Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Kétéveseké a világ

2019. június 13. 10:11 - juditvagyok

Már fél 6 óta ébren vagyunk, a gyerek csak 6 óta. Igaz, tegnap fél 10-kor aludtunk el, egy nagyon forró altatás és pár Young Sheldon rész után.

Viszonylag jól bírom a meleget, bár nagyon zavar, hogy még mindig meg vagyok fázva. A nap egyetlen kritikus pontja az altatás, amikor 8 körül, lehúzott redőnyökkel, becsukott ajtóval mindhárman befekszünk az ágyba, Tamás a világítós Kindle-jén olvas, Tádé meg hozzám dörgölőzve próbál elaludni. Már akkor megizzadok, ha csak rágondolok erre a félórára. Aztán persze mindig gyorsan elalszik a kicsi, nem is tudom, hogy jutottunk el idáig, ahhoz képest, hogy télen még micsoda procedúra volt az altatás. Na annyi, hogy szereti, ha mindketten ott vagyunk vele, így ez nálunk amolyan elcsendesedő családi program. Aztán mi kiosonunk, kicsit felnőttek vagyunk, majd visszaosonunk, még rendszerint olvasunk kicsit és próbálunk elaludni a nagy melegtől. Hárman a nagyágyban, ami nem elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen aludjunk rajta hárman, de még mindig kényelmesebb, mint ingázni a két szoba között. De fog ez még változni!

A másik nagy dolog, hogy elkezdtük a bilire ülést. Első alkalom előtt fogtam magam, és elkezdtem az internetet bújni, jó tanácsokat, tippeket keresve. Mindegyik cikk ugyanarról szól, azaz semmi újdonságról: ne tekintsük a vécézést tabunak, dicsérjük meg a gyereket, ha sikerül neki rendeltetésszerűen használni a bilit. Ennyi. Meg hogy várjuk meg, míg elég érett hozzá. Hát ettől nem lettem okosabb, úgyhogy fogtam magam, levetkőztettem a gyereket, bevonultunk a fürdőszobába, bilire ültettem, vittem neki a nagy Böngésző könyvet, és nekikezdtünk. Aztán csörgött a telefonom, gyorsan kirohantam érte, mire visszaértem, a gyerek már locsolta szét a biliből a pisijét a fürdőszobában. Nehéz így megdicsérni, merthogy ugye két cselekvés kapcsolódott össze, de azért megbeszéltünk minden fontosat, feltakarítottam, kapott pelust, ment tovább a nap. Aztán ma is ráültünk, szokásos Böngésző a sámlin előtte. Jó negyedórát ült a bilin, de semmi, akkor megunta, felállt, és mivel nem akarom, hogy büntetésnek, kényszernek érezze, nem erőltettem tovább én sem, felöltöztettem. Majd próbálkozunk még. Ebben a nagy melegben kész jutalom lehet pelenka nélkül eltölteni naponta párszor negyed órát.

Egy hét múlva már túl leszünk a kétéves szülinapon. Tudom, írtam már, hogy szinte hihetetlen, milyen tempóban telik az idő – de amúgy tényleg. Habár sokat nőtt és fejlődött az első szülinap óta, például megtanult járni, fura látni, hogy jók rá a tavaly nyári kis egyberuhári, amiket imádtam már akkor is rajta és most sem tudok ellenállni egy kis dögönyözésnek, ha azokat hordja. Kis puha bőre kikandikál mindenhol, napbarnított már most, rövidre nyírt hajjal igazi kétéves kisfiú. Egy éve lázas készülődésben voltam, minden napra be volt osztva, mit takarítsak ki, mit szerezzek be. Most is készülök, és érzem a fontosságát, de már nincs bennem az a fura tyúkláz, amivel újraéltem a két évvel ezelőtti szülést és megéltem az első nagy mérföldkövet. Lehet, a terhesség miatt is van, már kicsit kétfele figyelek. De azért természetesen kívülről és belülről is készülök az ünnepre. Már megvannak az ajándékok, bevásároltam a tortához, a pulled pork szendvicshez holnap be is pácolom a húst, megvan a karfiol a vega vendégeknek a karfiolsalátához. Vasárnap lesz egy hónapja, hogy nem eszünk cukrot, úgyhogy a torta is nyírfacukorral és cukormentes csokival készül, és cukros innivalók sem lesznek. Nagyon büszke vagyok magunkra, és hogy őszinte legyek, jobban is érzem magam, kevésbé vagyok eltelve, és szerencsére a csoki vagy fagyi vagy úgy egyáltalán: cukor utáni sóvárgás sincs bennem, bőven elég, amit a gyümölcsökkel beviszek. Merthogy gyümölcsöt azért eszünk, és milyen jól is esik! Ezt is imádom a nyárban.

Azt hittem, ilyenkorra már egyedül alszik és beszél, de egyik sem lett így. Hát ennyit a tervezésről és az álmodozásokról. De nem baj, mert látom, napról napra ügyesebb és egyre frappánsabban, egyértelműbben fejezi ki magát. Képzeljétek, a sikongatás is kicsit háttérbe szorult, igaz, a kérem-et nem mondja, semmilyen formában, de most az utóbbi három napban elképesztett vele, mi mindent tud már anélkül, hogy mondaná. Mindez az Őszi böngészőből derült ki. Próbaképp megkérdeztük tőle, hol az űrhajós, a csúszda, a vonat, a balettáncos, a béka, a szőlő, satöbbi, és mindent tudott. Nagyon sokat gyönyörködünk benne, sok örömünket leljük benne. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha megszületik a második baba, hogy tudunk majd osztódni, milyen lesz kettőt szeretni, kettővel törődni. Jelenleg elképzelni sem tudom, hogy mi minden lesz másképp és hogy az érzelmekkel hogy leszek, leszünk, hogy az a figyelem, amit most csak a Tádéé, hogy osztódhat, mennyire fogja ezt megsínyleni a kapcsolatunk. Remélem, csak alig észrevehetően. Látva, hogy más gyerekekkel milyen nyitott és kedves, szerintem a tesót is jól fogja fogadni.