Már voltunk egyszer üdülni a fiunkkal, épp akkor töltötte be a 4 hónapot. 2 éjszakát aludtunk máshol, egész nap tologattuk a babakocsit és nagyon büszkék voltunk rá, hogy még egy pizzériába is el tudtunk menni vele, ahol szépen megebédelt, aztán mi is, és mehettünk tovább.
A kisfiam nagyjából 6 hetes kora óta tápszeres, a hozzátáplálást is elkezdtük 4 hónaposan, azóta 3 étkezés kiváltva és eddig még minden kaját szeretett, amit kóstolt. Így mondjuk nagy könnyebbség egy-egy kirándulás megszervezése, vagyis én így hiszem, aki szoptat, az meg biztos úgy hiszi, hogy neki könnyű :) Mindegy is ez, a lényeg, hogy a gyerek jól elvan, ha kap enni, szeret nézelődni, sokat mosolyog. Viszont karácsony óta, ahogy jönnek a fogak és egyre rohamosabb a mozgásfejlődés, az alvással újra gondok vannak. Többször kel éjjel, mint ami mellett én rendesen ki tudnám magam pihenni, sokszor hajnalban köztünk végzi, hogy tudjak még pihenni, idegen helyen pedig van, hogy már hamarabb. Úgyhogy ebből a szempontból kicsit féltem ettől a hosszúhétvégés kirándulástól.
A másik az időjárás. A hegyekbe mentünk, Parádsasvárra. Vittük a babakocsit is és a hordozót is, és direkt olyan szállást választottunk, ami bababarát (volt kiságy, kismatrac, etető, kiskád is, mondjuk azt vittük magunkkal, meg az ágyneműjét is), jól felszerelt konyhával, távol lévő szállásadóval és a lehető legnagyobb önellátási lehetőséggel, minél több szabadsággal, hogy minket se zavarjanak és mi se zavarjunk másokat. Viszont a programtervek ezek voltak: kis erdei kirándulás Sasváron, tévétorony-látogatás a Kékesen, ott is kirándulás, Parád és Parádfürdő az Ilona vízeséssel. Szóval zömében szabadtéri programok, amiket lehet babakocsival/hordozóval teljesíteni. Viszont csak a megérkezésünk napján volt száraz, napos idő, így nagyon hamar újra kellett tervezni a programokat.
- nap: babakocsis séta Parádsasváron
Kis falu, 400-an lakják kb., pár utca, gyönyörű kilátás a Kékesre, a hegyekre, erdők, kastély, az üveggyár romjai. Egy kisbolt, egy étterem, és teremtett lélek se az utcákon. Sajnos az erdőbe nem tudtunk bemenni, óriási volt a sár, és így jó 2 óra alatt végeztünk is a helyi nevezetességek felkutatásával, a falu körbesétálásával. Kaját vittünk aznapra, pont azért, hogy bármi lehet, éhen ne haljunk. Nem haltunk.
- nap: Kékes, Parád, Parádfürdő, Parádóhuta
Hát itt már bizony esett, és leginkább a hó. Vittük a téli gúnyákat is, úgyhogy azzal, babakocsival és hordozóval indultunk neki a Kékesnek. Leparkoltunk a sípályánál, beültünk egy helyre kávézni egyet, aztán irány a torony. A hó esett, és a hordozóban nem annyira érezte jól magát Tádé, én meg igazi aggódó anyukaként nem is engedtem, hogy Tamás a gyerekkel a mellkasán kicsit is közel menjen a panorámaterasz korlátjához, szóval kétszer körbeosontuk a fal mentén a kilátóteraszt, hű de szép, nagyon jó, neked is tériszonyod van? nekem is, menjünk már eggyel lejjebb, ott csináltunk pár fotót és aztán szépen hazamentünk. Sajnos nem volt hordozókompatibilis se az idő meg a terep, de a lényeg megvolt, igazából nem voltunk csalódottak egyáltalán. Mátraházán vettünk két Mátraburgert, aztán irány a szállás. A délutáni pihenés után pedig a másik irányba indultunk el, a kevésbé kanyargós utakon Parád-Parádfürdő volt a cél. Itt viszont az eső esett, úgyhogy tettünk egy babakocsis kört, sajnos minden zárva volt, talán március 15. miatt, és ugyanaz a boltsor volt ott, mint 20 éve, amikor legutóbb ott jártam. Semmi újítás, csak némelyik bezárt. Ez meg az eső azért kicsit kedvem szegte, de az a jó a házasságban, vagyis a miénkben az biztos jó, hogy Tamás nagyon optimista, és sokkal alacsonyabbak az elvárásai mint nekem, így ő tökéletesen érezte magát, amitől hamar én is. Az egyetlen probléma az volt, hogy éhen akart halni, de nem halt éhen.
