Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Már elmúltam 20, még nem vagyok 40

2016. január 23. 15:55 - juditvagyok

Decemberben múltam 30. Szerettem volna tanító, fodrász, pék, révészné, kritikus, főállású anyuka, mesekönyvszerző, dokumentumfilmarrátor lenni, ennek a nagyrésze még most is szívesen. 

Szeretem a munkám, szeretek enni, aludni, álmodni, sorozatozni, filmezni, könyvezni, sétálni, hazautazni, otthonlenni, szendvicseket csomagolni a pasimnak, ha ő elmegy. Igyekszem életben tartani a növényeket, hetente legalább egyszer főzni egy jót, és felkészülni arra, milyen felnőttnek lenni. Lakást keresünk, albérletet vagy sajátot, ágyat akarunk, kényelmes cipőt, akarunk babát, akarunk szekrényt, akarunk sok jó élményt még, jogosítványt, könyveket, még több növényt és receptet, kis hitelt, kis udvart, egészséget, előhívott fényképeket, kényelmes ágyrácsot, terveket, Szicíliában pisztáciafagyit nyalni, nyáron a Balatonnál leégni, sétálni, biciklizni, Carcassonezni, élni.

Pánikolok néha, hogy de hisz én még emlékszem élesen, milyen volt, amikor a húgom hazahozták a kórházból, és már ő is 25, és arra is emlékszem, milyen volt az első temetés, de annak is még csak vagy inkább már 20 éve, emlékszem, mennyire sok volt az idő, amit utána még leéltünk a következő temetésig, ami úristen, már 6 éve volt. Pánikolok, hogy apukám még 10 éve sötét hajú volt, már teljesen ősz, hogy anyukám várja a nyugdíjas éveket, hogy a húgom festi a haját, mert őszül. Meglep, hogy már vannak színes legók és duplók, rózsaszín és többféle zöld, amikor én voltam kicsi, még nem volt, de volt modern legóúttest, ami már annyira nem is modern. A kutyánk annyira már nem fiatal, és ő már amúgyis a harmadik, de még most volt egészen pici, és már én is hiába nézem másképp, ráncosodom, a ránc az ránc, hiába hívják szarkalábnak. Pánikolok, amikor azt hallom, hogy 30 fölött már nem szülünk, pedig tudom, hogy ez nem igaz, de számolok, hogy ha még most szülnék, akkor is hány éves lennék, amikor ő érettségizni fog, hogy anyukám ilyen idősen már, nagymamámról nem is beszélve, és hisz már a húgom volt osztálytársai is! Hogy van egy csomó -né meg jegygyűrű, vannak gyerekek, csodálatos sütemények, hobbik, lakások, házak, néha örökségek, karrierek, nyelvtudások, távlatok, lehetőségek, egyszerű kis életek, bátor döntések, és persze ők is öregszenek.

Úgyhogy folytatom én is, jó lesz.