Nem rég nagyon megkívántam nagymamám almáspitéjét, így elővettem a mamai örökségem 33%-át, a szakácskönyveket, vagyis inkább receptgyűjteményt. Időnként előveszem, de végül sose készítek belőle semmit, mutatom, miért:
De jó, menjünk tovább!
Úgy sejtem, ez valami sajtos rúd lehet, vagy pogácsa, ki tudja, 200 ilyen biztos van, mutatom, miben:
ácsné féle perec, szabó icuka féle hamis bejgli, és egy kis vignetta

de találtam magyarkártyát is
“No-no - így nem tanuld meg soha, ha mindig nézed, gyorsan csugd be!” (k!)
És tulajdonképpen találtam vagy 30 almás receptet, és igazából nem értem ezt a cetlin való receptgyjötgetést, volt itt kubai bableves is 30 dkg füstöltkolbásszal, számtalan kókuszos süti, de igazából mama 3 féle süteményt készített egyébként,a többiben nem hitt: almás pitét, négerkockát és sajtos rudat.
Milyen recepte ez, hogy rásimítjuk az almatölteléket? milyen almatölteléket, hol van az leírva? Mi az, hogy vigyázva süssük? Milyen instrukció ez? Mi lenne velem, ha nem ültem volna állandóan a konyhában süteménykrémes edényekre várva?
És erről jut eszembe még egy, ami már nem mama, hanem anyu. 7 éves koromban szakácskönyvet kértem születésnapomra. Anyu egy határidőnaplóba írta a recepteket, nem tudom, írja-e még benne, és persze abban is vannak cetlik. Na én egy ilyen határidőnaplót szerettem volna, erre tessék, kaptam egy valódi gyerekszakácskönyvet, majd kicsit később, amikor elmondtam, hogy igazából milyen szakácskönyvre vágyok, kaptam egy nagy füzetet, keményfedeleset, abba átmásoltam a kedvenc recepteket, raffaelótól kezdve a pizzatésztáig, ma meg már google keepben meg fejben van, milyen hagyományörökítés lesz ez?
