Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

A játszóterezésről

2018. május 14. 12:34 - juditvagyok

Kismama vagy, kikerülsz abból a körből, ahol előtte mozogtál. Tologatod a babakocsit, a gyereked hirtelen olyan idős lesz, hogy már érdemes a kerítésen belülre is tolni és szétnézni, milyen hintával kezdhetitek el végre a játszóterezést. De a játszótérre nemcsak ti jártok, mindenféle korú gyerek, szülők, nagyszülők is ott vannak.

Én a barátnőmtől azt láttam, köszönni illik, ha bemegyek egy ilyen térre és belátható méretű és pl megállok valaki mellett játszani. Így én így kezdtem neki, de hamar rájöttem, hülyének néznek. Így már csak akkor köszönök, ha a helyzetet és szülőtársat, nagymamát úgy ítélem meg, szívesen veszi, ha ráköszönnek. De ez nagyon ritka. A szülők csak ülnek, csak a saját gyerekükbe meg a telefonjukba vannak belemélyedve, ha nem barátokkal jöttek eleve, vagy van néhány fura, kicsit tehetetlennek tűnő anyuka, mint én, aki nem tudja, mihez kezdjen ezzel a helyzettel. Hogy kell egy vadidegent megszólítani, aki nem is biztos, hogy akar veled beszélgetni? Dicsérd meg a gyerekét? Miért is? Na mindegy, nekem ez nem megy, majd ha nagyobb lesz, muszáj lesz, addig hagyom és csak reggel járunk, ha üres a játszótér. De látom, ha a fiam lát egy másik kisgyereket, örül, mosolyog, figyeli. Vegyem el tőle ezt az élményt már most, mert nekem kellemetlen ez az egész?

Tamás, kéne nekem pár  helyi barátnő. Nem mondom, hogy szerezz, de tök jó lenne.

Menj el a játszótérre, ott környékbeli nők vannak.

Megy a fene...

De, komolyan, ez kell neked.

OK, elmegyek.

Elmentem. A játszótér üres. Rendben, rugózunk, hintázunk, érkezik egy anyuka a kisfiával, aki csak kicsit idősebb az én fiamnál. Már épp készülök köszönni, amikor egyértelműen és félreérthetetlenül a tudtomra adják, hogy ők nem akarnak se köszönni, se barátkozni. Rendben, van ilyen. A kisfiú a hintát nézi, amin az én fiam játszik és nyüsszög. Mivel mi már hintáztunk egy ideje, kivettem, mert végül is tudunk mással is játszani. A hinta persze csak eddig kellett, most megy a csúszás-mászás. Hát ezután nem teszem vissza, hülyén jönne ki. Játsszunk mással! Érkezik egy nagymama két kislánnyal. Ugyanúgy nem köszönnek, de nemcsak nekem, a már ottlévő másiknak sem. Akkor ezek szerint itt ez a szokás, rendben, csak majd ne engem nézzenek bunkónak. A három társaság az egymástól eső három legtávolabbi ponton játszik. Fura, de legalább nincsenek kínos beszélgetések se. Jólvan kisfiam, rugózzunk egy kicsit, aztán menjünk. Jön szembe egy nő, akivel múlt héten beszélgettem. A nő kikerül, esélyem sincs köszönni. Lehet, nem ismer fel. Lehet. Gyere kisfiam, menjünk akkor, majd máskor is jövünk, te legalább élvezted, én meg továbbra se tudom, mi itt a pálya. Tamás meg kitalálhat valami új tanácsot.