Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

5 dolog, amire nem számítottam, amikor újra elkezdődött a babavárás

2019. március 14. 08:49 - juditvagyok

 1. Nem emelhetem majd fel a fiam

Az én maholnap 21 hónapos kisfiam nagyobb a kortársainál, 92-es ruhát hord és kishíján 15 kilót nyom. Jó magas, nem kövér egyáltalán, hanem arányosan nagy. Amikor elkezdődött a terhesség, a védőnő egyből mondta, hogy ne emelgessem, mert az amúgy is rossz derekam nagyon meg fogja szívni. Rossz, ölelgethetni ugyan ölelgetem, amennyit csak tudom, de nemcsak kényelmetlenné teszi a napokat, hanem érzelmileg sem esik jól, hogy ne kapjam fel bármikor a kisfiam, amikor csak akarnám. De egyáltalán nem hiányzik se egy derékfájós hét, se az, hogy a méhlepénnyel legyen valami, úgyhogy inkább betartom a szabályt, még egy ideig nem emelem a gyereket.

 

  1. A férjem többet segít, mint az első terhesség során

Teljesen igaz, hogy nemcsak gyerek születik, hanem vele egy anyuka és apuka is. Amikor Tádéval voltam terhes, nagyon sokszor el kellett Tamásnak magyarázni, miért szorulok több érzelmi és fizikai támogatásra, mint korábban. Sokszor nem értette, ő lassabban lett kispapa, mint én kismama. A vége felé persze izgatott volt már ő is nagyon, de emlékszem, például a gyerek rugdosása őt nem hozta annyira lázba sose, mint engem, és ez akkor nagyon rosszul esett.

Most jobban figyel rám mint én magamra. Kímél és óv a fizikai megterheléstől és irtó megértő az érzelmi hullámvasutakkal kapcsolatban. Amikor kérem, megmasszíroz, sokat ölelget és minden rosszkedvet a hormonokra fog, naponta biztosít felőle, hogy természetesen szép vagyok és jól áll a terhesség, és anyukának is nagyon jó vagyok, jobbat nem is kívánhatna a fiunk. Amikor nem főztem, akkor is teljesen megértő volt, holott kapcsolatunk egyik alappillére az evés.

Jól esik ez a gondoskodás, ne hagyd abba!

 

  1. A hányinger és hányás ilyen sokáig kitart

Tádéval volt émelygés, meg mindennek nagyon rossz utóízét éreztem, fogytam is a terhesség elején 4 kilót. A mostani ennél jóval durvább löket, 6,5 kiló jött le, és nagyon sokat hánytam az első trimeszterbe, de átnyúlt ez a másodikba is. A napokban minden nap volt egy kis rosszullét, amitől szerencsére már nem még rosszabbul vagyok, hanem megkönnyebbülök. Kíváncsi vagyok, meddig tart még, már igazán elmúlhatna, szeretnék egy jót enni úgy, hogy bent is maradjon!

 

  1. Hogy ennyit fogok aludni

Az előző terhesség során bejártam dolgozni, így a napközbeni alvásról szó sem eshetett. Azonban arra sem emlékszem, hogy esténként ennyire hamar elálmosodtam volna. Napi 12-13 órát alszom, ha minden okés, és meg kell mondanom, ezek a legjobb óráim a nap során. A napközben alvás Tádéval összebújva történik, közben kis relaxációs zajokat hallgatunk, az utóbbi időkben néha olvasok is ilyenkor, mikor felkelek és Tádé még alszik. Esténként pedig egy hosszas altatás után mindketten beálmosodunk végre annyira, hogy elinduljon az éjszakai alvás, aztán Tádét az apja átviszi a szobájába, ahol a gyerek eltölt pár órát, és jön vissza hozzánk, közénk, és akkor megint folytatódik az édes alvás. Teljesen kiszámítható a menetrend. Persze jobb lenne, ha a gyerek altatása nem lenne ilyen hosszas, hanem elég lenne egy kis estimese, vagy ha végig a saját szobájában lenne, de bízom benne, hogy előbb-utóbb, főleg, ha megszületik a kistesó, menni fog ez is, közös altatás a gyerekszobában meséléssel. Valahogy úgy képzelem, hogy Tádé addigra már tud beszélni, bár erre még mindig nem sok jel utal, és meg fogok tudni vele beszélni egy csomó mindent. No megvan arra is az esély, hogy majd mindent inkább csak megmagyaráz, kimagyaráz, például azt, hogy neki miért kell velünk aludnia, mindenféleképp.

 

  1. Mindent sokkal nehezebb lesz elintézni

Valahogy nem gondoltam bele, hogy a második terhességnél már lesz egy gyerek, és emiatt minden egy kicsit nehezebb lesz. Mármint a szervezés, az elintézés. A mindennapok minden perce. Mert mindig figyelek rá, most is, épp a gyerekzárat próbálja leműteni a konyhaszekrényekről, de nem fog neki menni. Folyamatos éberség és nem kipihentség, mert hiába a napi 12-13 óra alvás, az mégis éber alvás, nem pihentető annyira, nehéz ezt elmagyarázni, hogy lehetek fáradt ennyi órányi alvás után, de így van. A napirendünk is nagyban megköti a kezem, ha egy-egy program megszervezéséről van szó, nem kell itt nagy dologra gondolni, elég csak egy egyszerű bevásárlásra. Tádé eleven, érdeklődő, nyüzsgő gyerek, így orvoshoz menni vele kettesben, de még hármasban is gyakorlatilag lehetetlen. És amíg a rendszer úgy van kitalálva, hogy egy vérvétel eredményért 3 különböző időpontban 2 különböző helyre kell menni, hát nem könnyű a kisgyerekkel megoldani semmit sem. Arról nem is beszélve, hogy a család is nehezen tud besegíteni a távolság és a nem nyugdíjas évek miatt, és az olyan luxusdolgokról, mint például barátokkal találkozni – hát már idejét sem tudom, mikor volt ilyen.