Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Irány Esztergom egy 21 hónapossal!

2019. március 30. 17:46 - juditvagyok

Még pár hete kitaláltuk, hogy el kéne menni egy kicsit messzebbi kirándulásra is, mint a környező települések. A választás nagyon hamar Esztergomra esett, és kicsit bővítettük a családot: a testvérem is elhívtuk a kirándulásra.

Kicsit izgultam, mert ilyenkor borul a napirend, nehéz a tisztába tevés, körülményes, hogy hol eszünk és mikor. Legutóbb adventkor voltunk el idegen helyen, akkor Székesfehérvárra mentünk, és Tádé nyüszített a babakocsiban, mert sétálni akart inkább, de nem merünk vele, csak ismerős terepen, ugyanis még mindig körülményes a kézen fogva sétálás. Úgy döntöttünk, viszünk babakocsit is és hordozót is, hogy ne legyen nagyon megkötve a kezünk.

Korán keltünk ma nagyon, úgyhogy külön féltem, mi lesz a napközbeni alvással, hogy bírja majd Tádé. Hát kár volt, már odafele aludt egy fél órácskát a kocsiban, aztán még egyszer felet a babakocsiban a hazaút előtt. És úgy összességében kár volt minden miatt aggódni, nagyon jól bírtuk mindannyian a napot.

Nemcsak a kelés volt korai, az indulás is, fél 9-kor már Óbudán voltunk felszedni a tesóm. Háromnegyed 10-10-re pedig már Esztergomban parkoltunk le nem túl messze a belvárostól, hogy biztos legyen parkolóhelyünk, de azért ne kelljen nagyon sok kilométert lesétálni Tamásnak Tádéval a hátán még mielőtt a bazilikába érünk és nekikezdünk az igazi túrának, a 418 lépcsőfoknak, plusz ugyanennyinek lefele.

Szép kis belvárosa van Esztergomnak, gyönyörű épületei vannak, sajnos soknak azonban be volt deszkázva az ablaka, ajtaja, fel volt állványozva régóta, és ez sokat rontott az összképen. De azért jó volt egy kis változatosság, jó volt nézelődni. Felmentünk a bazilikához, körbesétáltuk, nézelődtünk a várban kicsit, aztán bementünk szétnézni, és vettünk jegyeket, hogy felmehessünk a panorámát megnézni a kupolából. Jó sok lépcsőfoknak néztünk elébe, kicsit féltem, hogy Tamás a hátán a 15 kilós gyerekkel hogy bírja majd, illetve én a sétától elszokott állapotomban, terhesen mennyire fogok kifáradni a végére. De végül nem ez volt a probléma, hanem a tériszony, a legtetején én nem mertem már kimenni és sajnos egy kisebb pánikrohamom is volt, mikor Tamás a gyerekkel kinézett a körpanorámás kilátást megnézni. Ijesztő volt nagyon, ezek az anyai ösztönök és a tériszony nálam kéz a kézben járnak.

img_1569.JPG

img_1594_1.JPG

img_1642_1.JPG

r0005337.JPG

r0005382.JPG

r0005443.JPG

r0005516.JPG

r0005450.JPG

r0005594.JPG

Amit láttam, az viszont nagyon tetszett, voltak távlatok, csodás idő volt, kevés galamb, és hordozóval is abszolút megtehető volt a táv. Külön örültem neki, hogy Tádé is élvezte, igaz, kicsit kidugta a kezét, ami nem túl szakszerű. De imádta, főleg a visszhangot fenn a kupolában. Nagyon örültem neki, hogy ilyen szépen sikerült abszolválnunk a toronylátogatást.

Utána beültünk egy egyszerű helyre megebédelni, ahol Tádé már nem babaszékben, hanem rendes székben meg az ölemben ülve fogyasztotta el jóízűen ebédjét, újabb könnyebbség tehát, hogy nem kell etetőszékes helyet keresnünk, simán elvan rendes székben a gyerek.

Visszamentünk a kocsihoz és babakocsira váltottunk, mert ekkorra már Tamás is kifáradt, meg nagyon melegük is volt kettejüknek összezárva. A váltás után fagyival a kezünkben átsétáltunk a hídon Párkányba, tettünk ott egy kis kört, ami óriási csalódás volt, aztán visszasétáltunk a kocsihoz, és Dobogókő felé elindultunk haza.

Nagyon tartalmas, fárasztó, kellemes, aktív napunk volt, tényleg jól kifáradtunk, Tádé nem sírt a kocsiban sem, jókat szuszogott, jókat nézelődött, jókat evett. A kocsiban tisztába is tudtam tenni hazaindulás előtt, minden könnyen ment. Óriási tanulság, hogy nem szabad félni, minél nagyobb a gyerek, annál könnyebb egy kirándulás. Nem éreztem, hogy nehézségeink lettek volna, hogy akadályozva lettünk volna azért, mert van velünk egy 21 hónapos kisgyerek. Tök jó volt minden.