Ma a férjem altatta a gyereket. Közben a kicsi kétszer megszökött és jött ki hozzám, mosolyogva, integetve, rám bújt és a hasamon fekve próbált elaludni. És én megkönnyeztem a meghatottságtól. Nézem a fotókat, nézem a gyerekem, és látom, nem kisbaba már, az arca, a mozdulatai, a tekintete egyre…

Vannak napok… Sokszor fordul elő az e szókapcsolat a blogbejegyzéseimben, belátom. De nem tudok rá jobbat, mert ezek a napok bizony vannak, időnként előjönnek a maguk mélységével itt rám telepszenek. Amikor kívülről (és belülről is!) minden jó, irigylésre méltó lenne, na jó, leszámítva ezt az egy…

Hétvégén otthon voltunk anyuéknál – mamánál és papánál. Legutóbb augusztus második felében voltunk otthon, még strandidő volt, és nagyon fárasztó volt, hogy Tádét vagy ölben kellett tartani, mert nyűgösködött, vagy állandóan ott kellett mellette lenni, hogy nézzük, mit csinál. Mindent pakolt le, és…