Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

22 hónap és a mindennapok

2019. április 23. 10:05 - juditvagyok

Minőségi változás történt Tádé viselkedésében: tök sokszor szót fogad! Persze ma is kellett már az ablakpárkányból lekapni, hogy ne essen le, ne törje össze az ott tartott vázákat és lámpát, de alapvetően egyre többször szót fogad, amitől el vagyok ragadtatva. No azért még mindig zsiványkodik, feszegeti a határokat és nem mondom, hogy nem rossz alkalmanként. Hétvégén anyukáméknál voltunk, és ott tűnt fel, hogy a gyerek egyre többször elfogadja a nem szabadot – tényleg örülök neki.

Egyre jobban szeret táncolni és utánozni minket, meg amit a mesékben lát – mozdulatban és hangokban is. A kismotorjával csak úgy száguld! Hétvégén otthon sétáltunk egy nagyot barántőmékkel, és a vízparton kötöttünk ki a híd alatt, ahol Tádé a nagyobb fiúkkal együtt kavicsokat dobált a vízbe, és nagyokat sikongatott, élvezve a visszhangot. Egész nagyfiús volt minden, amit csinált, az apja bátorítására falat is mászott.

Ahogy dobálja fel a google photos az egy évvel ezelőtti képeket, hihetetlen nézni, mennyit fejlődött azóta a gyerek, külsőre, belsőre, pedig már ott is nagyon nagynak és mindennél ügyesebbnek láttam. 10 hónapos volt, szuper jó idő volt és vártam már nagyon az első születésnapját. Ami mintha tegnap lett volna, holott még 2 hónap, és már 2 éves lesz. Jönnek az utolsó fogak is, annyira nem szenved meg tőle, de azért érezzük.

Mesélni is tudok neki, szépen tűri, figyeli az illusztrációt, megbeszéljük, mik vannak a képeken.

A beszéd azonban továbbra sem indult be, a mondókázást, ölbéli játékokat továbbra sem szereti. Úgy látom, ő is prózapárti lesz, mint az anyja meg az apja. Azért vannak szókezdemények, hangutánzó szavak is bővülnek, de a mondatokban beszéléstől szerintem még mérföldekre vagyunk. Próbálnak tapasztaltabb anyukák azzal nyugtatni, hogy az eleven mozgású gyerekek később beszélnek és hogy majd meglátom, egyik napról a másikra be fog ez indulni, de jelenleg ezt elképzelhetetlennek tartom.

A gyerekkel tehát minden rendben van, szépen eltelnek vele a napok, imádom, ahogy az érzelmeit kifejezi, ahogy ölel, puszil, kergetőzik, öltöztet és egyre elmélyültebben játszik, hallgatja a mesét és hihetetlen jókat alszik napközben. A külön altatásba még nem vágtunk bele, vagyis szüneteltetjük, így pontosabb, mert én egyszerűen nem tudok aludni, ha nem velem van, ugyanis folyamatosan felébredek, hogy minden rendben van-e vele, illetve hogy vajon mikor kell majd hozzá átmenni visszaaltatni. Hétvégén anyuéknél megpróbáltuk, szinte az egész éjszakát a kiságyéban aludta át egyik éjjel, de én tényleg nem tudtam közben aludni. Lehet, hogy ez amúgy szuperönző dolog, és ha egy kicsit több energiám lesz, akkor ESKÜSZÖM már tényleg belevágunk, mint ahogy a biliztetésbe is.

Én azonban voltam már jobban, ez a terhesség továbbra is teljesen kiürít. Még mindig szokott lenni hányásos rosszullét, rengeteget alszom és mégis kialvatlan vagyok a rémálmok miatt. Energiám még főzni sincs, a napjaim leginkább a Tádéban való gyönyörködéssel telnek, ami amúgy csúcsszuper, csak nem túl tartalmas. A húgom hétvégén elkezdett hímezni tanulni, amire apukám nagyon büszke és mondta, hogy én is válasszak valami hobbit, amit tudok csinálni. Jó lenne, igen, néha elővszem a varrást, és tényleg javult a helyzet Tádéval, de annyira érdeklődő, hogy nem tudok mellette varrogatni. A legnagyobb teljesítmény egy gyors ebéd összedobása illetve a múltkor a növényültetés volt, amit meg tudtam mellette csinálni. Pedig jó lenne, emlékszem, egy éve nyertem a Gombolda webáruház kreatív pályázatán és még mindig vannak azokból a menő anyagokból, amiket akkor nyertem. Egy éve sokkal aktívabb tudtam lenni, nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de egy kicsit de.

A múlt héten, mielőtt elkezdődtek volna az ünnepek, nagyon aktív napjaink voltak, elkezdtük rendbe tenni a gyerekszobát. Rendeltem még falmatricákat és jól felpöttyöztük a falakat, és eltakarítottuk a szobából azokat a tárgyakat, amikre nincs szükség. Hamarosan beállítjuk a kiságyat is a megfelelő magasságra, és mivel jövő hétfőn kiderül a baba neme, VÉGRE, így elkezdhetem a kisruháit is előkészíteni. Mondjuk nagyon szeretek túrkálni, és hétvégén otthon nem bírtam ki és vettem neki egy kis bodyt meg egy kis pizsamát, ha kislány lesz, tökéletes lesz, ha nem, akkor sem dobtam ki az ablakon nagy összegeket. Olyan jó lenne, ha ez a múltheti energia kitartana, de én ezekkel a frontokkal sem tudok mit kezdeni, a teliholdtól nem tudtam aludni, és amúgy is, a tököm tele van már magammal és a teherbíró képtelenségeimmel.

Jó, hogy Tamás heti két napot itthonról tud dolgozni, de azt vettem észre, kicsit kapcsolatfüggővé és lustává tett ez, és emiatt soksor nehezebben viselem az egyedül töltött napokat. Továbbra is az alvások és evések irányítják a nap ívét, ennyire rugalmatlan vagyok a napirendet illetően. Na mindegy, valószínűleg már nem fogok tudni megváltozni, legalább elfogadnám magam és annyival könnyebb lenne.

Beiktattunk jövő hétre egy családi kirándulást, amit várok, és addig MINDENKÉPP összeszedem magam. Visszalátogatunk Tihanyba, ahol akkor voltunk, mikor Tádé még csak 4 hónapos volt. Nagyon tetszett nekünk a város, igazi csatangolós, jó hangulatú, szép hely, és mivel még a gyerek kicsi volt, sok látnivalót kihagytunk, amit majd most be tudunk pótolni. Most hétvégén pedig a helyi kaktuszkör tart kiállítást és vásárt, ahova már hagyományosan évek óta ellátogatunk – idén sem lesz ez másképp. Jó lesz, remélem, sőt tudom!