Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Barátkozás a babahordozóval

2018. november 19. 20:05 - juditvagyok

Az első tapasztalataim a hordozóval: tök jó hordozni, minden más viszont tök körülményes. Például a felvétel. Ma egyedül voltam, negyedjére sikerült felvenni a hátamra Tádét, bár hozzátartozik, hogy én nagykabátban ő meg a téli overáljában volt. Hú, megküzdöttem rendesen, de talán ez idővel könnyebb lesz. Jó lenne, ha olyan videókat találtam volna a neten, ahol nem játékbabával mutatják be a dolgot, hanem egy izgő-mozgó 13 kilóssal, de valahogy értem, hogy miért nem így történt.

Aztán van egy hiúsági faktor, iszonyatos kötözött sonkává varázsol, mert ugye ha még emlékeztek rá, a kilók bizony feljöttek. Nem tudom, másokat ez nem zavar? Vagy mindenki másnak klassz teste van és nem vág be a hájába a derékpánt? Örök kérdés.

Aztán az is ott van, hogy honnan tudjam, hogy elaludt? Elvégre nincs hátul szemem. Ma jobb híján azt kérdezgettem tőle, hogy Mit csinál a kutya? Mivel nem jött a szokásos vávává, így arra következtettem, hogy biztos alszik. És kiderült, hogy igen, tényleg alszik, de közben nem tudtam a kis fejét rögzíteni a kis kapucnival, mert nem értem el rendesen a nagy kabátban.

Tegnap voltunk túrázni is, én vittem fel a hegyre, és egész jó volt, lefele mondjuk nem mertem hozni még, az Tamás feladata volt.

Hát eddig ezek a tapasztalatok, de amúgy meg mondom, maga a hordozás kényelmes és praktikus, Tádé egyből elaludt benne. Most szépen gyakorlom majd a felvételt, meg egyre nagyobb távok, buszozás, ilyesmi, és majd jön az újabb beszámoló.