Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Apu segít a házimunkában, apu segít a gyerek mellett - és ez így van jól

2019. március 05. 08:36 - juditvagyok

Az utóbbi egy hétben nagyon sok olyan cikk és blogbejegyzés jött velem szemben, ahol vagy arról írtak, hogy a gyerekeket hogy tudjuk bevonni a házimunkába, vagy arról, hogy a férfiak segítenek / nem segítenek a nőknek a láthatatlan munka elvégzésében vagy épp a családi teendőkében, mint például a gyerek ellátása. Olvastam arról is, sőt meg is osztottam, hogy az apukák a boldogabb szülők, mert nekik sokkal több felhőtlen szórakozás jut a gyerekekkel, gyerekkel, mint az anyukának, hisz általában az anyukára hárul minden praktikus és kötelező feladat elvégzése, míg apu hazajön a munkából és játszik egy jót a gyerekkel – az öltöztetés, tisztába tevés, orvoshoz vitel, napi kis harcok többnyire az anyukák feladatai. Arra gondoltam, össze- vagy inkább leírom nektek, nálunk hogy van ez, hogy alakult a feladatmegosztás, mert persze biztos csinálhatnánk jobban, de alapvetően nekem anyukaként, feleségként nincs okom panaszra, mert a férjem szépen kiveszi a részét a napi teendőkből minden területen.

Talán azzal kezdeném, hogy én már az első napokban is nagyon fontosnak tartottam, hogy bevonjam a férjem a gyerekkel kapcsolatos teendők elvégzésébe. Nemcsak a közös fürdetésre gondolok, de én soksor az ölébe adtam, hogy fogd, szokjon téged is, ne csak engem, próbáld meg te is altatni, aztán amikor 6 hetesen tápszeres lett a baba, az etetésbe is bevontam a férjem. Még csak pár hónapos volt a gyerek, amikor nekem rendszeresen el kellett járnom orvoshoz itthonról hétfő esténként, és ilyenkor mindig az apja vigyázott rá. Ehhez persze kellett egy kis rutin, amit előtte közösen alakítottunk ki, megmutattam, megtanítottam a férjemnek, amit csak tudtam, de hamar tanult és akart is tanulni. Hamar kialakult az ő saját rutinjuk is, nem mondom, hogy mindig úgy csinálták a dolgokat, ahogy szerintem kellett volna, de túlélték minden alaklommal és csak erősödött a kötődés köztük.

Az első pillanattól kezdve bevontam a férjem is a gyerek körüli teendőkbe, ami egyébként nem mindig volt könnyű, mert egy újszülött nem annyira interaktív, sokszor olyankor is a kezébe nyomtam, ha nyugtalan volt a gyerek. Nagyon szerettük a pólyát, pólyában sokkal nagyobb biztonsággal tudta ő is megfogni a nagy kezeivel. Mi azt vettük észre már viszonylag hamar, hogy a gyerek megnyugszik a ritmikus, monoton zenére, így sokszor rappre nyugtattuk meg, ha sírt. Ez általában az apja feladata volt. Az altatásnál is sokszor kivette a részét a dolgokból, mivel olyan 6-7 hetes korától ADAMO hintában altattuk, utána amikor azt kinőtte, az erkélyen, babakocsiban. Nem testközeli altatás egyik sem, épp ezért nagyon mindegy, melyik szülő csinálja.

A házimunka elvégzésébe egy fokkal nehezebben tudtam bevonni a férjem. Mivel derékfájós vagyok, így vannak feladatok, amiket majdnem mindig ő csinál, ilyen például a porszívózás, és szépen, alaposan meg is csinálja, de például ha nem szólok rá, nem pakol be maga után a mosogatógépbe. Fura. Most, hogy terhes vagyok, és kerülöm a vegyszereket, a fürdőszoba kitakarítása is az ő feladata lett, és azt kell mondanom, sokkal szebben és precízebben végzi el a munkát, mint én. Amíg ő azt csinálja a heti takarítás során, én letörölgetem a lakásban a port, előkészítem a terepet a porszívózáshoz, kitakarítom a konyhát. Így nemcsak lerövidül a takarítás ideje, de én sem fáradok ki annyira. Óriási segítség, igaz, meg kellett tanítani, mit hogy, milyen sorrendben, milyen takarítószerrel kell csinálni. Többször is meg kellett mutatni, de igazán megérte.

Amiben még örülnék, ha segítene, az a főzés. Vagyis nem is az, hogy segítene, hanem ha tudna és szeretne főzni, mert én nagyon szeretem más főztjét enni, és jó lenne néha, ha a férjem finom főztjét enném, de a babos melegszendvicsen kívül nem sok dolgot tud elkészíteni. Semmit, legyünk pontosak. De segít cserébe elkészíteni a gyerek reggelijét és vacsoráját, ha én még vagy már nagyon fáradt vagyok.

A terhesség során és a derékfájásom miatt sok dologtól tehermentesített a férjem, aminek nagyon örülök. Sokszor kérnem sem kellett, az ő ötlete volt, mert még mindig jobban megéri éjjel a síró gyereket neki áthozni a kiságyból a mi ágyunkba mind a 15 kilójával, mint utána egy hétig ápolni, mert meghúztam a derekam.

Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy én kihasználom őt vagy nem veszem ki a részem a házimunkából. Most a terhesség elején igaz, kicsit elhanyagoltam a háztartást és sok dologban segítségre voltam utalva, de egyébként sokszor tényleg az ő ötlete, hogy miben segíthetne nekem, és ez nemcsak, hogy jól esik, de tényleg óriási segítséget jelent a mindennapokban. Főleg, hogy én is dolgozok a gyerek mellett, igaz, csak napi 4 órát és itthonról, de valahogy jó érzés, hogy jobban megosztjuk a láthatatlan munka elvégzését is és a gyerekkel kapcsolatos teendőket is. És hogy mi segített igazán? Hogy az elejétől fogva kértem és mutattam, mondtam, mire van szükségem, és az is, hogy sokat van itthon a férjem és akar is segíteni. Több ilyen segítőkész társat az asszonyoknak!