Téli szünet van, Tamás itthon, ki van takarítva, és mindennél jobban vágyom rá, hogy ebéd után leüljünk és megnézzünk egy jó filmet. De ugye ez nem lehetséges, estére már általában fáradtak vagyunk. Kicsit elfantáziálgattam, és felidéztem, hogy mik hiányoznak az anyukaság előtti életből leginkább.
- FILMNÉZÉS
Én nagy filmnéző voltam, mielőtt összejöttünk, nagyjából úgy faltam a filmeket, mint most Murakami Haruki könyveit. Sorozatokat is nézetem, de az megmaradt, még ha nem is daráljuk őket (pedig néha de jó is lenne nem 9-kor ásítások közt felkelni a tévé elől), de azért nézzük. Naprakészek nem vagyunk, persze, de filmekből! Tavaly még néztünk tavalyi filmet, idén azonban szerintem egy kezemen össze tudom számolni, hány filmet néztünk meg, és azokat se mind végig. Szeretnék jövőre több filmet nézni, olyanokat, amik jók, feltöltenek, elgondolkodtatnak, hozzám tesznek valamit. Van is egy legalább ötös listám!
- REND
Régen, ha letettem valamit, az ott maradt. Maximum csak Tamás is tett le dolgokat és azok is ott maradtak, belerondítva ezzel az én rendszeremben, de azért nálunk majdnem mindig rend volt, még ha tökéletes tisztaság nem is. Ugyan igyekszünk minden este rendet tenni, elpakolni, mert én ragaszkodom hozzá, hogy legalább az az esti másfél óra teljen olyan környezetben, amiben felnőttnek érezhetem magam, de azért igaz az a mondás, hogy nálunk nem gyerekszoba van, hanem egy sarok a felnőtteknek. Heti egyszer nekiesek a lakásnak, de az apróságokra, szekrények belsejére, fürdőszobaszekrényre nincs időm és energiám. Mivel gyerekkorom óta igyekszem magam körül rendet tartani, és igényem is van rá, ezért ezt néha rosszul viselem.
- NAGY SÉTÁK
Mi Tamással óriási sétálók vagyunk. Volt, hogy egész nap sétáltunk, egyik településről át a másikra, közben fotóztunk, beszélgettünk, tervezgettük, hol éljünk majd. Mióta itt lakunk, az első közös otthonunkban, azóta vagy terhes vagyok, vagy gyerekünk van és bizony nem tudunk annyit sétálni, amennyit szeretnénk. Néha persze most is megy egy-egy nagy séta, de jóval ritkábban tudunk rá időt szakítani, mert ugye a gyerek napirendje diktál.
- SZABAD NAPIREND
Igen, mivel a gyerek napirendje diktál, így nekem is lett napirendem. Kora reggel kelünk, felhúzom a redőnyöket, beágyazok, rendbe teszem magunk, összeszedem a megszáradt ruhákat, kávézok, reggelit adok, pakolok, dolgozom, tízórait adok, dolgozom, altatok, amíg alszik, pihenek és olvasok, aztán ebéd, séta vagy játék, aztán várjuk haza a férjem és folyunk bele az esti rutinba. Közben bizonyos időközönként, vagy ha a szükség megkívánja, tiszta pelus, tiszta ruha, tiszta szemetes. Így telnek a hétköznapok, a hétvégék annyiban mások, hogy igyekszünk kimozdulni vagy legalább sétálni egy nagyobbat. Nem túl izgi. Persze jó és egyre jobb, érdekesebb, a játszóterezős időkben kifejezetten élvezetes. De hiányzik, hogy legyenek lusta napok, rohangálós napok, nagytakarítós napok, nézelődős napok. Idejét nem tudom, mikor nézelődtem utoljára.
- MUNKAHELY
Dolgozom ugyan, de itthonról. Hiányzik a felnőtt társaság, a megbecsültség, a kreativitásra ösztönző beszélgetések, a közös nevetések és ebédelések, a napi kétszer egy órányi utazás és közben bámészkodás, zenehallgatás, a meetingek. Van helyette persze egy tökéletes kisfiam, akinek minden pillanatát látom, és ez szuper jó, de olyan jó lenne, ha mindkettő lehetne egyszerre! Mert én már csak ilyen telhetetlen vagyok.
- MOZGÁS(I SZABADSÁG)
Nagyon hiányzik, hogy valami rendszeres mozgást gyakoroljak. Volt egy idő, amikor rendszeresen eljártam futni, heti 3-4 alkalommal 5-6 km-t kocogtam. Nagyon jót tett nemcsak a külsőmnek, de a belsőmnek is. Itt persze nem jó a környéken futni, mert nagyon rossz a terep, de valami olyan jó lenne, ha lenne. Többször próbálkoztam, babakocsival is, ha emlékeztek rá, de 2-3 hétnél tovább sose bírtam. Sokkal nehezebb megszervezni, hogy elmenjek egy fél vagy egy órára, ne adj isten még többre mozogni, akár csak heti egy alkalommal is, aminél pedig azért több kéne. Azt is nehezen szervezem meg, hogy 2-3 havonta eljussak fodrászhoz, kozmetikusnál egy éve nem voltam. A férjem partner és segít, amiben csak tud, nem akarok igazságtalannak tűnni, de azért ezeket egyszerűbb volt összeegyeztetni annak idején.
- ÁTALUDOTT ÉJSZAKÁK KÉSŐI KELÉSSEL
Ez a terhesség eleje óta nincs, már nem is emlékszem rá, milyen későn kelni és átaludni az éjszakát. És tudtommal még egy jó ideig így is marad.
Persze nagyon jó minden így, ahogy van. Csak néha hiányzik egy s más a régi, családmentes életből, a könnyűsége és tétlensége, tét nélkülisége. Nem az egyedüllét hiányzik. Megkapom én az énidőt is, tudok napközben is pihenni, persze fáradtak vagyunk, de egyre kevésbé. És életünk legjobb döntése volt belevágni a családalapításba, és ugyanilyen jó lesz a családgyarapodás is. Sok olyan örömöt kapunk, amit előtte soha, hihetetlen érzés felfedezni a saját vonásaimat a gyerekemben, látni a fejlődését, összebújva aludni, érezni, hogy szüksége van rám (és nekem is rá). Jó látni, ahogy a férjem apuka. De azért olyan jó lett volna ma délután megnézni egy filmet, miközben a délelőtt létrehozott rendben gyönyörködöm!
