Már túl vagyok a betöltött 20. héten, ez a 21., holnap kezdődik az újabb hét. Hogy őszinte legyek, nagyon kettős visszagondolnom erre az első félre. Egyfelől nagyon gyorsan elteltek ezek a hónapok, másfelől pedig mégis lassan vánszorog az idő. Nagyon régi és hosszan tartó élménynek tűnik így…

Merthogy így jár az, aki elnézi a nyitási időpontokat.   Ahogy tegnap realizálódott bennem, hogy a hétvégén lesz a Könyvfesztivál, egyből elkezdtem vágyódni. Mióta dolgozom, a könyvek világában vagyok, dolgoztam is régebben kint, amikor kis kiakóknál voltam (imádtam), mióta meg itt dolgozok,…

Egyre erősebben érlelődik bennem, hogy valami tartalmasabb énidőre lenne szükségem. Hogy pontosan mire, az még csak érlelődik bennem, de mindenképp valami olyanra van szükségem, ami feltölt, mert így csak vegetálok szellemileg. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá, mert fél év sincs a baba érkezéséig,…

Minőségi változás történt Tádé viselkedésében: tök sokszor szót fogad! Persze ma is kellett már az ablakpárkányból lekapni, hogy ne essen le, ne törje össze az ott tartott vázákat és lámpát, de alapvetően egyre többször szót fogad, amitől el vagyok ragadtatva. No azért még mindig zsiványkodik,…

Néha már úgy érzem, mintha mozogna a kisbaba, de aztán elbizonytalanodom teljesen. Tamás már a kiszemelt néven hívja a kicsit, én még nem merem, mert nem akarom magam beleélni, hogy kislány, hisz csak két gyenge utalást kaptunk rá, hogy MINTHA. És tegnap elkezdett bennem beindulni a fészekrakó…

Tegnap több mint két órát voltunk a játszótéren, Tádé nagyon élvezte, és még sírt is, amikor elhoztuk – de én már teljesen kifáradtam, és ő is kezdett igazából nyűgös lenni. Nagyon szép idő volt, meg az egyik kispajtásáék is kint voltak az anyukájával, így mentünk mi is. Na meg szerettem volna neki…

Az utóbbi időkben, leginkább a közös alvás kapcsán tudatosult bennem valami: szinte(!) szerelmes vagyok a gyerekembe. Ez egy nagyon fura érzés, mert leginkább tényleg a friss szerelemhez hasonlít: szeretsz hozzábújni, puszilgatni, nézni, gyönyörködni benne, ölelgetni és így tovább – mégsem az, tudom…

Az elmúlt egy hétben megpróbáltam magam nagyon összeszedni, átadni magam a tavasznak, a teendőknek, a terhességnek, Tádénak és Tamásnak, haladni és örülni. A mélypont után mindig felkelek, ezt már tudom jól, ismerem magam. Nem mondom, hogy minden tökéletes, mert érzem: iszonyúan be vagyok szűkülve.…

 1. Nem emelhetem majd fel a fiam Az én maholnap 21 hónapos kisfiam nagyobb a kortársainál, 92-es ruhát hord és kishíján 15 kilót nyom. Jó magas, nem kövér egyáltalán, hanem arányosan nagy. Amikor elkezdődött a terhesség, a védőnő egyből mondta, hogy ne emelgessem, mert az amúgy is rossz derekam…

Ma voltunk a 12. heti kombinált teszten, ahol nemcsak betegségekre szűrtek rá, de UH-n is voltunk. Minden, de minden a lehető legnagyobb rendben van a kicsivel, szépen fejlődik, mocorog. Nagyon fura volt látni, milyen élénken mozog, és mégsem érezni belőle semmit. A neme azonban nem derült ki most,…