Harminc múltam

egy koraharmincas nő mindennapjai

Az idő csak telik, mindjárt itt az első szó

2018. április 11. 07:08 - juditvagyok

Jövő héten 10 hónapos lesz. Az már bizony több idő kint, mint bent. Újra tavasz, újra nyár, itt lesz az első születésnap. AZ ELSŐ SZÜLETÉSNAP! Hát hova tűnt az a 10 hónap? Mikor tanulta meg, hogy ha azt mondom neki, nemnem, nem szabad, akkor csak hátravigyorog és csinálja tovább? EZT kitől tanulta?

Emlékszem, pár hetes volt, amikor újraolvastam az ajándékba kapott Örülj, hogy fiú!-t. Jobban bőgtem rajta mint bármi máson, vittem Tamáshoz, hogy olvassa el, de tényleg Tamás, hát olvasd már el, rövid, majd megérted, miért, ő is mintha megkönnyezte volna. Örülj, hogy fiú. Persze az Örülj, hogy lány!-on is bőgni fogunk, ha aktuális lesz.

Először annak örültünk, hogy egyre nagyobbra nyitja a kis szemeit, aztán annak, hogy nem sárga és hízik, aztán annak, hogy azt mondja, EEEE, hogy élvezi a hintázást, hogy egyre több hangot ad ki, hogy beállt az éjszakai alvás, hogy úgy alszik mint egy kisbéka, minden este beosontunk hozzá és meggyönyörködtük. Ma ezt már véletlenül sem tesszük, mert örülünk, ha sikerült elaltatni és mindent megteszünk érte, hogy úgy is maradjon, például tudtátok, hogy a villanyt le lehet hangosan és halkan kapcsolni? Tamás szerint világbajnok hangos vagyok benne, ő meg világbajnok halk. Az ajtókilincs kitépéséről inkább már nem nyitottunk vitát, mert a vitanyitás is hangos.

Aztán egyszer csak eltelt az első négy hónap, külön esemény volt, hogy Tádé először eszik almát. Elmentem almareszelőt venni, de nem volt, vettem egy húsklopfolót, ezt nem fogom elfelejteni sosem, jót nevettem, hogy kihagyunk pár lépést. De megoldottuk az almát, aztán már falt mindent, mint kacsa a nokedlit, és akkor pikk és pakk, karácsonyra ott volt az első kis recés fog, sok nevetés, felülés, mászás, felállás, most meg itt ügyködik és sétál a kanapé mentén.

Hova tűntek ezek a hónapok, miért nem videóztuk le az összes pillanatát?

Tegnap volt itt a védőnő 9 hónapos státuszon, nem akarok ilyen jajjdejódolgomvan anyukának tűnni, csak tényeket írok, amikor azt mondta, hogy a gyerek akkora és olyanokat tud mint egy egyéves. Majdnem 11 kiló, kint van már 4 foga, áttörve még másik 3, feláll, bútor mellett sétál, puszit ad. Anyuka, tanítsd meg pápázni meg tapsolni, mire az egyéves státuszon találkozunk, és a fogmosást is elkezdhetitek, és már ehet mindent, amit ti is, csak ne legyen csípős.

Először büszke voltam és örültem, de hamar elkezdtem bőgni, hogy mi az, hogy fogat moshatunk a gyerekemnek meg ehet rakott krumplit, meg csináljak neki kis katonákat, hát mi ez, hol az én kisbabám? Az én kis mókusbabám, még csak az kéne, hogy integessen és mondja, hogy pápá. Meg hogy jöhet lassan a tesó, fel vagyunk rá készülve. És akkor mi lesz Tádéval? Hát hogy jut rá ennyi idő és miről fogok lemaradni, mert épp mondjuk a kórházban vagyok vagy a másikat teszem tisztába? Miért nőnek ilyen gyorsan a gyerekek?

Persze jó lesz, ha majd ki tudja fújni az orrát maga, meg ha nem kell odafigyelni, hogy ne egyen virágföldet, ne húzza magára a függönyt, de én most nagyon szeretném megállítani az időt, hogy ez a kis aranyos mókuspalánta inkább ne fejlődjön ilyen rohamléptekben, én se öregedjek, de azt nem is bánom, csak az idő múlását, azt.

Mindjárt itt az első szó, és mindjárt nemcsak találgatunk, hogy mi lesz, ha nagy lesz, hanem tényleg lesz valami, mondjuk a jelenlegi állás szerint vagy anyagsimogató mérnök vagy gépszerelő, esetleg hangmérnök.

 

komment
süti beállítások módosítása