És olyan napok is vannak, amikor minden nagyon jó, a gyerek egyszerűen tökéletes, nincs erre más szó, az idő is csodálatos, és ugyan egész nap éhes vagyok és ennék és semmi se esik jól, csak a kis puszikája, szóval vannak ezek a napok, amikor már 6 körül elkezdek szorongani kicsit, hogy mindjárt vége a napnak, ennek a csodálatos, tökéletes napnak, amit meg sem érdemeltem talán, hálátlanságomban csak nézem a kis manót, és tényleg mintha mindjárt el kéne válnunk, pedig csak az alvás jön, de ilyen szakítós szorongás, anyukakori szeparációs szorongás lehet ez, hogy sose legyen vége a napnak és ne menjünk inkább aludni, legyél velem éjjel, játsszunk inkább, vagy amit csak akarsz.