Április 15-én van két éve, hogy itthon vagyok. Akkor még úgy terveztem, hogy másfél éves korában beadjuk Tádét bölcsibe vagy Tamás itthon marad vele egy fél évet és én visszamegyek dolgozni és ilyenkor már újra irodábajárós életet élek. Ehhez képest jóval hamarabb kezdtem el dolgozni, júliusban…

Tegnap több mint két órát voltunk a játszótéren, Tádé nagyon élvezte, és még sírt is, amikor elhoztuk – de én már teljesen kifáradtam, és ő is kezdett igazából nyűgös lenni. Nagyon szép idő volt, meg az egyik kispajtásáék is kint voltak az anyukájával, így mentünk mi is. Na meg szerettem volna neki…

Még pár hete kitaláltuk, hogy el kéne menni egy kicsit messzebbi kirándulásra is, mint a környező települések. A választás nagyon hamar Esztergomra esett, és kicsit bővítettük a családot: a testvérem is elhívtuk a kirándulásra. Kicsit izgultam, mert ilyenkor borul a napirend, nehéz a tisztába…

Az utóbbi időkben, leginkább a közös alvás kapcsán tudatosult bennem valami: szinte(!) szerelmes vagyok a gyerekembe. Ez egy nagyon fura érzés, mert leginkább tényleg a friss szerelemhez hasonlít: szeretsz hozzábújni, puszilgatni, nézni, gyönyörködni benne, ölelgetni és így tovább – mégsem az, tudom…

Az elmúlt egy hétben megpróbáltam magam nagyon összeszedni, átadni magam a tavasznak, a teendőknek, a terhességnek, Tádénak és Tamásnak, haladni és örülni. A mélypont után mindig felkelek, ezt már tudom jól, ismerem magam. Nem mondom, hogy minden tökéletes, mert érzem: iszonyúan be vagyok szűkülve.…

 1. Nem emelhetem majd fel a fiam Az én maholnap 21 hónapos kisfiam nagyobb a kortársainál, 92-es ruhát hord és kishíján 15 kilót nyom. Jó magas, nem kövér egyáltalán, hanem arányosan nagy. Amikor elkezdődött a terhesség, a védőnő egyből mondta, hogy ne emelgessem, mert az amúgy is rossz derekam…

Ma reggel vettem be az utolsó hormontablettát, el se hiszem, hogy eltelt ez a sok hét. Hogy a gyógyszer miatt vagy egyébként is ez lenne, nem tudom, de a hormonok teljesen átvették az uralmukat a mindennapjaim felett, a terhes agy mellett 120%-os kismamalelkem van. A hétvégénk úgy telt, hogy…

Ma voltunk a 12. heti kombinált teszten, ahol nemcsak betegségekre szűrtek rá, de UH-n is voltunk. Minden, de minden a lehető legnagyobb rendben van a kicsivel, szépen fejlődik, mocorog. Nagyon fura volt látni, milyen élénken mozog, és mégsem érezni belőle semmit. A neme azonban nem derült ki most,…

Fogalmam sincs. De jó, pontosítom: hogyan legyek jobb anya? Ha a gyerekkoromra gondolok, lágyság, kedvesség, türelem idéződik fel bennem. Mesélés, nyugalom. Ezzel szemben ha magamra tekintek mint anyára, azt érzem, jóval keményebb, türelmetlenebb vagyok. Azon gondolkozom, hogy már biztos egy csomó…

Nézünk most egy sorozatot Tamással, az a címe, hogy The Marvelous Mrs. Maisel. Az ötvenes évek második felében játszódik New Yorkban, egy fiatal zsidó háziasszony útját mutatja be a stand up comedy színpada felé, miközben a magánéletét is megismerhetjük. Nézzétek, nem rossz, de most nem…