Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Jobb

2019. március 26. 11:23 - juditvagyok

Az elmúlt egy hétben megpróbáltam magam nagyon összeszedni, átadni magam a tavasznak, a teendőknek, a terhességnek, Tádénak és Tamásnak, haladni és örülni.

A mélypont után mindig felkelek, ezt már tudom jól, ismerem magam. Nem mondom, hogy minden tökéletes, mert érzem: iszonyúan be vagyok szűkülve. Sajnos Tádé mellett nagyon kevés az énidőm és a hobbikra szánt idő és lehetőség. Sokszor a házimunkára se tudok lehetőséget teremteni, a vasalás például nagy mumus, mert nagyon félek, hogy magára rántja egy óvatlan pillanatban a vasalót, vagy feldönti a deszkát és úgy égeti meg magát a vasalóval. No meg persze utálok vasalni, így ez mindig tolódik, de ma még erre is időt szakítottam, ráadásul ágyneműket vasaltam, amit tényleg igazán rühellek. Szerencsére Tádét sikeresen elhessegettem többször is, mondta is már sokadjára, hogy ne ne ne. Nem hülye ez a gyerek, csak mindig a saját feje után megy és kicsit se fogad szót. Viszont egyre több házimunkát meg cselekedetünket utánozza, ma például ő pakolt be a mosógépbe.

Szépen elvolt, amíg főztem meg vasaltam, kipakolt a játékos dobozából, beleül és onnan nézte a mesét. De amikor teheti, jön és bújik, most is itt ül mellettem és néha beleül az ölembe, de mindig hozzám ér.

 img_20190326_103238855_1.jpg

Ez alvásnál is megvan,  hogy folyamatosan hozzám bújik, rám fekszik, fogalmam sincs, mikor fog egyedül aludni. Talán majd ha megszületik a kistesó, kicsit átvariálódik minden. De lehet, hogy csak "rosszabb" lesz, bár meg kell mondanom, mi mindketten imádunk vele aludni, szeretjük nézegetni még este és hallgatni akár egész éjjel a szuszmorgását. 

Telnek a napok, jó hétvégénk volt, sétáltunk, kipattintottuk az erkélyeket, jókat ettünk, jégkrémeztünk,  és nem féltem tőle, hogy aztán kezdődnek a hétköznapok és egyedül leszek. Sőt kicsit vártam is, mert ugyan szeretem, ha Tamás itthonról dolgozik, de most valahogy olyan pakolászós-fészekrakós-mesenézős kedvem van, amit sokszor jobb úgy megvalósítani, hogy nem arra kell figyelni, zavarjuk-e a kenyérkeresőt vagy sem. Na nem mintha én nem dolgoznék, csak azért neki mégis hosszabb ideig tart a munka és összetettebb is.

Sajnos azonban kicsit megfáztam, folyik az orrom meg be van dugulva, de szerencsére nem fáj semmim. Eléggé megviselne most, ha gyógyszer nélkül kéne egy torokgyulladást vagy valami komolyabbat átvészelnem. 

Arra gondoltam, vissza fogok térni a háztartási programomhoz is, mert nemcsak a szüskéges kedv, de energia is megvan most hozzá. Újra elkezdtem főzni, kevesebbet zsörtölődök a kisméretű konyha miatt, inkább használom és mindig rendet hagyok magam után (nem úgy mint egyesek). Tudom, ezek apró dolgok, de a sok ilyen elégedetté tevő apró dologból áll össze egy harmonikus nap, és ez segít távol tartani a depit. Na meg  a Tádéban való gyönyörködés, a hallgatása, nézése, vele való játék.