Amikor gyerek voltam, apu többször elvitt minket egy helyi kaktuszgyűjtőhöz. Elég komoly gyűjteménye volt, üvegháza is volt, ha jól emlékszem, sok különlegesség és még több apróság. Mindig kaptunk pár kis kaktuszt ilyenkor. Ez a kaktuszgyűjtő amúgy világhírű volt, voltak kaktuszkapcsolatai a világ minden táján.  Aztán mint tegnap megtudtam, olyan városba költöztünk, ahol a helyi kaktuszgyűjtő egyesület nagyon komoly szerepet tölt be az országos kaktuszgyűjtők körében. Már másodjára voltunk a kiállításukon és vásárukon, és egész biztos, hogy ez már egy családi hagyomány. Először mutatok pár képet a kiállításról és vásárról.

Azért az a teljességhez tartozik, hogy nem értek a kaktuszokhoz. Tegnap az egyik kiállító nagyon lelkesen kezdett velem beszélgetni, de amikor még azt sem tudtam megmondani, hogy a jelenlegi állományom hány fokban van, kicsit komolytalannak tartott. Akkor pedig már én is kezdtem magam kellemetlenül érezni, amikor félig nevetve mondta, hogy akkor nekem nem fog ajánlani olyan kaktuszt, ami a kanadai határ mentén érzi jól magát a -40 fokban, mert fogalmam sem volt róla, hogy a kanadai határ mentén élnek kaktuszok, és azóta azt is tisztáztam magamban, hogy arról sincs fogalmam, hogy az északi vagy a déli határra gondolt. A megnyitón azt is megtudtam, hogy nem ajánlatos és nem komolyan vehető olyan kaktuszt venni, aminek nem tudjuk a nevét, mi több, az árus se tudja. Ezek után a totális hipszter amatőr balkonkaktuszosként jártam a kis pénztárcámmal a standokat, ráböktem, hogy ezt szeretném, meg ezt, ez is de szép, na jó, még legyen ez is, be tudja-e csomagolni, köszönöm. De azért megkérdeztem mindenütt (kivéve az urat, aki a kanadai kaktuszoknál magamra hagyott a kaktuszgyűjtésben), hogy milyen tartást javasolnak. Idézem:

„A fényt minden növény szereti, keveset locsolja, fogja látni, ha szomjas.”

Köszönöm szépen, jövőre jövök megint!

Most mutatom, hogy idén mikre tettünk szert.

Tavaly inkább pozsgásokat vettünk, amiket nagy sikerrel sikerült azóta szaporítanom, merthogy egyáltalán nem nehéz. A kis letört levélkét rá kell rakni földre és sprickolni, ha száraz a föld, és akkor egyszercsak a levélke tövéből kinő az új hajtás, a levelek, alul szépen gyökeret ereszt. Olvastam, hogy fontos előtte kiszárítani a levelet valamennyire, de ez hülyeség, ha a friss levelet letettem eddig bármelyik kis cserépbe, ahol volt hely, nagyon szépen megindult. Nyáron kint csináltam az erkélyen, most meg itt vannak a nemtudom hány fokos ablakban.  A nevüket ugyan még nem tudom, de ez lesz az a tavasz, amikor elkezdek elmélyülni a szakirodalomban. Tulajdonképpen egy éve beléptem egy kaktuszok és pozsgások kezdőknek csoportba, de annyira nyomasztó volt, hogy mindenki a sokévtizedes, gyönyörűen virágzó kis példányait promózza, nekem meg evőpálcikával vannak kitámasztva a kis felkopaszodott növényeim, hogy kiléptem. Ennél komolyabban kell venni, ha jövőre már saját kaktusztálat akarok összeállítani. Na apu, kereshetnél nekem egy könyvet majd, amit húsvétkor elhozok átnézni!

És akkor íme,a tavalyiak: