Még pár hete kitaláltuk, hogy el kéne menni egy kicsit messzebbi kirándulásra is, mint a környező települések. A választás nagyon hamar Esztergomra esett, és kicsit bővítettük a családot: a testvérem is elhívtuk a kirándulásra. Kicsit izgultam, mert ilyenkor borul a napirend, nehéz a tisztába…

Mikor arról panaszkodtam, hogy elfogyott a Murakami Haruki-életmű, nem kaptam rá új szerzőre, egy kedves követőm Paul Austert ajánlotta, hogy tudniillik nagyon magával ragadó a hangulata. Egyből be is szereztem pár könyvet tőle, a 4 3 2 1-nek kicsit elriasztott a vastagsága, így a New York…

Az utóbbi időkben, leginkább a közös alvás kapcsán tudatosult bennem valami: szinte(!) szerelmes vagyok a gyerekembe. Ez egy nagyon fura érzés, mert leginkább tényleg a friss szerelemhez hasonlít: szeretsz hozzábújni, puszilgatni, nézni, gyönyörködni benne, ölelgetni és így tovább – mégsem az, tudom…

Az elmúlt egy hétben megpróbáltam magam nagyon összeszedni, átadni magam a tavasznak, a teendőknek, a terhességnek, Tádénak és Tamásnak, haladni és örülni. A mélypont után mindig felkelek, ezt már tudom jól, ismerem magam. Nem mondom, hogy minden tökéletes, mert érzem: iszonyúan be vagyok szűkülve.…