Tamás utál utazni. Tamás utál külföldre menni. Tamás már úszott nemhogy tengerben, de óceánban is. Neki ez nem nagy szám, és sok-sok ellenérzését kellett leküzdenie, amikor másfél hónapja azt mondta, Judit, menjünk most. MErthogy én meg még nem úsztam tengerben sose. (Persze másfél hónapja nem tudtuk, hogy másfél hónap múlva Tamás a felmondási idejét tölti és interjúkra fog járni, és azt sem, hogy mikor mindez majd kiderül, már pont nem lehet lemondani a szállást sem. Ennyit a könnyelműségről.) Szóval másfél hónap alatt szerveztük le, hogy az egyévessel és kocsival eljussunk a szlovén tengerpartra, egész pontosan Portorozba.

Miért pont Portoroz?

Mert közel van, 6 óra az út kocsival, végig van autópálya. Itt az M7-es, aztán Szlovéniában is autópályán szeltük át az országot. AZ ottani autópályamatrica egy hétre érvényes, 15 Eur volt, nagyon megérte. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon más ott a közlekedési kultúra. Tényleg betartják a jobbra tartsot, nem mennek gyorsabban, és a bmw/volvo/audi is simán lehúzódik neked, ha úgy van. És ha már kocsik: kicsit sem olyan elrongyolt az összképp, mint itthon, a kis 14 éves kocsinkkal itthon átlagosnak számítunk, de kint kicsit alulöltözöttek voltunk vele, mondjuk ez érdekel a legkevésbé, mondjuk, hogy semennyire.

(A kis 14 éves egyterűnk amúgy jól kibabrált velünk megint, idén már két szélvédőcsere volt, mondjuk erről nem tehet, de most ki kellett a kuplungot cserélni meg valami bandázsolt csővel mentünk, ami a mi szuper Jánosunk szerint kibírja oda-vissza, és ki is bírta, de hogy így kalandos volt az indulás, mert péntek estére lett meg a kocsi és szombat reggel mentünk.)

Továbbá azért Portoroz, mert ott van homokos tengerpart. Ha utánanéztek a szlovén riviérának, mindenütt leírják, hogy pár tíz km mindösszesen a tengerpart, zömében sziklás és zsúfolt (nem volt zsúfolt!). A strandok ingyenesek, napernyőért kell csak fizetni. Szóval ezért nem Piran vagy más, mert mi strandolni mentünk meg babakocsit tologatni, ahhoz a sétányok kellettek meg a homokos part. Végigsétáltunk egy jókora partszakaszon, és az a helyzet, hogy jól döntöttünk. De nem csak mi, nagyon sok babakocsis család volt még rajtunk kívül akkor Portorozban, meg kisgyerekek is. Azt olvastam mindenütt, hogy nagy az éjszakai élet, ehhez képest én csak nyugdíjsokat meg családokat láttam, de hát mondjuk attól még mehetett a party éjjel, a kaszinók is lehettek tőlem akár tömve is.

Szóval: homokos part, családbarát utak, megfizethető apartman.

Merthogy ez is szempont  volt: ne kelljen senkihez alkalmazkodni, tudjunk akkor aludni, etetni, enni, amikor mi akarunk és ne csak éttermezni lehessen. Úgyhogy választottunk egy kétszobás apartmant, ami jól felszerelt, van kiságy!, hűtő, tűzhely, erkély, légkondi. Mi itt voltunk, és nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, egy hibája volt, hogy nem volt szúnyogháló, így én is meg anyu is össze vagyunk marva, tele vagyunk csípésekkel mint az ovisok.

Milyen volt az egyévessel majdnem egy hetet a tengerparton tölteni?

Kérdezném magamtól, ha. Szuper, és nagyon sok energiát felemésztő. Ha nem jön velünk anyu, nem éreztük volna magunk fele ilyen jól sem. Ez pl. egy pro tipp: minél több felnőttel minél kevesebb gyerek, annál inkább marad nyaralás a kirándulás és nem kimerítő máshol lét. A fiunk nagyon élvezte, hogy szabadon sétálhat a lakásban, a tengert is szerette. Írtátok, hogy karúszó úszógumi helyett. Igazából amennyire bevittük a vízbe, még az úszógumi is fölösleges volt, akadályozta a pancsolásban. És nekünk egyébként olyan van, aminek van egy bugyirésze, többkamrás és szelvényes az úszógumirész is, szóval a gyereknek szegénynek csak a kis lábai jutottak vízhez benne. De élvezte, meg a homokozást a parton is, össze is barátkozott Leóval, egy szlovén kisfiúval.

