznapokat, miket főzök, hogy próbálom rendben tartani az otthonunk, miket olvasok, mi az, ami feldob, mi az, ami lehangol. Most pedig velem vagytok akkor is, amikor várjuk a második gyereket, figyelve azért Tádéra.

Közel kétszázan lettünk az elmúlt egy év során, ami nagyon jól esik. Jól esett a sok támogató, együtt érző hozzászólásotok is, a megerősítés, hogy bizony, nem csak én megyek át azokon, amiken átmegyek. Hogy ti is így élitek meg a napokat. A terápiás írásban ez volt a legjobb, hogy sorsközösségre leltem, és amikor igazán mélyponton vagyok, akkor jöttök és mondjátok, hogy hú, ez nálatok is így van, de majd elmúlik, ne aggódjak.

Köszönöm, hogy velem tartatok így az itthon töltött idő alatt, és nyomon követitek Tádét meg minket. Maradjon ez így még sokáig!

Boldog születésnapot, blogom, legyen még sok!