Ez egy vendégposzt, Tamás írta. Már egy ideje rágom a fülét, hogy szedje össze azokat a dolgokat, amikre a Tádé fotózása során rájött, mert - mondjuk én biztos elfogult vagyok - szerintem tök jó pillanatokat örökít meg, és mióta én is próbálok fotózgatni, látom, hogy ez nem is olyan könnyű. És hát…

Na, hát szóval ez a 100. blogbejegyzés. Amit az új íróasztalomon írok, amit ma kaptam, hogy ne kelljen osztoznunk az ő asztalán, hogy ne piszkáljam állandóan, hogy tartson rendet, meg én is odaférhessek, meg hogy egyáltalán ne kelljen odaengednie, elpakolnia, hanem bármikor JÁTSZHASSON.   Ez a 100.…

Sajnos a lendület elképzelése nagyobb volt a tényleges tettvágynál. De be kell látnom, nem lehet egyszerre mindent. Már megvan a dátum, amikor Tamás elkezd újra eljárni itthonról dolgozni, addig pedig nem fogom azzal sanyargatni magunk, hogy mindennek élére állított rendben kell lennie, a gyereknek…

kupi van, rendetelség, piszkosak a függönyök, mindenhol ott a hajam, nem fogyok, nem is csoda, csipsz és csoki, mitől is fogynék, minden kicsit piszkos, babanyálas, kicsit kölesgolyós, kicsit vasalatlan, kicsit nincs a helyén holnap rendet teszek és megjavítjuk a mérleget, kimosom a függönyöket,…