Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Erős páros

2018. október 23. 19:07 - juditvagyok

Itt ülünk mindahányan a nappaliban, én Tádé mellett mesét nézek vele, Tamás meg programozni tanul. Tudom, tudom, mesenézés. Mi így döntöttünk, hogy közel másfél évesen már nézhet, úgyhogy én válogatok, Tamás letölti és együtt nézzük a meséket. Most épp Manó Benő és Lili hercegnő apró királyságát. Igazából majdnem mindig ezt nézzük, mert ez nagyon jó kis mese és engem is szórakoztat. Ugyan nagyobb gyerekeknek való a sztori, de kedves, egyszerű figurák vannak benne, semmi villódzás, a szókincs választékos, kedvesek zenék - és sok a békává változtatás. 

Már túl a vacsorán, sütöttem egészséges(ebb) pizzás csigát, Tádé megkapta a kis kakaóját is, apu a tejet, videotelefonáltunk mamával, előtte játszótereztünk is, voltunk ma kirándulni, finomat ebédeltünk, jókat beszélgettünk, finomakat kávéztunk és sokat voltunk a levegőn. Nyugalom és béke, Tádé 3 órát aludt napközben, mit kívánhat még egy anyuka?

Nem sokat. Most úgy érzem magam, mintha én is gyerek lennék, a sok hidegen léttől kipirult-kimelegedett arccal, átmelegedő átfázott combokkal, friss-fáradtan várom az esti tévézést. Tényleg, szinte nem is az anyjának érzem magam most, inkább egy kis barátjának, annyira nincs vele gond vagy teendő ma. Meg tegnap se volt, meg azelőtt sem. Most, hogy itthon volt-van Tamás is, sokat mászkálunk mindenfele, ikeázgatunk, nézelődünk, sétálunk, játszóterezünk, majdnem mindent megint együtt csinálunk, mint nyáron. Csak már nem félek tőle, hogy mi lesz, ha újra vissza kell mennie dolgozni: szeptember óta volt időm és lehetőségem megtanulni és megtapasztalni, hogy milyen erős tudok lenni, és hogy Tádé is mennyire könnyed társaság tud lenni. Így nem árnyékolja be semmi a közös időt. A munkahely úgy tűnik, jó, szerethető és családbarát, közel van, jól érzi magát ott Tamás, hamar hazaér hozzánk és talál inspiráló dolgokat.

Ilyenkor nehéz elképzelni, hogy vannak, voltak borúsabb napok és időszakok. Valahogy tényleg, mintha egyik napról a másikra eltűntek volna a nehézségek. Nem tudom, hova lettek vagy mitől múltak el, és nem tudom, mikor jönnek vissza. Pedig jó lenne tudni, mitől múlt el, szeretném, ha rájönnék, mert a jövőre nézvést hasznos lenne. Szeretem ráfogni, hogy a napi egy alvás annyira megváltoztatta a napi ritmust, hogy minden könnyebb tőle, de szerintem ennél valami összetettebb van a héttérben. Olvastam valami közhelyszótár-idézetet, amiben azt írták, olyan anya vagy, amilyen ember, tehát ha fáradt vagy akkor fáradt anya leszel, ha türelmetlen, ha ideges, ha kimerült, ha álmos, ha boldog, ha kiegyensúlyozott stb., akkor anyának is olyan vagy. Nem óriási felfedezés, tudom, de valahogy ez akkor belémkattant, hogy tényleg, ezt nem lehet már kettéválasztani, és ha nyűgös vagyok, akkor anyának is nyűgös vagyok. Tehát lehet, itt a nyitja a dolgoknak: egyszer bennem állítódott át valami, amitől könnyedebben, egyszerűbben veszem az akadályokat, és ez hat ki Tádéra is. Vagy pedig ő fejlődött annyit egyik napról a másikra, hogy hagy kiegyensúlyozott anyukának lenni. Mert akárhonnan is nézzük, mégis ő a főnök. Hiába tervezek én el akármit.

Akárhogy is legyen, most nagyon erős, jó párosnak érzem magunkat. Még gondolkozni fogok ezen, mi változhatott, és ha rájövök, megírom, ígérem. Addig is csak bízni tudok benne, hogy ez a szép, kerek egész megmarad és nem törik el.