Tamás bezavart a hálóba, hogy gyógyuljak, holnaptól úgyis egyedül tartom a frontot. És ráadásul Tádé is meg van fázva, vagyis remélem, csak annyi, viszem majd orvoshoz. Mennék én is, de az én háziorvosom még az előző terhességem során annyit volt csak képes mondani a bajomra, hogy _sajnos kismamákon…
Nehéz ezt magam mögött hagyni és az új körbe belekezdeni, de menni fog most már. Nem tudom, hogy a 2., 3., sokadik születésnap is ilyen sokat ad-e majd meg vesz el, mint ez az 1., hogy mindig ilyen nagy ünnep lesz-e ez a kis lelkemnek. Bár ha arra gondolok, hogy anyuval a mai napig felidézzük az én…