Két éve kezdtem ezt a blogot, amikor betöltöttem a 30-at. Na jó, kicsit több mint két éve. Akkor még fél éve sem voltunk együtt, ma már másfél éve házasok vagyunk - pár nap, és 3 éve lesz, hogy ismerjük egymást. Akkor még Óbudán éltünk egy albérletben, ma már van saját lakásunk a dél-budai vinzáskörzetben. Akkor még nem tudtuk, akarunk-e gyereket, ma már van egy, és még - ha újra át tudom aludni az éjszakáka, egész biztos - szeretnénk két tesót is neki. 

Itthon vagyok a 8 hónapos kisfiunkkal, már megvannak a rutinok, egyre jobbak a napok. Ha már voltál kismama, akkor pontosan emlékszel rá, ha még nem, akkor majd megtudod, hogy lesz egy pont, amikor ugyan nagyon imádsz otthon lenni a gyerekkel, egyre több sikered van a mindennapok megszervezésében, egyre interaktívabb a baba és ez egyre bolgogabbá tesz, és ugyan egyáltalán nem vágysz vissza dolgozni, hiszen nagyon kényelmes mackónadrágban, kényelmes melltartóban otthon lenni és délután aludni egy nagyot a gyerekkel, de azért szívesen csinálnál már valami mást is, a 3 óránkénti etetés és 2 óránkénti alatatás eredményeképp létrejött szelvényes és majdnem mindig ugyanolyan napjaidban. A szövegíró blogot fog írni.

Egyrészt szeretném megírni, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni az elmúlt időszakban és hogy milyen örömöket éltem és élek meg. Nem tanácsként, csak hogy nem vagy egyedül. Írok még az esküvőszervezésről, mert ha jól láttam, azt be se fejeztem, írtok a lakásvásárlásról, írok arról, milyen teljesen új gyökereket ereszteni, hogy milyen volt terhesnek lenni, milyen emlék a szülés, milyen érzés, ha elmegy a tejed, hogy mi mindentől lehet kétségbeesni és mi mindennek kell nagyon örülni, hogy mikor kell segítséget kérni, de arról is, hogy miket főzök, miket nézek, miket olvasok és hogy milyen új hobbikat szült az új élethelyzet.

Szóval üdv a hamrincmúltam blogon, Judit vagyok, anyuka, feleség, háziasszony, aki nem csak a pinterest boardra való mindennapokról fog írni.