Amúgy itt jegyezném meg, hogy nagyon kedves, barátságos, de nem tolakodó nép a szlovén. Udvarias, nyitott, kedves, nem hízelgő hozzáállással találkoztunk mindenütt, akár vendéglátó helyen, akár csak a strandon kerültünk kapcsolatba emberekkel. Nagyon kellemes élmény volt, komolyan mondom, tisztára feltöltött, most egy ideig biztos én is barátságosabb leszek. Nyugodtabbá tesz.

Visszatérve, élvezte, kicsit kevés játékot vittünk neki viszont. 5 éjszakára már kevés volt az a 6 kisvödör meg egy fadínó, ezt elszámoltam sajnos. Viszont pont elég volt a ruha, kicsit sok a pelus és úszópelus. De akkor íme egy lista, mi kellett a strandoláshoz: úszópelenka, naptej, sapka, sátor, törülköző, játék, kaja, víz, törlőkendő. Semmi más. Egyik nap sem. Vittünk még homokozó játékot, annak nagy hasznát vettük. De tényleg nem kell túlgondolni.

Aminek szintén nagy hasznát vettük, az a babakocsi. Nem tudok vele betelni, pedig egy fillér támogatást nem kapok tőlük. Alig foglal helyet, tökéletes irányítani, fel lehet tolni a 30%-os emelkedőn, le lehet rajta tolni, altatni lehet benne és jókat sétálni, etetni is kiváló.

Én minden napra vittem egy gyümölcsös és egy húsos bébiételt, zabpelyhet, abonettet, kölesgolyót, vettünk neki gyümölcsöt, sajtot, felvágottat, babavizet – ezeket ette és itta, kicsit konzerv, de én is nyaraltam, bonyolult lett volna minden nap főzni.

És Judit, te hogy érezted magad, fürödtél a tengerben? Jó volt?

Hát igen! Én nagyon jól voltam, és nagyon kifáradtam. Csodás ez a mediterrán vidék, gyönyörű leanderbokrok, fügenövények, örökzöldek meg pozsgás zöldek, pálmák meg mindenfélék, csak úgy burjánzik az egész. És azok a házak! A spaletták! Piranban a kis sikátorok! Sajnos ott csak sétáltunk, babkocsival egy tempolmba se tudunk bemenni, de majd ha nyugdíjasok leszünk, megyünk múzeumba, addig meg tologatjuk az aktuális gyereket.

A tenger jó volt! A sós víz csípte a szemem és a hínár csiklandozta a talpam, és egy kicsit pont ugyanolyan mint bármilyen más vízben fürdeni, de én ezt eddig nem tudhattam, de már tudom. Már nem vágyok rá, nincs rajta a bakancslistámon, hogy nekem márpedig muszáj tengerben fürdeni. És most egy ideig nem akarok külföldre se menni, mert mondjuk miből is mennék, de nem is az, hanem hogy itthon akarok mászkálni, nem voltam még Zalában pl, Győrött is ezer éve, Nyíregyházán meg jónak mondják a vadasparkot, van ott egy Barack nevű fóka, a Hortobágy is szép, Szegeden is rég voltam meg úgy egyáltalán, bárhol, ami közel van. Köszi, Tamás, hogy vittél, hoztál, megfürdettél, megetettél, mert természetesen jókat ettünk, halat, pizzát, halas pizzát, a tenger partján, azért az elég nagy fless, nem tagadom. Köszi, anyu, hogy jöttél és unokáztál, nagyszülő nélkül ebbe nem vágtam volna bele. Köszi, kisfiam, hogy te itt is jól tudtad magad érezni és megtanultál pacsit adni, bújócskázni, biztonsággal járni és a nyelved kidugdosni, ha talán a hülye anyád több játékot vitt volna neked, mindez nem történt volna meg mert nem unatkozol annyira, hogy a nyelved kidugdosása is izgalmas kaland.

Leszámítva, hogy egy méhecske megcsípte a talpam, nagyon jó volt, nagyon szép volt.