Onnan tudom, hogy generációváltásban vagyok, hogy az ismerőseim többsége nem koncertekre meg kocsmákba csekkol be, hanem workshopokra. A héten a három saját programból egy nekem is egy workshop volt, ahova a húgom hívott el, és szuperjó cuccokat csináltam. Nagyon élveztem, szóval lehet, annyira nem jók amúgy, csak számomra tűnnek annak, merthogy mindig nagy élmény mostánban, ha valami újat csinálok. 

Még 7. osztályos koromban egyszer linómetszettünk T. tanár úrral egy művészeti táborban, egy baglyot metszettem, nagyon tetszett, lett egy linómetszős gyűjteményem is, és utána soha többet nem metszettem linót. Aztán mutatta Ági ezt a pecsétkészítő workshopot, hogy csináljunk kis pecséteket Tádénak, meg magunknak. A VISU által szervezett event leírása azt ígérte, hogy "elsajátíthatjuk a pecséttervezés lépéseit és a kézi print lelassulós élményét". Én azt hittem, lehet, itt is linót metszünk, tökre örültem, de nyitott voltam másra is, kíváncsian érkeztem a kis 21. századi szakkörre. Hát nem linómetszés volt, hanem kis fakockákra ragaszgattuk a saját tervezésű mintákat, amiket dekorgumiból vágtunk/sniccereztünk ki, és utána szépen mehetett a pecsételés is. És tök jó volt, ráadásul egyszerű, nem valami költséges dolog, úgyhogy rá fogok állni a pecsétgyártásra is, Tamás már bedekorált képzeletben egy egész falat a nyomdáimmal. Hízelgő, nem? De.

A kaktuszok természetesen nem maradhattak ki, de lett egy szomorú medvém, egy fekete felhőm, egy vörös nyulam és egy vérpockom is. Egész biztos, hogy fogok még csinálni pecséteket, ki kell nemesítenem  növényeket, és tippet kaptunk arra is, hogy milyen festéket bír el jól a textil, úgyhogy pólózni is fogok, meg mindent. Mindent. Lámát pl.!

Mutatok pár képet!

Ez volt a kis kezdőcsomagunk, az ajándéknotesz és amivel dolgoztunk, azok a papírok.

Eszközök és ihletadó sablonok. Azt a varjúhájat majd megcsinálom egyszer.

Ez a meglévő sablon alapján készült első saját metszésű és pecsételésű nyomdázás.

Ez pedig egy összesítés a délelőtti munkáról, a vérpocok, vörösnyúl, feketefelhő, szomorúmaci, kaktusz, anyósnyelv és pozsgás dézsában.

Itt inkább maguk a nyomdácskák láthatóak, tök jó.

Szintén + a pirosnyúl.

Ezek pedig Ági munkái, gombák, kismadár, kisszív, ágacska.

Tényleg irtó szuper volt festékes kézzel kitalálni és megcsinálni és lenyomatozni és aztán büszkén hazahozni, hogy nézd Tamás, miket csináltam. Tökre büszke vagyok.