Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Mi választja el a vasárnapi apukát a dolgozó apukától? A szombat.

2018. március 29. 17:14 - juditvagyok

Ezt pár hónapja mondta a férjem, viccnek szánta ugyan, de nagyon így van. Napi 10 órát töltünk külön, minimum, 8 óra munka + 2 óra utazás. Ez régen akkor is sok volt, amikor még nem volt gyerek, csak én, terhesen, de már itthon, viszont mióta van gyerek, tényleg sok. Ez a bejegyzés mondjuk nem erről fog szólni, bár szólhatna erről is, hanem arról, hogy ÉN hogy vagyok. Nem, inkább arról, vannak ilyen napok, mint ez a mai, amik nagyon nem akarnak telni. Már kész a fürdőszoba, kész a tízórai, az ebéd, játszottunk is, és még csak 9 óra. Múlt héten még csak 8 lenne. De szerencsére már 9. Még nem kell enni, jó, akkor játszunk még addig, aztán séta. Új pelenkát kell találni, mert ez a pampers, amit most használunk, ebben túl sokszor lesz minden pisis, hát menjünk el a rossmannba, az is egy program, hátha nem esik. Ok, elalszik szépen a babakocsiban, szuper, sajnos csak 20 percet alszik, mert a város túl hangos és izgalmas ahhoz, hogy ne ébredjen fel rá. Veszünk pelust, kétfélét is, azért csak megnézem a körömlakkokat, pirosítókat, bár minek, jó, a tisztítószereket is, aztán elindulunk haza, a hosszabbik úton, még pirosat is kapunk mindkét vonatsínnél, és mégis, már 11-re itthon, hihetetlen lassan telik az idő. A gyerek csak akkor nem nyöszörög, ha mászkálhat mindenhova, és jól is van ez így, de az új függönyt, a vadiúj függönyömet, azt azért nemár, a cipőket sem szabad, kisfiam, nem, ma nem porszívózunk még egyszer, azt az ajtót inkább csukjuk be szépen, gyere, ülj ide, játsszunk egy kicsit, ne nyöszörögj, kérlek szépen. Most fáradt anyukád, már csütörtök van, és éjjel se aludtunk. Gyere, játsszunk! Ne húzd a hajam, nézd, itt vannak ezek a szép vödröcskék, tegyük őket egymásba. Itt a csörgő, a rágóka, a fagolyók, a duplo, a minden, de te csak rám mászol, nyöszörögsz, te is utálod a frontot. Tudom, kisfiam. 12, na jó, akkor melegítek, és akkor mire kihűl, szépen meg is tudunk ebédelni, megebédelünk, először ő, utána én, közben végig nyöszörög, szenved, semmi sem jó, nem fáj ugyan semmi, csak egyszerűen nem jó. Jólvan, menjünk be akkor aludni szépen, gyere. 20 perc, mire a fáradtságtól el tud aludni, bebújik az állam alá, elalszik, én is elszendergek, de fázom és azon jár az agyam, ne osonjak-e inkább ki és csináljak valamit, amit csak én, csak egyedül csinálok, de nincs erőm. Mire elaludnék, megébred, visszaringatom. Elkezdek olvasni, mire belelendülök, végleg felébred. Még csak fél 3. Fél 8-ig még nagyon sok idő van. Gyere, menjünk ki, játsszunk valamit, mászkálj kicsit. Uzsonna is következik, hisz letelt a 3 óra, éhes is vagy, gyere, együnk szépen, ne nyöszörögj, ne hisztizz, meg kell kicsit melegíteni. Jól van. Felhívjuk mamát videotelefonon, az idő nem telik. Már csak 2,5 óra és hazaér Tamás, tehát 2 óra múlva már valid várni, negyed órával előtte akár már az ablakban. Addig pedig próbáljuk a minimálisra venni a nyöszörgést és hajhuzogatást, a fajátékok dobálását, a derekam is fáj kicsit, legszívesebben meg sem szólalnék, csak feküdnék kicsit, de ezt nem lehet, megmutatom, milyen jó kis játékai vannak, közben lelkiismeret-furdalásom van, mert épp egy kávét akarok főzni, az arra való kiosonást tervezem, de nagyon rossz hallgatni a nyöszörgést, de pontosan tudom, mit érez, én is ezt érzem, mindjárt jön apa.

Apa, ha jön, akkor lesz kacagás, dobálás, ijesztgetés, duplózás, apunak akkor is jó kedve van, ha fáradt. Elmeséli, mi volt, anyu próbál figyelni, de inkább elmenne kicsit fürdeni vagy a h&m oldalán nézelődne kicsit, pinteresten keresne kis állatkákat a filcezéshez vagy kicsit bömböltetné a hangfalakat, csütörtökön már sokszor ez van, de most szerencsére nincs péntek, jön a hétvége, nemcsak két napunk lesz, hanem négy, lesz mama, lesz papa, nem csak apu, aztán kezdődik elölről, de egyből egy keddel, szinte csalás, jövő héten a csütörtök fog elmaradni, ebben bízok.

Szerda ablakában 
csütörtök ül, 
és ordít 
csütörtökül.

Ez a kis négysoros manapság egész mást jelent. No de még van jó 40 percünk, és bár most szépen eljátszik egyedül, még az Én elmentem a vásárba félpénzzelt biztos elő kell vennünk egyszer, az az ultimate nyugtató, megvesszük az egész állatkertet, aztán haza is ér apu.