Hova tűnt az önbizalmam? Ezen gondolkozok jó ideje, vagyis ezt csak ma fogalmaztam meg magamban, amikor már sokadik napja, hete, hónapja nézek a tükörbe és gyorsan el is pillantok onnan, mondván, najó, ezt inkább hagyjuk, majd máskor. De máskor sincs kedvem, még csak annyi ideig sem, hogy rendesen…

Az első lakás, ahol felnőttként laktam, egy lakótelepi épület 3. emeletén volt. Nem panel, hanemtéglaépítésű, mégis sok zaj áthallatszódott a szomszédoktól. A szomszéd lakásban például egy alkoholista faszi lakott az anyukájával, aki minden nap már reggel 8-ra részeg volt és énekelt meg sírva…

Hát, csak nem ússzuk meg, itt az évszakváltó megfázás. Tamással kezdődött még múlt héten, szerencsére az egész hétvégénk rá is ment, és mi, nők, feleségek tudjuk, egy beteg férfi elég sok türelmet igényel, igaz-e. Igaz hát. Jajjjudit, beteg vagyok, nézd meg a homlokom, vegyél zsepit, csinálj teát,…

Csak nem hagy nyugodni ez az közelgő születésnap. Elnézem a gyereket, és egyre inkább azt látom, hogy ő bizony nem az én picibabám, hanem egy tőlem független lény, nagyon saját mimikával, szándékokkal, cselekedetekkel, felfedezési vággyal, amikhez én mindhez nem kellek (amennyiben eléri egyedül…