- nap: Eger, Parádsasvár
Gyorsan kitaláltuk, hogy akkor elmegyünk Egerbe, ott esős napon is tudunk mit csinálni. Kértünk gyorsan pár családi tippet, mit érdemes Egerben, és kiszűrtük, mit tudnánk megnézni: Varázstorony, vár, engem a Beatles Múzeum is nagyon érdekelt, és a Város a város alatt kiállításra is láttam esélyt. Elég nagyravágyó tervek egy 8 hónapossal, belátom.
A múzeummal kezdtük, ahol sajnos vagy nem sajnos, de nagyon sok családi programmal készültek a hosszú hétvégére, így nem igazán volt lehetőségünk a saját tempónkban és érdeklődésünknek megfelelően nézelődni, állandóan egy-egy csoporthoz akartak minket küldeni. Meleg is volt, a ruhatár nem működött, babakocsit nem tudtunk használni, úgyhogy megint hordozóra kényszerültünk, vagyis nem én, hanem Tamás, én nem vagyok hajlandó hordozni. Majd erről is írok. Minket igazából a Camera Obscura érdekelt, ahol csak pár másodpercet láttunk a látképből, mert Tádé nyűgös volt, és nem akartunk másokat zavarni vele. Megnéztük a fotótörténeti kiállítást is, meg nézelődtünk kicsit, aztán eljöttünk. Ez egyértelműen nem babás program, de Tamás innen is elégedetten távozott, hisz látta a camera obscurát, úgyhogy én se voltam csalódott. Aztán babakocsira váltottunk, ebédeltünk, etettünk és nekivágtunk a várnak. Mivel esett, sétajegynek semmi értelme nem lett volna, és nagyon nagyot csalódtam, hogy nem lehetett babakocsival bemenni a kiállításokra. Hordozóval ott már nem próbálkoztunk, úgyhogy még sétálgattunk egy kicsit és visszamentünk a szállásra.
A délutáni alvás után pedig kicsit félve elindultunk a sasvári étterembe, hisz Tádé elég sok mindent látott már aznap, de úgy voltunk vele, ha baj lesz, hát el lehet onnan hozni a kaját, nem? De. De nem volt baj, nagyon cukin tűrte, hogy megvacsorázzunk, neki is vittem kis csemegét, etetőszék is volt, a kaja is jó volt, és aznap éjjel szinte végig is aludta az éjszakát.
Szóval mondhatnám, hogy a tanulság az, hogy ehhez kicsi volt még a gyerek, vagy hogy kár hogy rossz idő volt, de igazából nagyon jól éreztük magunkat, és úgy gondolom, amit lehetett, az esős-havas időben kihoztunk ebből a 3 napból. Kellett hozzá rugalmasság, és egyre csökkenő elvárások, de ez nem baj. Kiléptünk a mindennapokból, és teljesen megérte a szervezést, a nagyobb koncentrálást. Minden babás szülőt arra biztatok, menjenek világot látni, töltődjenek fel kicsit, tök jó lesz!
