Még áprilisban jött az ötlet, hogy bírnám a gyerek mellett a részmunkaidőt, ha...

És itt egy csomó HA következik.

Ha itthonról dolgozhatok, ha visszavennének, ha nem kell bejárni, csak ritkán, ha amikor be kell járni, kapok segítséget a családtól, ha egyáltalán visszavárnak, ha nemcsak az elhatározás van, hanem bírom is. Nagy lépcsőfok ez, nem tudtam, megoldható-e minden, mert mindennek passzolnia kell, csak akkor működik. Ha várnak, nyitottak rám, van munka, bíznak bennem és abban is, hogy itthonról is tudok dolgozni.

Mielőtt eljöttem szülni, heti 2-3 napot a végén már itthonról dolgoztam, Részben azért, mert a hormonok elárasztottak és nehéz volt velem egy légtérben lenni, részben meg mert folyamatosan annyi könnyebbséget próbáltak nekem (és másoknak is) adni ilyen téren, amennyit csak lehet. Én nem az irodaasztalom mellől akartam elmenni szülni, szerettem volna itthon tölteni annyi időt, amennyit csak lehet és rakni a kis fészkünket. Nem tudom, szerencse-e vagy ennek kéne az alapvetőnek lenni, de támogató volt akkor nagyon a munkahelyi közegem ebben, figyelemmel kísérték a terhességem, de nem tolakodtak, tájékoztattak és segítettek munkaügyi kérdésekben is, ha valami nem volt tiszta. Épp ezért elképedve szoktam olvasni azokat a történeteket, amik a nők, a terhes nők negatív megkülönböztetéséről szólnak - ezer szerencse, hogy ilyen velem eddig nem történt.

Szóval az elhatározás után felvettem a kapcsolatot a főnökömmel, és nagyon nyitott volt minden ötletemre és várnak vissza, munka is van, a home office se akadály, a családommal is sikerólt megbeszélni, hogy ha kell, akár apukám felül a vonatra és jön bébiszitterkedni, emiatt ne legyenek aggodalmaim.

Úgyhogy jövő hét szerdától újra dolgozom, itthonról, az egyéves fiammal. És alig várom, hogy újra gondolkozhassak, írhassak, szlogeneken és koncepciókon agyalhassak, megnyissam a wordot és a böngészőben se mindig csak azt a 4 weblapot nézegessem, mint most. Újra dolgozni fogok, szurkoljatok, hogy ne csak a teszthónap menjen. Nagyon nagy szükségem van most erre. A kismamáknak, otthon lévő anyukáknak is szükségük lehet rá, lelkileg is, nem csupán anyagilag, hogy újra dolgozhassanak: tele vannak tettvággyal, energiával, új perspektívából látják a világot, amit szívesen megosztanának másokkal. Olvasom, egyre több helyen ismerik ezt fel és csapnak le erre a remek munkaerőtípusra, csak ugye itt feltétel, hogy a körülmények családbarátok legyenek: lehessen részmunkaidőben vagy otthonról dolgozni. Mi megtapasztaltuk azt is már, milyen, ha nem családbarát egy munkahely, és azt is, milyen, ha az. A különbség óriási.