Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Teher alatt nő a pálma

2018. november 12. 19:40 - juditvagyok

Eddig ez a november nem sok jót hozott, inkább elvitt, elvett. Egy hete tudtam meg, hogy baj van, épp ma idéztem fel, délután, zenehallgatás közben. Mennyi minden történt azóta, aminek nem kellett volna megtörténnie.

Például tegnap estére belázasodott a fiam. Éjjel nem sokat aludtunk, aztán napközben pedig jött nekem egy rossz mozdulat, és most tessék, megint alig tudok mozogni.

Egy volt főnököm mondta mindig, és ezt már írtam ide is, hogy teher alatt nő a pálma. Néha már nagyon megerősödött derekú pálmának érzem magam, akire túl sokat pakolnak.

Jön egy újabb teher, amit megszokok, magamban zsörtölődöm ugyan, de aztán arra jutok, nem tarthat ez sokáig így, utána úgyis jobb lesz, lesz másik baba, Tádé meggyógyul és a derekam is jobban lesz, és persze akkor jobb is egy kicsit, de aztán megint beüt majd valami. Nem önbeteljesítő jóslat ez, csak egyszerű megfigyelés.

Valakinél olvastam, hogy megkérdezte tőle a gyereke, hogy anyu, te szereted magad, mire anyu elkezdett gondolkozni és arra jutott, hogy ha sose törődik magával, akkor tényleg, végülis mennyire szeretheti magát. Na én ezen elgondolkoztam, mert már idejét nem tudom, mikor foglalkoztam magammal, mikor varrtam utoljára egy kis kaktuszt vagy alvó macit. Arra emlékszem, hogy színházban már voltam az idén, vagy tavaly volt?, filmeket is láttam vagy hármat.

Olyan szépen elterveztem, hogy mindenre legyen időm, hogy dolgozzak is és haladjak is. De már a haladásról le is mondtam, csak azt szeretném, hogy kicsit ülhessek és kicsit kibújjak most ebből, ami van, felőlem a srácok is ott lehetnek, úgyis mindig velük van minden gondolatom, csak legyen egy kicsit más, más helyek, más fények, más hangok, hogy ne az jusson eszembe, jajj egy hete de rossz volt, hogy ne egy akadálypályának lássam a lakást és ne félórákat keressek, amikor én is pihenhetek kicsit, hanem kicsit bedugnám valahova a konnektorom, és szépen leszívnám az energiát valahonnan.

Ma azon gondolkoztam többek közt, mert ilyen nagy ívű dolgokon gondolkozom, hogy hova legyen felállítva a karácsonyfa, hogy Tádé majd ne díbolja le. És ez volt ma a legelőrevivőbb gondolatom, én nem is lepődnék meg, ha Tamás úgy döntene, inkább ne is beszélgessünk, mert úgysincs miről beszélgetni velem. Most is ülök a flector tapasszal a derekamon, és próbálom megtervezni a mai mozgásokat a minimumra, hogy ne legyen rosszabb. Aztán néha elkalandozok, internetet kell rendelni, téli cipő kell a gyereknek, egészségesebb kajákhoz kéne bevásárolni, elfogy a samponom is, mit főzzek szentestére, mit kapok majd vajon születésnapomra, mert bizony az is lesz, idén leszek 33, az már nem is olyan kevés. Lesz-e tortám, ha sütök, vagy meglep-e valaki.

Szóval nagyon szomjazom most pár jó napra, pár könnyűre, kikapcsolóra, felüdítőre, mert ezt így nem bírom soká. Dehogynem, hisz megmondta András is, teher alatt nő a pálma.